Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 36. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 287 — Vlztölcsér a Balatonon. A Balatonon eddig csak ritkán megfigyelt látványosságban volt része, a múlt vasár­nap Balaton-Almádi nyaralóinak. Délután 5 és 6 óra kö­zött óriási szélviharban és esőben szép viztölcsér volt lát­ható SKencse és Aliga között a Balaton zöld-haragos hul­lámai fölött. Egész délután rekkenő nyári meleg volt, mig őt óra után Kénesé felól sötét és haragos felhők borították el a szemhatárt. A fekete felhőkben papir-sárkányhoz ha- sonló nagy fehér sáv tűnt föl, a farka a vihar által csó­válva rémesen mozgott, mintha élő lény lett volna. A mi­kor az orkán által kergetett felhó az alsóőrsi és siófoki Balaton-rész közzé ért, fehér sáv sárkányfarka a vizfölé hajolt, függőleges irányban és örvénylő tölcsérszerü alakot nyert. A felhő a Balaton vizével egyesülve, fehér márvány- szinü vizoszlop keletkezett, a mely azután mérföldekre el­hangzó zúgással haladt az alsóórsi fok és a tihanyi kolos­tor kettős tornya felé. Az óriási vizoszlop a partok felé haladva egyre vékonyabb lett, a vihar tombolása enyhült és a mint a szárazföld közelébe ért, föloszlott és eltűnt; bár az óriás vihar és felhőszakadás a vasárnap délutánra kitűzött fényesnek Ígérkező Almádi népünnepet elmosta, a közönség soha sem fogja elfelejteni a gyönyörű viztölcsért, a minőt kevés ember látott eddig még a Balaton-vidéki birtokosok közül is. — A csikágói magyar városrész pusztulása. Csi- kágóból már közöltük a hirt, hogy ott nagy tűz dühöngött, a mely majdnem teljesen elpusztította a magyarlakta város­részt. A tűz a városrész közepén, egy lengyel ember házá­ban ütött ki és átterjedt a szomszédos faházakra. A magyar munkások kétségbeesetten igyekeztek lakásuk értékesebb tárgyait megmenteni, mig az asszonyok gyermeikeikkel együtt az utcára menekültek. A tűz komoly veszedelemmel fenyegette a református templomot is, a melyet azonban a tűzoltóság megmentett. A tűz következtében körülbelül száz magyar család vált hajléktalanná és az elpusztult házak és ingóságok értéke meghaladja a negyedmillió koronát. Azt hiszik, hogy a lengyel ember házát egy lengyel napszámos gyújtotta föl bosszúból. Az eddigi megállapítás szerint hat lengyel munkás elpusztult a lángok között, mig többen sú­lyos égett sebekkel a kórházba kerültek. A református egy­ház lelkésze, Iíováchy Miklós István, kénytelen volt elme­nekülni a parókiáról. — Hol az igazság ? Nagy riadalmat okozott egy kiváncsi atyafi a minap a Feszty körképnél. A közönség áhitattal hallgatta a felügyelő magyarázatát, egyszerre ré­mes ordítás riasztotta fel csendes álmélkodásából. Az atyafi átmászván a nézőtér korlátján, belesétált a körkép előterébe s amikor egy kasírozott szikla beszakadt alatta, ordítva hullott le a sötétségbe. Nagynehezen kihúzták a lyukból és kérdőre vonták, hogy mit keresett ott, ahova nem lett volna szabad mennie. — Oda akartam menni arra a másik dombra, hogy közelebbről lássam a vidéket. — Hiszen az a domb már festve vau, arra nem lehet rá menni. — No hát épen azt akartam kitudni, hogy meddig tart az igazság és hol kezdődik a festés. A nagy ijedtségen kívül egyéb kára nem történt, sőt amikor azt is kifújta magából, távozás előtt ravasz mo- solylyal súgta oda a felügyelőnek: — Mégis megtudtam ám, hogy hol a huncutság. — A gólya anyai szeretete. Magdeburgból jelentik : Az altmarki Sönburgban a minap kigyuladt egy ház amely­nek tetején gólyafészek volt. A fészekben három gólyafiók siránkozott anyja után, a mely a legnagyobb aggodalommal keringett az égő ház fölött. A mikor a lángok veszedelmes közelségbe jutottak a fészekhez, a gólya-anya hirtelen le­csapott szárnyait védelmezőén kiterjesztette fiai fölött és velük együtt megégett. — Az amerikai árvíz pusztítása. A legújabb mexi­kói hírek szerint az árvíz következtében ezerötszáz ember halt meg s tizenötezren vannak menedék nélkül. A kárt hatvan millió koronára becsülik. Legtöbbet szenvedett a hetvenezer lakost számláló Monferé, ahol a vizbefultak száma ezerkétszáz. Eddig hatszázötven holttestet sikerült kihalászni. A vízvezeték elpusztult, a villamos világitás megszűnt s a vasúti síneket a viz elmosta. Később érkezett távirat szerint a halottak száma kétezer s a hajléktalanoké harmincezer. Monferében magában ezerötszáz emberélet pusztult el. A várost járványos betegség fenyegeti A magyar hivatalos írás. A magyar értelmesen, egyszerűen tud beszélni, írni is tud egyszerűen, világosan, ha akar. ügy látszik, hogy a magyar hivatalos irás en­nek éppen ellenkezőjét bizonyítja. A magyar hivatalokban sem tudnak, de nem is akarnak egyszerűen, értelmesen Írni. Még a legtanultabb emberek is legtöbbször a fejüket vakarják, hogy mi is értelme egy-egy hiva­talos írásnak. Többször kell elolvasniok, hogy tisz­tába legyenek annak értelmével. Nem hiába mondja egy jó magyar iró, hogy a magyar hivatalos irás (stilus, előadás) egy külön nyelv, amely csak hasonlít a magyarhoz. A ma­gyartalanságon kívül fő-fő jellemvonása, az érthe- tellenség. Ha még úri emberek, tanult fők se tudják a magyar hivatalos Írást egyszerre megérteni: mit csináljon a szegény föld népe, a nép, tehát a nem­zet nagy tömege? A magyar hivatalos irás rettenetes körmonda­tokban, Tisza kanyarulásokban kigyódzik. Azt a pa­rányi gondolatot, amit a hivatalos stilus kifejezni akar, ugyancsak beburkolja a cikornya, meg a sok közbeeső magyarázat. Mintha csak rebus, találós mese volna. Hát bizony ez nem jól van igy! A magyar hivatalnoknak irodalmilag művelt embernek kell lennie. írjon becsületesen, tisztán, egvszerüen, hogy a legegyszerűbb ember is meg­érthesse. A mi szép. nyelvünk olyan folyékony, világos, kifejező, hogy nem sok kell hozzá, ha valaki ember­ségesen akar Írni. A legegyszerűbb idézések, megkeresések, Ítéle­tek úgy vannak szerkesztve, hogy ember legyen, aki annak kötését kigöbözi. Az aláírásokról meg nem is szólunk. Azok va­lóságos macskakörmölések. Talán még most s úgy gondolkozik a jeles hivatalnok, tisztviselő ur, mint a régi táblabirák vallották. — Az" adta, én megtanultam Írni, ke’ tanuljon meg — olvasni. Mester. Két góbé párbeszéde. — Hé Balázs! Hun a kapa ? — Az ásó mellett! — Há’ hun az ásó ? — A kapa mellett! — Hm! Há’ hun az ásó, mög a kapa? — Há’ egymás mellett! A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. Vidéki. Sose törődjék vele. Az az ur nagyon hátul állott, mikor a jó Isten az észt osztogatta. És nagyon a tűz körül forgolódott, mikor méltóságába jutott. És igy szokott az lenni. Felfelé tömjén, lefelé — buta dölyf és ostoba ke­vélység. Annyi bizonyos, hogy a butaság nagy átok. — L. K. Semmi más, mint hagyományos nyári thema ínség. — Cs. K. Bp. Okos kocsis szekerének két hátulsó kerekére ügyel ám! — Előfizefóno. Sose essék kétségbe. Abból a fiatal em­berből még igen sikerült családapa lehet. Csak türelem és — okosság. Ne adjon alá — lovat — Kemény magyar. Azt nemcsak ön vallja és hiszi boldog boldogságban, hogy ha az Ur Isten még egyszer teremtené az emberiséget, bizo­nyára magyart teremtene legtöbbet. Hinni szabad, álmodni mindenkinek joga: a legboldogabb álmokat!

Next

/
Thumbnails
Contents