Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 261 hogy a magtára, gabonapincéje, vagy hajója mindig tiszta legyen a zsizsiktől. k) Zsizsikes gabonát a gazda ne vásároljon, mert ezzel csak baját növelné. l) A vasúti és dunai szállító vállalatok a zsizsikes gabonát felsőbb rendelet folytán szállításra nem vállalhatják és követelniük kell, hogy a feladó a zsizsikes gabonaküldeményét saját költségén elébb a zsizsiktől gondosan kitisztítsa. m) A magánvállalatok gabonaszállító hajóira szintén az áll, ami a rendes magtárakra: ezeket is mindig tisztán kell tartani. n) A gabonazsizsikkel nem szabad összetéveszteni a lencse- vagy borsózsizsiket. Ez utóbbiak csak a hüvelyes vetemények magvaiban élnek, melyeket már a mezőn fejlődésük elején fertőznek meg. Ellenben a gabonazsizsik csak a gabonaneműekben él, ezeket csak a magtárakban lepi el, de a hüvelyek magvaiban nem él soha. Régi uj idők. 1234-ben aludt először az angol király szalmazsákon, azelőtt csak posztóval letakart deszkán nyújtózkodott végig. 1246-ban még nagyrészt szalmafedelesek voltak a házak és 1300-ban még nem ismerték Londonban a kéményt és kályhát. Parazsas serpenyő mellett melegedtek. Bort csak orvosság gyanánt árultak a patikában. A kocsit még nem ismerték. Az előkelőbb ember lovagolt, feleségét meg a háta mögé ültette. 1340-ben London egész adóbevétele harmincezer zsák gyapjúból állott. A birót és ügyvédet fahéjjal fizették. 1343-ban kezdett a gombostű terjedni; azelőtt fatüt használtak az asszonyok. 1344 ben verték Londonban az első aranypénzt. Az első selyemharisnyát Angliában Erzsébet királyné hordla 1561-ban, miután a francia király 1547-ben divatba hozta. HÁZI-ASSZONT Az ugorka télire való besavanyitása. A tél hosszú, milyen jó ilyenkor a készhez nyúlni. Ugorkából a szegény ember is eltehet télire, főleg mikor annyi van belőle, mint az idén. Sok asszony nem érti az ugorka elrakását, mert néhol vagy igen savanyúra csinálják, másutt meg olyan gondatlan az eltevése, hogy az ugorka hamarosan elromlik. Jó ugorkánk lesz, ha az elrakásnál a következő eljárást követjük : Az ugorgából középnagyságút, inkább a kicsit, mint a nagyot választjuk ki. Az ugorkát miután friss tiszta vízben három óráig áztattuk, tiszta ruhára teregetjük, hogy megszáradjon. A tisztára mosott, kiforrázott hordóba kő nagyságú timsót, megyfalevelet kaprot és jó csomó galambócfüvet teszünk, melyekből az utóbbi szép zölden és keményen tartja az ugorkát. Mikor a hordó fenekét ezekkel behintettük, jó vastag rétegben ugorkát rakunk, majd újra a fennebb leirt füveket, leveleket s erre ismét egy réteg ugorkát és viszont, mig a hordó meg nem telik. Ezután felerészben borecetet, felerészben fehérbort, egy pár marok sót, 35 gramm egész borsót, 35 gramm fehér gyömbért a bor és ecettel együtt megfőzzük s ezt forrón az ugorkára öntjük. A hordót azonnal erősen bedugaszoljuk. A hordót néha napján kinyitjuk, megnézzük, hogy az ugorkán nincs-e virág s ha van, akkor egy kis borral vegyitett ecettel felöntjük. Az első két hétben a hordót többször fel kell rázni. Aki igy teszi el az ugorkát, annak késő tavasszal is szép zöld és kemény lesz a besavanyított ugorkája. A gép mellett.*) Az újságokban ismét és ismét olvasunk arról, hogy az etetőnek a kezét bekapta a géprosta, majd olvassuk azt. hogy a szíj kapott el egy-egy gép mellett szorgoskodó vigyázatlan leányzót. Nincs cséplés egy-két súlyos baleset nélkül. Ebben a helyzetben kettős tanáccsal vagyunk. Egyik hogy a gép mellett nagyobb vigyázattal legyünk. Azokat az intézkedéseket amelyeket a törvény előír a balesetek lehető elhárítására, el kell végezni. A szeleskedést, a duhajkodást, hancúrozást korlátozni kell. A cséplőgép mellett való munka komoly dolog. Különösen az etetőnek kell értenie a dolgát s a kéveadóknak is vigyázóknak kell lenniök. Ámde a legnagyobb vigyázat mellett is megesik a szerencsétlenség. Bizony nem igen törődik az az ember a maga sorsával, aki gép mellett dolgozván, azonnal be nem iratkozik a mi segítő pénztárunkba. Mert miről van szó ? — Egy koronáról! Egy korona árán megválthajta legalább annak biztos tudatát, hogy ha baj éri, a pénztár holtig eltartja. Ugyanis a pénztár valamennyi rendkívüli tagjának (a mi egy korona befizetésével bármely föld- mives, napszámos emberre lehetővé vált) a következőket biztosítja : Ha baleset éri, ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mindaddig, amig munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponkint 1 korona, 60 napon túl pedig mindaddig amig a munkaképessége helyre nem áll tehát esetleg életfogytáig, havonkint 10 korona segélyt kap, ha a baleset következtében meghal, hátramaradt családjának egyszersmindenkorra 400 korona segélyt, vagy ha családja nem maradt, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár. Aki január 1-én rendkívüli tágnak beiratkozik, az egész évre bármely dolgában történik vele szerencsétlenség, ezt a segítséget megkapja. De maguknak a cséplőgépek tulajdosainak is helyes lesz a törvény következő rendelkezéseit, a maguk érdekében híven betartani: «A gép tulajdonosa a cséplőgépnél alkalmazott etetőket, fűtőt, a gépen álló kéveadogatókat, úgyszintén a szecskavágógépnél alkalmazott etetőt köteles a pénztár rendkívüli tagjául fölvétetni s a tagsági dijat (egy korona) helyette megfizetni, kivévén, ha meggyőződött arról, hogy az illető a pénztárnál baleset esetére különben is biztosítva van már. Ha a gép tulajdonosa ezen kötelességének nem tesz eleget: e mulasztásból eredő teljes kárért az etetőnek, fűtőnek, kévaadogatónak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha a munkaközben bekövetkezett baleset kürül őt különben semmiféle gon datlanság se terheli. A központi igazgatóság fel van jogosítva arra, hogy a gazdasági gépeknél alkalmazott munkások baleset esetére való biztosítására nézve a munkaadókkal s géptulajdonosokkal külön biztosítási szerződéseket is köthessen, anélkül, hogy a biztosítottak egyénenként és névszerint megjelöltetnének.» *) A főldmiv. minisztériumtól kiadott Néplapból vesz- szük e közérdekű cikket.
