Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 33. szám

MAGYAR FÖLDMIYELÖ

263

marloni és kismartoni járások területén nagy égiháboru volt. A villám több helyén beütött. Zárány községben beütött a villám Zarics Ignác korcsmáros házába és ennek hasonló nevű 12 éves fiát agyonsujtotta. A zivatar az egész vidéken nagy károkat okozott és a távíróhálózatot is megrongálta.

— Gyújtogató villám. Szabadszállás fölött e hónap 10-én este nag}' zivatar vonult el. Közben a villám lecsapott és elhamvasztotta ifj. Zsoldos Sándor házát és Ferenczy Zsigmond szellőjében levó kapás házat. A kár több száz korona.

— Leégett kastély. Az Abos közelében levő Sáros községbeli Váczy- (ezelőtt Cziener-féle) kastély kigyulladt és teljesen a tűz martalákává lett. A tüzet a kémény kigyulladása okozta. Szerencse, hogy szélcsendes idő volt és igy a tűz nem terjedt tovább.

— Az erdő réme. Déváról Írják : A kudzsiri erdőben több pásztor ma félelmet gerjesztő emberrel találkozót, akinek a fölismerhelellenségig elvadult külseje volt. A pásztorok többször látták az erdőben, néha pedig ki is jött onnan és elvitte a pásztorok élelmét, ha nem vigyáztak. A minap azután fölkeresésére az erdőbe mentek és sikerült is elfogniok. Kitűnt, hogy az illető Valut Antal, a kudzsiri vasgyár gépkezelő munkása, aki hat évvel ezelőtt az erdőbe ment gombát szedni és azóta nyoma veszet. Amikor most megtalálták, ruhája teljesen lerongyolódott, haja, szakálla, körmei megnőttek, beszélni nem tudott. Valószínű, hogy valami mérges gombát evett és megőrült tőle Amikor a pásztorok Kudzsir felé mentek, a vadember egy őrizetlen pillanatban megszökött. Most a hatóság kutatja az erdő rémét.

— Fiúméban vakmerő bankrablás történt, mely nagyon hasonlít az újpesti betöréshez. Néhány orosz bevándorló revolverekkel fölfegyverkezve beállított a város legforgalmasabb helyén fényes nappal az egyik bankba, a pénztárost agyonlőtték s mintegy hatvanezer koronát elvittek. Gorkij Maxim s az anarchisták honfitársai mind sűrűbben tüntették ki magukat hasonló rémtettekkel. Elnyomatásról, zsarnokságról beszélnek saját hazájukban, a hol sokszor a gondolat miatt is életfogytiglani büntetést mérnek ki rájuk s mikor egy szabad országba veti őket a sors, még se becsülik meg az emberies bánásmódot, a szabadságot, hanem ahelyett, hogy becsületes munka árán szereznék meg kenyerüket, revolverrel s gyilokkal fosztják meg a vendégszerető állam édes gyermekeit saját pénzüktől. Ismerjük hát már az orosz bevándorlók két fajtáját. Egyik uzsora, másik revolver utján akar gazdag ember lenni köztünk. Az ilyen söpredéknek még a szellemét is távol kell tartani. Maradjanak a határon kívül az ilyen kisenevi menekültek.

— Egy tehénbőrből 35 font bőr készül, a lóéból csak 18 font.

— Egy tonna acélból 10.000 gros (1 gros 12 tucat) irótoll készül.

— Antwerp és Amsterdam Európa legegészségesebb városai. A legegeszségtelenebb Madrid.

— A világon 750 vizalatti kábel van, melyeknek hossza 200 ezer mérföld. Lerakásuk 275 dollárba került.

A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA.

Boros gazda. A bort nem kell elprédálni potom áron. A bornak igen jő ára lesz. Csak kitartás. — Budapest. Nem kell hallgatni azokra az erénycsőszökre. Ők lopják titokban az élet legtiltottabb gyümölcseit. Mint rendesen, a csősz gyanús a kert vagy szőlő lopásoknál. Megérik az az ügy magától. — Homok. Örülünk, hogy szeretik lapunkat. Rajta leszünk, hogy még jobban megszeressék. — R. K. Aki nem tud arabusul, az nem beszélhet arabusul. A suszter maradjon kaptafájánál. — Gazdaköri tag. Igen. De csak téli időben. — Földmives. Hányszor irtunk mi a vigécekről. Hányszor tártuk fel a veszedelmet csattanós esetekben. És kelmed mégis kötélnek állott. Most már minden — késő.

EGYRÖL-MÁSRÓL.

A ..birkások".

Hattyuffy Dezső dr. a Turul-ban érdekes cikkel irt a »birkás« szó, illetőleg fogalom eredetéről. Aki a Dunántúl régibb társadalmi életét és viszonyait ismeri. Írja Hattyuífy, sokszor hallotta, szinte családi megkülönböztetésül említeni, hogy — birkás. Birkásnak hívták ama jómódú vagy gazdag, rendesen német eredetű családokat, a kik a múlt századokban a Dunántúl több vármegyéjében élénk szerepet vittek. A török kiűzése után a szomszédos német tartományokból egyesek és családok is megtelepedtek nálunk. A nagyrészt parlagon heverő vagy kevésbbé művelt földeket bérbe vették s minthogy valamennyi ügyes és takarékos gazdálkodó hamarosan tekintélyre jutottak, s közvetlen utódaik már meg is magyarosodtak. A bérlők főképpen juhtenyésztéssel foglalkoztak. De nemcsak vagyont szereztek, a magyar családokkal szorosabb viszonyba jutva, a vármegyei életben is szerepkört nyertek, s lassankint megszerezték a magyar nemességet is; jóllehet nagyrészük külföldi nemes volt. Eme juhtenyésztéssel foglalkozó családokat hívták .— birkásoknak. S nem azért, mintha birkás mestertől, juhásztól, vagy pusztabirótól származtak volna. A teljesen megmagyarosodott, s magyar nemességet is nyert családok szoros vérségi összeköttetésbe jutottak a megyéjükben szereplő magyar családokkal. Abban az időben, mikor ez az elnevezés keletkezett, mindenesetre bizonyos gúnyos jellege volt, s az értelme tulajdonképpen az a megkülönböztetés volt, hogy nem ősi magyar nembeli család, s nem harci érdemeiért kapta nemességét, hanem — birkás, azaz idegenből jött, s magyar nemességét csak később szerezte.

Középkori lóverseny a XX. szazadban.

Sienában évente kétszer, julius 2-án és aug. 16-án középkori jellegű lóversenyt rendeznek, melyben a nyertes egy zászlót kap. Ezeken a napokon egész Siena talpon van és egészen középkori köntösbe öltözik. A város minden kerülete a saját zászlaja alatt vonul ki a versenyre és a polgárság büszkén lépked a lobogó alatt, amelyet vivője mesterien lobogtat fenn a magasban, mintha csak valami erős szél vitorlaként duzzasztaná.

A verseny lefolyása meglehetősen vad és durva. A zsokénak szabadságában áll, hogy ostorával versenytársának a lovát megüsse, sőt magát a lovast is egy lökéssel nyergéből kiüsse vagy ütéssel harcképtelenné tegye. Ezért minden lovas a sapkája alatt védelemül kis sisakot visel. A lovakat szőrén ülik meg a versenyzők. Adott jelre megindulnak s megkezdődik a vad dulakodás. Csattognak az ostorcsapások, a küzdők szilaj kiáltásokkal tüzelik a paripákat gyorsabb futásra. Egyszer már körülfutották a pályát. Ketten küzdenek a vezetésért. Hirtelen egvmásnak közvetlen közelébe kerülnek és egy végső összecsapás s az egyik lovas nyergéből kiütve, elterül a földön. A gazdátlan paripa tovább rohan. A győztes lovasnak uj vetélytársai akadnak: egy előretörő ügyes zsoké lovával álugrat az elsőn és előtérbe nyomul. Már másodízben is megkerülték a pályát és megkezdődik a végküzdelem. Hárman versenyeznek az elsőségért. Ketten szorosan egymás mellett, a harmadik a nyomukban; a két első lovas közül az egyik meginog, hátrahajlik, ellenfele az ostorával megadja neki a kegyelemdöfést; hátrahanvatlik, lebukik a földre és száguldó lovak keresztül gázolnak rajta. Szűnni nem akaró örömrivalgással fogadja pártja az elsőt. A nyertes paripát összecsókolják, a lovast hívei győzelmi mámorukban vállaikra kapják és diadalmenetben viszik körül. Ő a nap hőse.