Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 27. szám
212 MAGYAR FÖLDMIVELŐ „Ha.“ Nagy szó, amit ide cikkünk homlokára írunk. A „ha." Sok iró hatalomnak nevezi. Az élet leghatalmasabb parancsolójának, kötekedőjének. Oh ’iszen, ha egészségem volna. Ha pénzem, vagyonom volna. Ha szerettem volna. Ha tanultam volna. Ha ide vagy oda nem mentem volna. Ha fiatal volnék. Ha öreg nem lennék. Ha Isten életben tart. Ha esze lenne. Ha becsületes volna. És millió és millió ha áll rettenetes alkudozásával előttünk. Életünk minden szemepillantásakor úgyszólván. A ha nagy alkusz tehát. Nem hiába, hogy a magyar cigány preposiciónak, első szónak nevezi. Ami mindent Ígérhet és semmit se adhat egyszerre. No de én most csak egy ha szócskára terelem az én olvasómat. Arra ha-ra, amit egy hatalmas császárnak, Napóleonnak édes anyja szokott volt ajkán kiejteni. Valahányszor ugyanis a családban beszélgetett, gyermekeinek valamit adott, ígért, látta, hogy jól megy a dolog sora, mindig igy beszélt: — Hát jól vagyunk, tehetjük ezt vagy azt. És most jön a java: Ha tudniillik mindig igy maradunk, igy leszünk. Mert ha máskép is leszünk, bizony nem leszünk igy. Nekem ez a mondás nagyon tetszik. Nekem ez a mondás szeget ütött a fejembe. Bizony ha más is hallja, — más is ilyen lelki állapotba jut. A ha nagy jelentőségű legyen ám minden család előtt. És különösen ott, ahol a családtagok gondtalanul élnek. Ahol a mindennapi kenyeren kívül még túl minden jó van, amit csak emberi szem és szív kíván, bizony vigyázzanak erre a szóra ha. Gyakran mondják a gyermekeknek is. Most ezt kapod, most ilyen dolgod van, most könnyen jutsz hozzá. — Feltéve azonban, ha mindig igy leszen! Mert bizony lehetne és lehet másképen is. És ha erre nem gondolnak soha, és ha egyszerre máskép is fordul is az élet sorainak kereke, bizony bizony keserves kiábrándulás, sőt szerencsétlenség származik belőle. Mester. A tanú. Mindenki tudja, hogy milyen nehéz a tanúvallomásokból, a melyek hiányosan és ellentmondók, kihámozni a való tényállást. Különösen a gyermekek tanúskodásában nem lehet feltétlenül bízni. Ritka kivétel gyanánt kell e tekintetben feljegyezni egy angol iskolástul tanúvallomását. Mint a »Daily Chronicle«-ben olvassuk, egy alig nyolcéves fiú nemrég egy tolvajt lopás közben megfigyelt, amikor azután a tolvajt elcsípték, a törvényszéki tárgyalásra tanúnak a kisfiút is beidézték. ,— Látod itt ezt az embert? kérdezte a biró a fiútól. — Igen, ő az — felelte a fiú és ujjával rámutatott a tolvajra. — Milyen időtájban láttad ? — folytatta a kérdezést a biró és a kis fiú habozás nélkül felelte. — Félhatkor. Ez a pontos adat nagyon meglepte a bírót és kételkedve azt kérdezte. — Honnan tudod olyan pontosan, hogy éppen félhat volt? — Négy órakor hazamentem az iskolából otthon megittam a teámat és azután lementem az utcára E szerint épp félhat lehetett. — Bravo — kiáltotta a biró — jutalmul öt shillinget fogsz kapni, most ppdig elmehetsz. Nem egy pör sokkal gyorsabban érne véget, ha a tanuk mind olyan meggondoltan és okosan felelnének, mint ez a kis fiú. GAZBA — A termés. A gazdasági tudósítóktól a földmivelésügyi miniszterhez érkezett jelentések szerint július elsején a következő termésmennyiséget lehetett remélni: búza 34,198.500 (1908-ban végeredmény volt 41,423.229) méterraázsa, rozs 11,508.100 (1908-ban 12,190.421) métermázsa, árpa 14,182.800 (1908-ban 12,263.031) métermázsa, zab 12,839.100 (1908-ban 10,184.926) métermázsa. — A kecskeméti gyümölcsvásár. A kecskeméti gyümölcsszállitás e héten már teljes nagyságában megkezdődött. A befőzni való meggyből, ámbár a szedés idejének vége közeledik, naponta 80—120 métermázsa kerül eladásra 72—80 koronájával. A kajszinbarack- ból óriási termés lesz. Az 1904. évi bő termést is jóval felülmúlja, pedig akkor igen sok termelő kádba szüretelte a barackot. A szedését a hét közepén kezdték meg. Az árak ma még nagyok, 70—80 K métermázsája. A hűvös időjárás a gyümölcsre nagyon kedvező, miután nem érik rohamosan, másrészt sokkal jobban kifejlődik. Korai sárga barack e hónap közepéig lesz. Ugyanakkor már tömegesen kerül eladásra körte és vajalma. Általában almából is szokatlanul nagy termés lesz. Az árjegyzések nagyon olcsók, ámbár külföldi kereskedőkkel tele van a város s ma még van kereslet. Az óriási gyümölcsszállitás zavartalan lebonyolítására, mely julius közepén kezdődik. Kecskeméten már minden intézkedést megtettek. Hogyan éljünk aratáskor? — Sokszor beszélgettünk mi atyámfiai arról, hogy jószágainkra, hogy és miképpen ügyeljünk a nagy munka idején. Mikor meleg vagy hideg van. Az utolsó kapás növényünkre is gondot fordítottunk az évszakok járása szerint. Hát csak embereljük meg már egyszer jó magunkat is, osztég vessük fel a kérdést: vájjon bizony a munkás embernek milyen legyen az élete például aratáskor ? — Magam is jónak látom, szólott erre a beszédre Szedres gazda. — Igaz, hogy a földmives ember eltűri a vihart, hideget, hőséget, szomjúságot, azért úgy hívják, hogy vas ember . . . — A mi öreg tisztelendő urunk is azt mondotta, hogy a földmives embernek, a ki regulárisán él — száz esztendős korában sem illik meghalni. — De meghalunk ám, harmincz, negyven esztendős korunkban is. És sokszor magunk vagyunk okai. Főleg pedig aratáskor éri a gazda embert a csapás. Mert ilyenkor már nincs sem hús, sem bor. Elfogyasztottuk a sok tápláló füstrevalót; meg a pince garádicsa is örökös kopásban volt. Se húsnak, se bornak hírmondója sincsen; pedig most kell ám
