Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 269 Elbúcsúzván Pest városából... Pali bácsi egyes érzelmek közt mondogatta: — Most voltam benned dicső Pest először. De azt hiszem utolszor is. Isten veled! Szép vagy, dicső vagy, de hamis is vagy! Otthon pedig volt thema egész addig, mig csak Pali bácsi el nem érkezett az utolsó határáig. Még akkor is mosolyogva mondotta : — Megálljatok, mindent elárultatok. Még az auszlagot is. Most már megyek, indulok egy más^ fővárosba ! .. . Bodnár Gáspár. HÁZI-ASSZONY Ugorkasaláta eltevése télire. Ügyes háziasszony még karácsonykor is tud a hús mellé ugorkasalátát feltálalni. Nem a jó módtól függ ez, csak egy kis ügyességtől, melyet miért ne tehetne meg a gonddal kelő, gonddal fekvő szegény nép is, mikor költség nincs az ugorkasaláta eltevésével. Az ugorkasalátához olyan ugorka jó, melynek nincs nagy magja. Az ilyen ugorkát meg kell hámozni, fel kell szeletelni, melyet kevés ecettel és sóval úgy vegyitünk, hogy az ugorka leve ki ne csavartassék. Miután egy óráig igy lefödve állott, egy tiszta ruhát borit az asszony valamely cserépszűrőre, az ugorkát beleboritja s néhány óráig rajta hagyja, hogy a vizes rész belőle kicsurogjon. Azután . öblös szájú üvegekbe tesszük, de csak félig tele, mert különben az ugorka elromolnék. Most annyi felforralt s ismét kihütött ecetet öntünk reá, amennyi ellepi s végre két ujjnyira friss táblaolajat öntünk az ugorkára. Ezekután az üveget vízbe áztatott hó- lyagpapirral jól be kell kötözni s az üveget hűvös helyen kell tartani. A zöldbab télire való eltevése. Sok gazdasszonynak gondot okoz télen a konyha. A gazda zsörtölődik, ha mindég egyforma az ételrend. Megunja a folytonos krumplit, a száraz babot. Már pedig semmi sem tudja a gazdasszonyt úgy kihozni a sodrából, ha az ételben válogatnak s azt amit főz, csak úgy fitymálják. Ügyes gazdasszony megelőzi a gazda zsörtölődéseit is és segít a bajon. Télire úgy teszik el a babot, hogy szednek belőle a gyöngéből, megtisztogatják, fonalait lehúzzák. Ezután egy üstben vizet forralnak, melybe zöld babot vetnek s a babot egynegyed óráig forrni hagyják. A forralás után a babot leszűrik s hideg vizbe vetik. Miután a bab tökéletesen kihűlt, a vízből kiveszik, tiszta kendőre teszik, hogy megszáradjanak; ha megszáradtak, kőfazékba rakják. A fazékban levő babra két annyi vizet töltünk, mint borecetet. A vizbe egy darab sót is kell tenni. A babot friss vajjal leöntik s amikor a vaj a bab fölött réteget képezve megfagyott, a fazekat jól lekötözik, hogy a levegő ne férhessen hozzá. Használat alkalmával a babot frissen olvasztott disznózsírral, vagy friss vajjal kell betapasztani, mert különben a bab a fazékban megromlik. ■ ■ Önkormányzat a faluban. A szabad és független elhatározás és cselekvés legelső előfeltétele nemcsak az egyén természetes joga és szabadsága, hanem az ezekre épített önkormányzat is. Ész és lelkiismeret, tetterő és lelkesedés az egyéni és az egyetemes érdekeket akkor szolgálja a legnagyobb sikerrel, ha maga válogatja meg eszközeit és követi kitűzött céljait. Ez a megdönthetetlen életigazság jogosította fel a családokat, osztályokat és testületeket is arra, hogy különleges életviszonyaikat maguk irányítsák. Volt idő mikor az önkormányzat oly szabad és tág volt, hogy az a jog és államegységét megbontotta. Az újabb államalakulások azonbau azt az önkormányzatot, mely az általános jog és nemzeti állam egységét veszélyezteti, megszorítják vagy megszüntetik. De azért jogosult az önkormányzat olt, a hol a községek és vármegyék, mozgalmak és szervezetek tagjai munkájukkal nemcsak természetes egyéni, hanem kötelességszerüleg általános közérdekeket is szolgálnak. Elvégre a nyelv és érzelem egységében megnyilvánuló nemzeti állam alapját az a sok kisebb-nagyobb közület képezi, melynek körén belől a szellemi és erkölcsi élet, a közös együttműködés és boldogulás munkája, az önkormányzat valódi értelmében szabadon és függetlenül folyik. A falut is mindig az önkormányzat terén kifejlett közös munka eredménye szerint értékelem. Annak a falunak istenadta népe köti le a figyelmemet, ahol ezt hallom: »Uraim! ezt saját erőnkből és elhatározásunkból tettük. A községi gazdálkodást anyagi helyzetünkhöz képest visszük. Lelkiismeretes és jó gazdák vagyunk nemcsak akkor, a mikor a mi, hanem az egész község gazdaságát vezetjük. Jogunknál és kötelességünknél fogva megszüntettük ezt a bajt, az elejét vettük annak a visszaélésnek. Nélkülünk és akaratunk ellenére nem történik semmi, mert mi ennek a falunak nem csupán adófizetői, hanem a törvény értelmében kormányzói is vagyunk.« Ahol a néptől nem azt halljuk ahol az önkormányzat éltető ereje, ahol nép akarata fennálló törvények és szabályrendeletek keretén belől bármily oknál fogva meg nem nyilvánul, Ott önkormányzat, egészséges társadalmi élet, való és tartós haladás ismeretlen fogalmak. Való és igaz, hogy az önkormányzatra a nép sok helyütt képtelen nincs meg a hozzá való iskolázottsága és kötelességérzete. A falu jegyzője, papja és tanítója nem okolható, mert a népet elhanyagolva vették át, a törvényt meg azt a sok szabályrendeletet az életben végrehajtani lehetetlenség. Az, aki a falu sorsa és haladása iránt azonban állandóan érdeklődik, a réges-rég tudatában van annak, hogy első feladatunk az elhanyagolt falut felkarolni és annak immár elavult intézményét megjavítani. A községekről szóló 1886. évi XXII. t. c. sok rendelkezése felette megnehezíti az önkormányzatot. A falu élére első sorban képzelt, a nép ügyes-bajos dolgait ismerő és átérző jegyzőt kell állítani. Ha a falut jó és lelkiismeretes jegyző irányítja, az sok jót
