Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 36. szám

284 MAGYAR FÖLDMIVELŐ főbíró uram, még az is kitelik belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamvaló is az övé. — Persze, hogy az enyém, kiáltott kétségbe­esve a gazda. — Ugy-e mondottam — bőgte ki hirtelenében Miska. A gazda zavarodottan, hebegve magyarázta ki a ruha történetét . . . Hát hiszen Miska is nevetett, a főbíró uram sem tudta magát türtőztetni . . . Ebben a kínos helyzetben előállott Miska. — Itt van a pénze gazdám, megmondottam én, hogy nekem száz forint kell. de egy garas se le­gyen hijja . . . Miskát eleresztette aztán a főbíró. De a még ott maradt gazdának körülbelül ilyen szentenciát mondott a főbíró. — Kend pedig tanulja meg, hogy először sohase korcsmázzék ott, hol a béres szokott megfordulni. Másodszor: Senki emberfia, de különösen a gazda cselédjével szemben ne komédiázzon pénz dolgában ... A pénzzel nem jó ám tréfálni, mert az infamis portéka, hamar kiköthet az emberen. — A gazda fejbólintva hagyta el a községházát. így történt. Gereben után. Pálinka és bűntett. Egy bécsi orvos érdekes sta­tisztikát közölt arra nézve, hogy a büntettek miként oszla- lanak meg a hét egyes napjain. Az adatokat ehhez a sta­tisztikához az alsóausztriai rendőrség szolgálta. Eszerint átlag hétfőn 125, kedden 69, szerdán 60, csütörtökön 62, pénteken 48, szombaton 103, és vasárnap 254 bűntettet kö­vettek el az uióbbi években Ausztriában. A büntettek ilyen megoszlásában, amelyen a vasárnap ijesztő módon kiemel­kedik, természetesen az alkohol játsza a legnagyobb szere­pet. Nagyon érdekes lenne nálunk is egy ilyen statisztikai kimutatás, melyből szomorúan megyőzödhetnénk, hogy ná­lunk az alkohol által előidézett bűnök még nagyobb ará­nyokat öltenek mint Ausztriában, ahol mégse fordul elő annyi bűntett, mint a mi korhelyekről hires hazánkban. TANÁCS1DÓ Mikor szedjük föl a krumplit ? Amint csak a krumpli szára fonnyadni kezd, sokan már neki állnak a szedésnek, azt hiszik, hogy a gumók már elég érettek; pedig nem úgy van ám. A krumpli felszedésével nem szabad hamarkodni, mert amennyire az időjárás megengedi, minél to­vább maradhat a földben annál jobb, izletesebb, becsesebb, táplálóbb a gumója. Az éretlenül felsze­dett krupli vizes, szivacsos, szappanos és keményítő- tartalma is kevesebb, ennélfogva táplálóereje is kisebb. Az eltartásra nem igen alkalmasak az éret­lenül felszedett gumók, mert könnyen rothadásnak indulnak. Megfigyelték, hogy mióta a krumpli felsze­désével olyannyira sietnek, a krumplipenész, mely előbb a száron mutatkozik, azután a gumóra veti magát és elrohasztja, erősebben terjed, mert eljut az a pincébe meg a verembe is. Ellenben a földben tökéletesen kiért gumók jobban ellentállnak a penész­nek. Még azt is tapasztalták, hogy a krumpli, mint a föld igazi terméke, jobban telel sáncokban a föld alatt, mint a pincében. Kivált a meleg pincében hamar kicsirázik, veszt a jóságából. Együnk lassan! — Enyje bátyám, milyen gyorsan bepakolta a gyomrába a teménytelen ételt! — Hát hiszen azt tartják, hogy csak a lusták esznek lassan. — De egy öreg orvos nem azt mondja ám, hanem azt tartotta, hogy gyorsan enni nagy hiba,.. — Már mér vóna. Hiszen a közmondás is úgy szól, hogy hát az idő pénz. — De a gyors evés könnyen beteggé teheti az embert, akkor aztán majd több időbe kerül a fel­épülés. — Hogy-hogy uram? — A ki gyorsan eszik az nem tudja szétharap- dálni az ételt. Meg aztán a nyál sem kavarodhatik úgy össze a táplálékkal. Az ilyen táplálékot aztán, a gyomor nem tudja ám felemészteni. Csak izgatja a gyomrot, anélkül, hogy az emésztést előmozdítaná. — Még ezt se tudtam. — Úgy bizony bátyám. A ki rászokik a gyors evésre, naponkint mintegy rákényszeríti a gyomrát, hogy a bevett táplálékot ne eméssze meg teljesen, így a gyomor mindig lustábban és lustábban végzi a munkáját, már mint az emésztést. Persze ezt a zavart a gyomrunkban sokáig észre sem veszszük, de egyszer csak érezzük, hogy testünk fogy, mert étvágyunk nincs és a többi. A ki tehát sokáig mun­kabíró, egészséges ember akar lenni, az rágja meg jól, a mit eszik, ezt pedig csak a mérsékelten lassú evéssel lehet elérni. — Köszönöm szívesen, úgy teszek ezután. Mikor igyunk? Újabb időben az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy nem célszerű evés közben inni. Az evés előtti ivás csökkenti étvágyunkat, különösen tapasztalható ez a gyermekeknél, ha evés előtt hideg vizet isz­nak. Evés közben se igyunk, se szeszes italt, se vizet. Közvetlenül evés után se igyunk, mert ezzel higitjuk a gyomor emésztő nedvét és csökkentjük a gyomor emésztőképességét. Negyedórát várjunk, csak azután enyhítsük szomjunkat. Nagyobb lakoma alkalmával ihatunk egy kevés bort. Borral ne csil­lapítsuk szomjúságunkat. Rubner, berlini tanár meg­említi, hogy nem minden ital való minden ételhez. Szerinte viz és sör kevésbbé alkalmas zsíros éte­lekhez, mint a több alkoholt tartalmazó bor. Olyan országokban, ahol sok sört isznak, aránylag keve­sebb zsíros ételt fogyasztanak, mint oly országok­ban, ahol sok bort és pálinkát isznak. — Sok lágy eszü ember van, akiknek tele van a szo­bájuk könyvekkel, de semmi készletük nincs — a koponyá­jukban. Mindenért a könyvtárba ugranak. Ezek nem tanul­tak, csak magoltak. — Akik a hatalmat leggörcsösebben szorongatják és a tekintélyt legjobban szeretik adni: azok leggyávábbak az önérzetes emberekkel szemben. — A jót sohasem a rossz üti agyon. De mindig az aki jobbat, nagyobbat Ígér vagy követel. — A felfelé hízelgő — lefelé mindig legdurvább, leg- zsarnokabb. KÖZEGÉSZSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents