Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 28. szám
I MAGYAR FÖLDMIVELŐ 218 épül. Félegyháza 200, Zenta 450, Temesvár 200, Székesfehérvár 150, Moór 200, Veszprém 50, Tótkomlós 50, Arad 110, Szabadka 100, Újvidék 250, stb. munkásházat épit. Eddig 11.446 munkásház fölépítésére nézve történt a földmivelésügyi miniszter és az illető megyék, városok és községek közt megállapodás. A többi törvényhatóságokkal és számos községgel most folynak a tárgyalások a munkásházak létesítésére nézve. A törvény egy évi fönállása óta nagyobb munkásház telepeken: Püspökladányban eddig 187 ház, Orosházán 25, Csorváson 64, Békésen 46, Hódmezővásárhelyen 46, Makón 97, Szentesen 135, Csongrádon 63 stb. ház épült már föl. Az építkezés mindenütt folyik. Közmondások. — Nagyobb lármát csap a patak a folyamnál. Ha mindenki az egyenes utón járna, vájjon melyikünk térne ki a másik elől. — A gazdát leginkább jószágáról lehet megítélni. — Könnyű a kepe alatt kalászt szedni. — Jó gazdának gyapjas a juha. i — Lusta lónak ostor az abrakja. — A jószágot a gazda szeme hizlalja. — Vannak emberek, kik a halál által nyernek. Eddig semmi sem voltak, mos legalább hamuvá lettek. Az örökség*. (B. G.) Az újságok napról-napra tele vannak azon harcok hírével, miket ma Magyarországon az emberek — az örökségért folytatnak. Az örökség után való kapzsi vágy már valóságos bűnös szenvedelemmé fajult. Gyermekek nem bírják bevárni szüleik halálát. Lázas nyugtalansággal vetik kancsal tekintetüket a szülei házra, földekre, tőkére. Csak nem kinézik őket azokból, mint a közéletben mondani szokás. De nem csak kinézik... Mint a szomorú, megrázó esetek mutatják, az örökség után való iszonyatos szomj — bűnök forrásává lesz. Rettenetes bűnök forrásává. Példa van elég. Nem kell bizonyítani, kiemelni. Hiszen az ilyen dolgokat nem is tanácsos töviről-hegyére firtatni. De kötelességünk ezeket a jelenségeket megfigyelni. És helyes, ha e jelenségekből levonjuk nem a prédikációkra való anyagot, de a szinigazságot. Az elibünk meredező szomorú társadalmi betegséget. E betegség pedig általános. E betegség igenis azt mutatja, hogy az emberek nagy része ma könnyen, munka és verejték nélkül — úgyszólván — egy csapásra, sült galambkép törekszik, akar — vagyonhoz, jóléthez, pénzhez jutni. Ritkul azoknak száma, akik jól tudják, mily nehéz tisztességes, kitartó és folytonos munka árán csak valamicskét is szerezni, megtartani. Mert csak a becsületes, verejtékes munka árán szerzett vagyont szokták megbecsülni az emberek. Ritka eset, hogy a keserves küzdelem árán szerzett garast könnyelműen gurítsuk tovább. Ami könnyen jött, könnyen el is úszik, mondja a példabeszéd. ügy is van. Igazságot hordoz magában a példaszó. A könnyen, pláne bűnös utón megkaparitott pénzen, vagyonon nincsen Isten áldása. A szerencsejáték lovagjai rendesen tönkremennek. Sokan, legtöbben szánandó végre jutnak. A kártyások ma szórják a pénzt, holnap nincs betevő falat kenyerük. A nagy örökséghez jutott emberek egyszerre más emberekké lesznek és végük. — Volt — nincs! Hiszen a küzdő embernek egyik legszebb biztatója, reménysége, hogy küzdelmeinek gyümölcsét azoknak hagyja, akikért élt, munkálkodott, nélkülözött. De az apáinktól nyert örökség nem arra való, a hosszú élet fáradozásainak eredménye nem oda való, hogy azt a gyermekek, a rokonok úgyszólván egy nap alatt tönkre tegyék. Azt mondják, a munka századában élünk. Igaz! De a könnyelműség, a munkálatlanságra való nagy hajlamnak százada is ez a század. Azért nem tud egy-egy nemzedék gyökeret verni. Azért nincsenek ma régi, tisztes családok. Törzsökéi egy-egy nagy kiterjedésű nemzetségi fának, családfának. Nem virtus ám, igaz örökség . utján anyagi erőhöz jutni. De igenis virtus azt megbecsülni, tovább fejleszteni. A családot boldogítani. Mert erős, anyagilag és erkölcsileg független családokon épül fel a nemzet erőssége és függetlensége. A nemzetet is munka, hit, előre való törekvés és — a takarékosság erénye tartja fenn. Edvárd király és a rendőr. Érdekes az Edvárd királyról feljegyzett alábbi kaland. A király Marienbadban a sétatéren egy pádon ült és sétapálcájával maga előtt ide-oda mozgatott egy papiroslapot. Egyszerre csak előtte terem egy rendőr és rárivall: — Maga dobta ezt a papirost a földre ? — Nem, — felelte kurtán Edvárd király. — Jó-jó! — felelelte a rend szigorú őre — de jegyezze meg magának, hogy ha még egyszer megcsípem, nem szabadul meg ilyen könnyű szerrel.
