Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 36. szám

286 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nincsen benne — az udvaron a szérű szelén marad, a baromfi szétkaparja és végre is előbb vagy utóbb a trágyadombra kerül. Ugyancsak oda kerül az ocsuból is a gyommag, mert a csirke nem eszi és ha néha napján az udvart rendezik, seprik, a sze­méttel oda hordják, honnan végre is a legtöbb eset­ben csírázásra képes állapotban a szántóföldre viszik. Ahol közös cséplőterületek vannak, ott se megy másképpen. Mindenütt úgy gondolkoznak, hogy a legsilányabb hulladékot nem érdemes hazavinni, meggyujtani nem szabad a helyszínén, mert veszé­lyeztetnék a szomszédos asztagokat, ott hagyják hát a szél prédájára és az vígan hordja az ég minden tájéka felé. 3. A trágyát a legtöbb gazda rosszul kezeli, rendesen sehogy se kezeli, egy rakásra hordja, és miután a trágya pár hónapig szárazon hevert, éret­len állapotban kerül a földekre. Természetes, hogy az ilyen trágyázás tulajdonképen gyomvetés. A magyar gazda házi kertje a legtöbb helyen tele van gazzal. Öles libatop, disznóparéj, szelíd csorbóka . . . még a kerítésen is által kandikál és ha néha neki gyürkőzik a ház népe és irtó háborút rendez a kertben, akkor a kigyomlált gaz is a sze­métdombra kerül; pedig ép az ilyen paréj és liba- top-féle gyom rendkívül szívós, magját még meg­érleli, félig érett állapotban is csírázásra képes és temérdek magot teremnek. 4. Alomnak használható mindenféle gaz, ha egyéb tulajdonságai megfelelők (nem tüskés stb.). Ügyelni kell azonban arra, hogy a trágya csak tel­jesen érett állapotban vitessék a földekre ; ha az alom nagyon gyomos, jobb keveréktrágyába fel­használni. 5. A magyar gazda ritkán miveli jól a földjét, tarlóját nem hántja, nem alkalmazza földjén a talaj úgynevezett gyomirtó niunkálását, nem tisztítja a parlagokat, dűlőket, mesgyéket, az országutak szé­lét, sőt helyenkint aratáskor is kikerülik (kivált a sarlóval) a szúrós ászát- és bogácsféléket, úgy, hogy a vetőmag leggondosabb tisztítása mellett is mindig fertőződik a földje a határszélen termő gyomok ezreitől. 6. Legelteti állatjait a tarlón, ezért is késik a szántással, ezért nem munkálja kellően a földjét, miáltal a vetemény sinylik, a gyom erősödik, a le­gelő jószág pedig a gyommagot is széjjelhurcolja. 7. Csomagolásra használt szénát, gazt tartal­mazó töltelékeket szétszór, gyakran idegen tájak­ról valókat és ez utón idegen országból való gyo­mok telepedhetnek meg és terjedhetnek szét, így került hozzánk Észak-Amerikából a betyárkóró, mely ma egyike a legközönségesebb gyomnövé­nyeinknek. 8. Helytelen és oktalan takarékossággal hitvány magot vásárol. A főzelékek főzése. A firiss főzelékek, külö­nösen az olasz káposzta, zöldbab, karalábé, karfiol stb. főzés közben valami fanyar mellékizt kapnak. Ezt úgy távolíthatjuk el legbiztosabban, ha megtisz­tított megmosott főzeléket megsózva leforrázzuk és más melegvizet, vagy huslevet veszünk az étel elké­szítéséhez. így a főzelék izesebb és könnyebben emészthető lesz. mi UJSAG ? Az aratósztrájk — és aratógép. Annak idejében, mikor elsőben fenyegette a magyar gazdaságot az arató sztrájk — megírtuk előre, hogy a magyar gazdaságba bevonultak az aratógépek. Először csak villámhárítónak, aztán el­lenszernek. Végre — egészen otthonossá lesz. Ki­mutattuk ennek eredményét az arató munkásokra nézve és megmondottuk. íme, nem is sok időnek kellett eltelni, már is jön a hir, hogy a gazdák sikerrel alakítják ország­szerte az úgynevezett »aratógép szövetkezeteket.* A »Szövetkezésében olvassuk: A hevesmegyei gazdasági egyesület védnöksége alatt több aratógép-szövetkezet alakult. A vidéki gazdák ugyanis a kalászos vetés arányában holdanként egy korona biztosí­tás címen befizetett összeggel beszereztek 100 drb. »Dezign»- féle aratógépet. E gépek három különböző gócponton van­nak elhelyezve. Az aratógép-szövetkezet megalakulásának évében, 1906-ban, az aratósztrájk több helyen kitört; más­nap a szövetkezet karhatalommal 12 géppel jelent ott meg és egy félnapi munka után a sztrájk már megszűnt. Ezt az értékes eredményt figyelmébe ajánljuk mindazon gazdáink­nak, kik az utóbbi évek folyamán szomorú tapasztalatokat szereztek az aratósztrájk körül. Mi egyelőre csak emlékeztetőül közüljük e je­lenséget és azt mondjuk a régi beszéden: »Lássátok feleim st.« De fentaratjuk magunknak a jogot arra, hogy figyelvén az aratógép-szövetkezetek terjedé­sét és fejleményét — megtegyük észrevételeinket. Félünk, tartunk tőle, hogy az aratógép-szövet­kezet nem kis és nem valami örvendetes hatással lesz a kis emberek szövetkezeti gondolkodására, érzésére és akaratára. Most csak ennyit! Később többet, a nálunk levő adatok nyomán. Mester. — Istenkáromlás. Szent István-napján nagy mulat­ságot rendezett a portáján Szakos Ferenc monori kisbirto­kos. A házigazda, hogy jó példát adjon a vendégeiknek, egyik pohár bort a másik után hajtotta föl s az első volt a kit az ital levert a lábáról. Az alkohol hatása, mint tud­juk, nem minden embernél egyforma. Az egyik elérzéke- nyül s sírva borul az asztalra, vagy az asztal alá, a másik­ban a harci kedvet szíttá az ital s van olyan is, a kiben a nyájasság kerekedik fölül s a ki szertelen jókedvében végigcsókolná az egész világot. Szakos Ferenc a részegsé­gében egészen külön kategóriába tartozik, a ki, ha az ital, elhatalmasodik rajta, az Istent s a szenteket káromolja. Most is kitört rajta ez az ösztön. A káromlást meghallotta Huf József monori közjegyzőhelyettes, a ki nagyon fölhá­borodott rajta s Szakost följelentette. A monori járásbíró­ság ötven korona pénzbüntetésre Ítélte a vádlottat s ezt a büntetést a pestvidéki törvényszék megerősítette. — Felhőszakadás, Jégeső. Az egész Bácskában óriási vihar dühöngött. Jégeső is volt, mely a kuko­rica- és szalmatermést leverte, a kazlakat széthordta. Pa- cséron diónagyságu jégeső esett, mely tömérdek fecskét agyonvert és több lovat megvaditott. A megbokrosodott lo­vak Gábor József gazdaembert halálra gázolták. A jégeső a veteményekben és gyümölcsösökben nagy kárt okozott. Kossuthfalván felhőszakadás volt és a házakat a viz elön­tötte. Szabadkán a villamos alagutját a viz olyan magasan lepte el, hogy egy óra hosszat a közlekedés szünetelt. — Szerencsétlenül járt államvasuti föellenör. Megrendítő baleset érte Szentimrey József miskolci állam­vasuti főellenőrt Ipolypásztón, a hol testvérénél volt láto­gatóban. Több barátjával kiment a határban vadászni. Hir­telen vihar kerekedett, mire a társaság tagjai iparkodtak menedéket keresni. A mikor visszafelé indultak, észrevet­ték, hogy Szentimrey hiányzik közülök. Nyomban keresé­sére indultak s reá is találtak a kukoricásban. A földön fe­küdt véresen, eszméletlen állapotban. A szerencsétlen em­bert villámcsapás érte, lábáról leszakította három ujját s meggyujtotta a ruháját. Szentimrey súlyos égett sebeket szenvedett.

Next

/
Thumbnails
Contents