Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 33. szám
262 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Bll ÚJSÁG ? Szent István. Szent István első apostoli magyar király ünnepét ülte a magyar nemzet augusztus hó 20.-án. Bár ülhetné meg ezt az ünnepet az egész nemzet egyeteme. Kivétel nélkül. Bár tarthatná össze ezt a maroknyi magyarságot az első király szelleme, emlékezete, csudás végrendelete. Ez az emlékezet, ez a szellem volt a múltban a nemzet erőssége. Ez a végakarat, végrendelkezés volt talizmána és záloga arra, hogy bármi visszavonás dúlt is a nemzet nagy családjában — e nap, ez ünnep lelke, szelleme mégis össze hozta a magyart egy oltárnál — a haza szentelt oltáránál. Most már g nap sincs! Nem egyetemes ünnepnapja a magyarnak! Folyik a mezőkön, műhelyekben a munka e nemzeti ünnepen is. Az öreg harangok zúgását meg- tompitják a vásárok zaja, a hétköznapi gondolatok sivársága. Miért, hogy ennek igy kell lenni! Mikor másképen is lehetne! Kellene lenni! Azt mondják, hogy szent István ünnepe csak a katholikusok ünnepe! Azt mondják, hogy a magyarság azon része, mely szentet nem ismer — nem is ünnepelhet. Mily tévedésben vannak testvéreink. Hát a szent névhez van-e kötve szent István történeti nagysága ? Hát azért, mert a kath. magyarok a »szent« gyönyörű névvel tisztelik meg az ő apostoli buzgóságait, nagy életét, hát azért el kell fordulni tőle. Meg kell tagadni azt a tiszteletet, amit a mai nemzedék megad egy közönséges, kötelességét teljesítő hivatalnoknak — jubileumi ünnepén. Hát nem ismeri és nem becsüli a magyar, a szent fogalmát? Szent a magyarnak hazája. Szent a becsülete. Szent a családi tűzhelye. Szent — István koronája. íme nyugodt, higgadt perceiben a legnyakasabb ember is beismerheti, hogy szent volt István király munkája, élete, koronája. Miként legelső magyar ember a király, legnagyobb magyar névvel tisztelte meg Széchenyi Istvánt; a haza bölcse címmel ékesíti fel Deák Ferencet: úgy szentnek tekintheti a haza Istvánt is, mert valóban szent volt, szentelt volt az 5 élete, hivatása és apostoli működése. Értsük meg tehát egymást. Hallgassuk is egymást. És becsüljük is meg egymás meggyőződését. Az a baj, hogy sohase hallgatjuk meg egymást nyugodtan. Marakodunk, farkas szemet nézünk egy- ! másra, ellenségeskedünk. Azt sem tudjuk jóformán: de miért. Pedig egymás keblére kellene borulnunk. Kezünket egymás kezébe téve kellene védeni magunkat. Múltúnkat, jelenünket és jövendőnket. Mert gyengén áll a magyar! S ha nem veszi észre magát, ha idejében, talán az utolsó 12. órában nem ébred: — akkor végünk van! Szellemileg és anyagilag a szolgaság jármába jutunk és uralkodni fog rajtunk egy idegen, de mesésen összetartó elem ... Legyen velünk a magyarok Istene és szent István szelleme! — — A mostoha. Csongrádról Írják: Kovács Lajos községi nyilvántartó, a kataszteri változások felvétele miatt most járja sorba a csongrádi tanyákat. A múlt héten betért •Gyovai Mátyás tanyájára, ahol az udvaron egy kis fiú kuporgott teljesen összeláncolva, akárcsak egy házőrző kutya. A kis 10—11 évesnek látszó fiúcska, — mint kiderült — a tanyatulajdonos Józsi nevű fiacskája, aki békóba volt verve úgy hogy egyetlen lépést sem tudott tenni. Mikor a nyilvántartó felháborodva megkérdezte az asszonyt, a fiúcska mostoha anyját, hogy miért tartja megláncolva a kis fiút, azt felelte: — így a legbiztosabb, hogy nem szökik meg a gyerek hazulról, mert nekem nincs időm keresgélni! Amikor pedig aziránt érdeklődött, hogy mióta tartja békóban, az asszony büszkén vágta ki: — Éppen másfél esztendeje ! Az állatias asszony tette fölött felháborodott tisztviselő azonnal feljelentette az esetet a csendórségen és másnap reggel már be is vitték Csongrádra a békóba vert fiúcskát, akinek a lábszára a békótól teljesen meg volt feketedve. Az embertelen házaspár ellen megindították az eljárást. — Eltűnt bíró. Pokol Elek berdédi biró néhány héttel ezelőtt falujából eltűnt. A legbuzgóbb kutatás dacára sem akadtak nyomára. Országosan körözik. — Havazik Árvamegyében. Most, mikor az egész ország kánikulai hőséget szenved, az országnak egy kis területén valóságos tél van. Alsókubinból Írják, hogy Árvamegyében, Ljeszek és Szuchahora között erősen havazott. A levegő igen lehűlt. — Nász helyett gyász. Minap vezette oltárhoz Gers- ter Henrik földbirtokos a menyasszonyát, egy előkelő gyáros leányát. Az esküvő szertartása után, amelyen igen sok tekinlélyes ember jelent meg, a fiatal párt igen melegen üdvözölték. A mikor a vőlegény édesanyja megcsókolta fiát, abban a percben az újdonsült férj szivéhez kapott és összeesett. Élesztgették, de hiába, nem adott életjelt magáról s az orvos sem segithetelt rajta. A fiatal embert boldogsága tetőpontján megölte a szive. A szegény fiatal asz- szonyt ájultan vitték a lakására. — Cséplőgép áldozata. Borzalmas véget ért tegnap Sanda Sándor egy fiatal földmiveslegény. A Százhalombattához tartozó Lits-féle pusztán a cséplőgép mellett dolgozott, mikor vigyázatlansága következtében elcsúszott és beleesett a cséplőgép dobjába. A gép fogaskerekei a szerencsétlent egészen összemorzsolták. Pár percnyi kínlódás után meghalt. — A kuruzsló asszony áldozatai. Aradmegyében Lupás Léna kuruzsló asszony sorba járta azokat a községeket, ahol nincs orvos és magát orvosnőnek adva ki, mindenfelé gyógyított. Mogyoró községben bevetődött egy házhoz s ott a gazda leányát, Bató Ilonát vette gyógykezelés alá. Higanyt adott be a tüdővészes leánynak, majd kívülről is bekente a beteg leány testét. A szerencsétlen teremtés iszonyú kínok közt meghalt. Ugyanígy gyógyította a kuruzsló asszony Schleicht Istvánt is, aki szintén elpusztult. Bába Miklós jómódú iparos szintén higanymérgezésben szenved. O is Lupás Léna áldozata. A csendőrség a kuruzsló asszonyt elfogta. Mintegy husz-huszonöt ember fekszik higanymérgezésben, akiket a gonosz furia »gyógyított». — Elégett termés. Sátoraljaújhelyről Írják : Rátka község gazdáinak terményei között egy kazal meggyulad és a nagy szélben az egész község termése leégett. A gazdák helyzete kétségbeejtő. — Felöklelte a bika. Matkovics Lajos szabadkai földbirtokos minap este tiz órakor bement az istállóba hatalmas bikáját megtekinteni. A bika hirtelen elszakította a kötőféket, nekiment Matkovicsnak, felöklelte és mellkasát egészen szétzúzta. Matkovics haldoklik. — Kémes villámosapások. Szabadkáról Írják: Bácsalmáson a minap éjjel egy óra tájban gróf Teleki József szőlőjében Waguer nevű kezelő lakásába becsapott a villám. A villámcsapás átszakitotta a gerendázatot, Wagner és felesége ágya közé csapva, Wagnert messzire kivetette az ágyából, feleségét pedig a férje ágyába dobta. Wagner négy és félóráig feküdt eszméletlen állapotban, nejének egész teste megkékült. Állapota életveszélyes. A hatalmas villám csodálatos módon semmit meg nem gyújtott. — Szikszón és környékén nagy vihar és jégeső vonult keresztül a múlt héten. Az eső felhőszakadásszerüen ömlött alá. A hegyekből patakokban folyt le a viz és a veteményeket több helyen elsodorta. Papp István nejét és két leányát a hegyen kapálás közben érte a vihar és a nagy zivatar elől egy cseresznyefa alá menekültek, a hol Pappnét és leányát a villám agyonsujtotta. — Sopronból Írják : Minap éjjel nagy-
