Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 33. szám
260 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Teremtő szent Istenem, mitévő legyek már/ Ez a vén ember vagy tudja, hogy hol van az én szürkém, vagy bolond, vagy babonás — vagy mi a jó Isten csudája! így töprengett jó János gazda sokáig, mikor aztán újra neki fohászkodott. — Hát hogy a csudába mászszak én fel erre a magas fellegekig nyúló fára? Felmászni csak felmásznék, mert hej — púja koromban sok madárfészket kireperáltam. De ha aztán csúfot fogatt velem az a vén bolond, osztég megtudja a feleségem, a pujáim, a falu... bizony hogy a község csúfja leszek. Ujjal fognak reám mutatni: — Ni a sok madártojás pusztításért, igy büntette meg az Isten! A káros ember azonban nagyon sokra képes. János gazda is egy nagyott sóhajtott és ráveté fejét, hogy felmászszék a csókafészekhez. Mint egy madártojáslopó gyermek, úgy kúszott fel a szédületes fára. Elfáradt, mire feljutott. Kissé megpihent, ügyet sem vetvén még a fészekre. Mikor aztán a magasban körül néz a rengeteg mezőtérségen... olyat kiáltott, hogy majd leszaladt maga is a fáról. — Ni te má, élélamott legelészik az én szürkém ! A bizony, hogy megtaláltam a szürkét... Mint egy mókus, oly gyorsan kúszott le most János gazda a fáról. Szaladt, szaladt megállás nélkül azon irány felé, ahol az ő szürkéje olyan nyugodtan legelészett, Végre előtte állott -- a szürke. Nagyot morgott reá János gazda, aztán ostorá* val is éreztette, hogy szörnyen haragszik reá... Visszaindulva az utón is kapott még egy néhányat a szürke, mi közben mondogatta is János gazda: — Mégis jó az okos ember a háznál... Bizony úgy van. Az a vén ember se nem volt bolond, se pedig babonás. Annak természetes, józan, magyar észjárása volt. Hát hiszen, ha az inzsellér urak tudnak számítani, a magyar ember is tud ám. A fára azért küldötte — persze tréfásan — az az öreg ember János gazdát, mert ezt már ő is próbálta. Mivel a magasból pompásan be lehet látni a határt, igy a szürke is szembe tűnhetett — a legelőn. A falubeliek csakugyan megtudták János gazda esetét. Úgy a téli estéken van is folyton-folyvást szekérozás, tréfálkozás. Ilyenkor János gazda büszkén pedri meg baj’szát és mellét verve mondogatja: — De a csóka fészkét meg se néztem! — De a csókafiakért mászott fel kigyelmed — kötekednek. — Nem én, hanem a szürkéért. És azt meg is kaptam, — A csókafészekben? No erre aztán kitör az indulat János gazdából. Hanem aztán lecsendesedik és ő is — mosolyog. Vas Gereben után Bodnár G. — Az európai uralkodó családok tagjai közt egy orvos van: Károly Tivadar bajor herceg. Külön kórháza van, melyben szembajokat gyógyít. Nemrég végezte az ötezredik operációt. Műtétéit neje segítsége mellett végzi. Fizetést nem fogad el, kivéve azoktól, kik vagyonosabbak. GASDA A gabonazsizsik. A gabonazsizsik csak a magtárakban él. Lassú járású és repülni nem tud, mert a szárnyfedő alól a repülő szárnya egészen hiányzik. Zavarás esetén tetszhalált színlel, de azután egv-két perc múlva ismét megmozdul. A gabonazsizsik az egyes gabonaszemekben fejlődik, azonban csakis magtárban elhelyezett magvakban, lábon álló gabonában nem. Kártétele abban áll, hogy valamint a kifejlődött bogár, úgy a lárvárja is a gabonaszem belsejét any- nyira kirágja, hogy annak csak épen a korpája, héja marad meg. A zsizsik tömegesen csak a zúgokban felhalmazott szemetes gabonában szokott szaporodni és abból húzódik át a magtárban lévő tiszta gabonagarmadákba, melyekben tovább szaporodik. Egyáltalán szereti a nyugalmat és sötétséget. A gabonazsizsik ellen való védekezéskor figyelembe veendő mozzanatok a következők: a) Hogy a gabonazsizsik a magtárban el ne szaporodhassék, szükséges, hogy a magtár mindig tisztán tartassékk. bj Magtárban tehát szemhulladékot (rostaaljat, söpredéket, ocsut) fél napig sem szabad meghagyni. c) Hol a magtár egészen sohasem üres, ott ré- szenkint kell takarítani, de úgy, hogy ilyen módon az egész magtár havonként legalább egyszer alapos takarítás alá kerüljön. d) A takarítás megkönnyítése végett szükséges, hogy a magtár padlójának minden egyes hézaga olyan anyaggal betapasztassék, mely felerészben marhatrágyából és felerészben jól gyúrható agyagból készült. e) Hogy a tiszta gabona meg ne zsizsikesed- jék, okvetlenül szükséges, hogy az gyakran (hetenként legalább egyszer) kevertessék (lapátoltassék), mert a gyakran megbolygatott gabonában a zsizsik nem marad meg s abba bele sem húzódik. f) Zsizsikes gahona a gabonazsizsiktől akként tisztítandó meg, hogy azt előbb olyan szemű rostán rostáljuk meg, amelynek szövetén a gabonazsizsik kihull ugyan, de a magszem nem. A kirostált és garmadába hányt gabona felszíne, de leginkább a fallal érintkező része, rongyokkal, vagy juhbőrös bundákkal, len- vagy kenderkóccal betakartassék, amelyekbe a garmadából menekvő zsizsik belehu- zódik. Ezeket aztán a magtárból kikeli vinni, s olyan helyen kirázni, hogy a zsizsik összeseperhető s tűzben, vagy forró vtzben megsemmisíthető legyen. g) Hogy a gabonazsizsik magtári csapássá neváljék, legfőbb szabály az, hogy a magtár gyakran szellőztessék, mindig a legnagyobb tisztaságban tartassák. h) Ismeretlen helyről, vagy gazdaságból érkező gabonát, vagy gabona-szállitáshoz való zsákot a magtárba csak akkor szabad bevinni, ha benne gabonazsizsik nincs és ha azt a magtáron kívül elébb gondosan kirázták. i) A magtárt, vagy a zsizsikes gabonát mérgekkel fertőtleníteni nem szabad. j) A gabonakereskedőnek szintén ügyelnie kell,
