Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 267 — honfiúi, testvéri keserűséggel, részvéttel, szemünkben megcsillanó könyek fordulnak felétek! Meddig lesztek azok? Meddig kell még áldozat e maroknyi népből. E népből, mely itthon is fogy, pusztul, gyengül és egyenet- lenkedik. Bizony könyes szemmel énekeljük a magyar költő himnuszát: Megbünhődte már e nép a múltat — jövendőt! — Franciaországnak 23.656 mértföldnyi állami útja van. Ezeknek építési költségei 301,975.000 dollárt emésztettek fel. A megyei és községi utak 316.898 mértföld hosszúak és 308,800.000 dollárba kerültek. — Egy jó vasúti mozdony egy millió mértföldnyi utat tesz meg, mielőtt hasznavehetetlenné válik. TANÁCSADÓ A nyers gyümölcs. Abban az időben, amikor a nyers gyümölcs a legnagyobb kelendőségnek örvend, tapasztalhatjuk, hogy a legnagyobb a gyomorbetegségek száma. A gyermekek, akiknek emésztő szervei egyébként teljesen kifogástalanok, szintén sokat panaszkodnak gyomorfájásról. És ennek tisztán csak a nyers gyümölcs élvezete az oka. Ezzel azonban még korántsem akarjuk azt mondani, hogy a nyers gyümölcs élvezete kerülendő, de orvosi vélemények alapján az élvezések módját szabályozni kell. A legkönyeb- ben emészthető az őszi- és sárgabarack, a szilvát is — ha teljesen érett — könnyen megemészti a normális gyomor. Nehezebben emészthető a körte, a cseresznye és legkevésbbé ajánlhatók a nem jegé- szen erős gyomru embereknek sokmagvu gyümölcsök : az egres, a ribiszke a málna és az eperfajok. Általános érvényű szabály legyen az, hogy közvetlenül nyers gyümölcs evése előtt, vág}' után sohase igyunk vizet, forralatlan tejet, vagy sört. Aki nyers gyümölcs evése után nagy szomjúságot érez, igyék egy kis hideg teát, vagy kávét. Hideg bouillon is jó szomjuságcsillapitó ilyenkor. Egyszerre nagy menyi- ségü gyümölcsöt enni nem ajánlatos, mert ilyenkor a gyomor a belékerült nagy tömegű puha anyagot csak nehezen tudja megemészteni. Minden gyümölcsöt lenyelés előtt jól meg kell rágni és a szájban megforgatni. Gyermekeknek igen ajánlatos, ha a gyümölcshöz egy kis zsemlyét vagy kenyeret esznek. Ebéd, vacsora vagy egyéb étkezés után mindenkinek, még a gyengébb gyomru embereknek is igen jót tesz, ha egy kevés gyümölcsöt esznek. Aki valami gyógyvizet, különösen vastartalmú ásványvizet iszik, vagy karsbadi kúrát használ, annak semmi körülmények között nem szabad nyers gyümölcsöt ennie mert ezzel a kúra jó hatását teljesen leronthatja, sőt súlyos betegséget szerezhet magának. Szerencsére az ilyen ásványvizet ivók rendesen kénytelenek egyébként is diétát tartani és igy a megtartóztatáshoz szokva vannak, Végül igen fontos, hogy lefekvés előtt közvetlenül ne együnk gyümölcsöt, mert az nyugtalan álmot okoz. VASÁRNAP Amikor Pali bácsi először és utolszor Pesten volt. Régen volt az bizony, mikor Pali bácsi először és utolszor Pesten volt. De még ma is szívesen emlékszik reája, ami kis városunk huszadik századbeli nemzedéke. Mert Pesthez bizony messzebb esett ami városunk, mint Makó Jeruzsálemhez. Mert még mindig nevezetes, világlátott ember volt nálunk, a ki vasúton utazott. Pláne Pestre. Hiszen mikor az uraság Pestre indult négyesével, úgy búcsúzott el uradalmától, mindenes gazdájától, már mint Pali bácsitól, meg a libasorban álló cselédségtől, akár az Óperenciás tengeren túlra, a más világra utazott volna. Ahol bizony könnyen otthagyhatja az ember a fogát. Hanemhát a mi városunkba is elérkezett a »vaklu*. Csaptak is olyan ünnepélyes megnyitást, aminőt még az öreg biró se pipált. Pedig hát ő már csak pipált ám negyven esztendős bíróságának gö- í’öngyös ösvényén. Ezen az ünnepélyes, megyére, sőt országra szóló áldomásou, persze virágzó jó kedvében Ígérte meg hites tanuk előtt Pali bácsi, hogy jövő szent Istvánra, ha az Isten ő szent felsége életünknek kedvez, Pestre utazik. A vasúton, améken még sohase ült. A feneketlen tengerhullámu fővárosba, amelyről eddig csak olvasott. Olvasgatás után sok szépet, de borzalmas dolgokat is álmodott. Mert úgy vegyük fel a dolgot, hogy Pali bácsi az ő városát, határát, hegyét, völgyeit, mezőit, fáit, virágait, madarait, terményeit, állatait, bogarait, filok- szeráit, fúró és nem fúró férgeit, a népet, a cselédséget, a gyerekeket, az időjárást úgy ismerte, mint senki emberfia. De azontúl reá nézve minden idegen volt. Negyven esztendő láncolta őt ehez az uradalomhoz. Éppeg a biró úrral egyszerre fogta szálon hivatalát. Ezen szép időn át nem is volt reá nézve élet sehol. * Közeledett szent István napja. A Pali káplány ur kipirult arccal rohan Pali bácsi portájára és már messziről lobogtatja az ujságlapot. Amékben csalhat- lanul meg vagyon Írva, hogy hát: féljegy. — Igen Pali bácsi, szent Istvánra féljegyen utazunk Pestre. — Hát csakugyan utaznom kell ? — Magyar ember szavát tartja . . . — ’Iszen arról ne beszéljünk. Adott szavam kontrektus. De, de más itt a baj... — Mi baj lenne ? — Az anyjok azt mondja, hogy csizmába nem mehetek. Se magyar ruhába. — Persze, persze. Se baj! Legalább magyar embert is látnak Pesten. — Ugy-e mondottam. No hát akkor indulunk, öcsém Pali. És elindultak. Nehezen ment ám ez az indulás. Hej, mert a jó gazdának ezer a gondja-baja. Még a vasúti kupéból is visszakiáltott Pali bácsi: — A kocára aztán vigyázzatok. Attól tartok. ..
