Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 34. szám
éhtn-.r Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. I FELEI ŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ........................4 korona Fé l évre.............................2 Ne gyed évre...................1 * HÉTJELÖIi-HÉTRE Äz iskola és az élet. Megnyílnak ismét az iskolák. És tódul az ifjúság bele. Ha akarnak — nem akarnak, maguk a szülők tömik meg ifjúsággal azon iskolákat, ahol készül, gyúródik — a hivatalnok Magyarország. Mert ma minden, még a legszegényebb ember fiából is már álmában hivatalnokot akar nevelni a szülő. Legyen az biró, tanár, orvos, mérnök, finánc — egyszóval: kész fizetést kapó ember. Mert aki kész fizetést kap, az hivatalnok, az boldog. A többi olyan messze jár az uraságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mily rettenetes tévedés! Mily szerencsétlen gondolkodása a nemzetnek, az országnak. Hiszen ma már ott tartunk, hogy a kenyérnek nagyobb karaját biztosítja a munka, mint a szerény hivatal, vagy valódi cifranyomoruság, melyre olthat- lan szomjúsággal törekszenek Magyarországon. A kereskedői, kézi munkát jobban fizetik a hivatalokban végzésre váró munkánál. Ma itt Magyarországon két, három diplomával sem lehet vagyont szerezni. De szereznek munkabíró két kézzel és józan észszel. A kétezernégyszáz koronás alapfizetés, melvre mint életcélra törekszenek a kis hivatalokban — nagyon könnyen, sőt könnyebben elérhető a kis ipar bármely ágában. És az iparos, a gazdálkodó ember független, a hivatalnok meg rabszolga. A húsz esztendős munkás ember is megkeresheti ma az 50—60 koronát és sokkal hamarabb célt ért, mint azok a szánalomra méltó, négy fal közt őszülő, idő előtt megöregedő — pennarágók. Csudálatos, hogy ezt a kétszer-kettő négyféle igazságot Magyarországon nem hogy be nem látják, de hinni sem akarják. Hát ki mondja, hogy a nép fiai, a munkás gyermekei nem jogosultak az értelmiségi kvalifikációra. Nem valók az intelligencia körébe. Igenis, jogosultak. Igenis odavalók. Aki arra született; arra való tehetsége, kedve és törtelése után. Sőt kívánatos, hogy azt az ellagymult, megromlott, elernyedt, vértelen értelmiséget a nép vérével frissítsük fel. Állítsuk helyre a terhelt véral- falot, fizikumot, egészséget. De ne törtessen minden ember oda, ahol bizony cifranyomoruság és keserves csalódás vár reá! Horvátországban békére vágynak. A bánhelyettes bejárja az egész Horvátországot. Városokat és falvakat. És azzal a benyomással járja, hogy Horvátországban megváltozott a hangulat. A horvátok békére vágynak. A bánt útjában mindenütt barátságosan fogadták. Más, örvendetes jelenségek is a békére való vágyódás mellett tanúskodnak. Hát csak örvendenünk kell e változáson. És azt hisszük, jól is teszik a horvátok. A századok mutatták meg, hogy Horvátország csak a magyarokkal való békés egyetértés ösvényén élhetnek, haladhatnak. Nagy áldozatokat is hozott a magyar nemzet, hogy a horvátok kövessék és megértsék a magyar nemzet politikai és kulturális jogait, törekvéseit. Horvátország csak a magyar nemzettel karöltve teheti ezt. Kezdik belátni, hogy a magyar nyelv lehet az a nyelv, mely a közhivatalokban szükséges. Amelylyel a horvát nép kifejezheti testvériségét, vágyait, becsületes szándékait. Egy tekintélyes horvát lap biztatja is az ifjúságot, hogy tanuljon — magyarul. Szomorú szüret. Mert van bizony nemcsak vig, de szomorú szüret is. Az idei nagyon is szomorú lesz. Most már a hivatalos jelentés is tudtára adja az egész országnak, (amit a szőlős gazdák már régebben tudnak) hogy az idei termés alig fogja megközelíteni a múlt évi termés negyven-ötven százalékát. Ma igy szól a jelentés. De szüretig még sok más bajok is történhetnek. Aztán meg nem is minden vidékre szól ez a jelentés. Vannak szőlők, melyekben egynegyed, sőt annyi termés sem lesz (pl. a Munkácsi kerületben). Talán semmi. Borkészletünk azonban van elegendő. Eddig senki se’ kérte — talán most már rákerül a sor. A boros gazdáktól függ, hogy összetartva — mily eredménnyel.
