Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Boldog* ujesztendőt! (B) Régi szokáshoz híven, mi is igy köszöntjük olvasóinkat, mikor az 1909. esztendő első számával kopogtatunk családi tűzhelyük ajtaján . . . De nem elégszünk ám meg, hogy csak éppen mondjuk ezeket a szavakat. Szót és szót, hogy éppen köszöntés legyen. Mi belemarkolunk ennek a köszöntésnek a hegyibe. Mert végtelen mélységes az ő értelme. Hiszen, uramfia — ez a szó »boldogság« — úgyszólván tengelye az egész életnek. Társadalomnak, családnak, egyes embernek ez azon kikötője, ahova életünk hajója hol simán, de legtöbbször hullámverések, ferge- tegek és viharok közt is igyekszik, vergődik. Persze minden attól függ, hogy miképen fogjuk fel, gondoljuk, kívánjuk — a boldogságot. Mert arról szó se essék, hogy minden ember boldog akar lenni. Csak az a kérdés, mi neki a boldogság? Vagy hát mit ért a boldogságon ? Az egyszeri tóttól például megkérdezték, hogy hát mikor volnál boldog, atyafi? — Há ur vónám — felelt a jámbor — mert akkor háj enném, zsir innám és sarjuba fekudnám. No lám. Hány és hány ember van, aki dulásig ehetné a hájat, ihatná a zsírt és nemcsak sarjuban, de selyem párnák közt feküdhetnék: és még sem boldog. Oh barátaim, a boldogsághoz nem elég se a zsir, se a háj, se a gazdagság, se a méltóság, se a szépség. A boldogsághoz az ész és szív harmóniája, magyarul összeegyezése, egymás megértése kell. Nem az a boldog — és ezt jól jegyezzük meg — akit a világ, az emberek annak tartanak. Boldog az, aki annak érzi magát! Jó, jó! Hát iszen nem érzi-e magát boldognak, aki jóllakik. Aki mulat, dőzsöl. Aki kéjeleg. Aki elveti magától gondjait ? ügy látszik csak, hogy boldognak érzi magát. De nem az! (3 maga tudja, érti, hogy nem az. Hiszen rémes gondolat markol bele egy-egy pillanatban az agyába, a szivébe: mi lesz ? Meddig lesz ? A magyar nóta is jól fejezi ki a képzelt boldogság elmúlásától való gondolatot, mikor azért sóhajt, hogy bár csak az az éjszaka — három napig tartana. 3 De nem tart! Megvirrad. Jön a nap és akkor — a zuhanó boldogtalanság vigyorog. A boldogságnak fundamentuma, alapja az állandóság. A hosszantartóság. Tökéletesen már csak azért sem lehet boldog senki se a földön, mert minden percben megvan a boldogság elvesztésének lehetősége. Halála előtt senki sem lehet boldog, — mondotta a régi-régi bölcs is. Tehát, ha boldogok akarunk mégis lenni, akkor arra kell törekednünk, hogy emberi értelemben tartós boldogság után törekedjünk. Ehhez pedig sok-sok minden szükséges. Legfőképpen pedig hogy boldogságunk kezdete, folyamata és végcélja. Isten legyen. Aki Istenben bízik, nem csalódik. Az boldogtalan egészben véve, sohasem lehet. Aztán állandó békességben legyünk a kis bíróval, mint ahogyan a magyar ember a lelkiismeretet nevezi. A lelkiismeret a mi boldogságunk órája, hőmérője. Jó lelkiismeret a boldogság kinyitott ajtaja, melyen legkönnyebben szállást vesz — a megelégedés. A megelégedés hiánya tesz ma legtöbb embert boldogtalanná. S mi ennek oka ? A naggravágyás! És ebben az egy szóban benne van minden, de minden, ami társadalmunkat hajtja, űzi, kergeti, emészti... Ha felboncolnám ezt a szót, úgy nézne ki, mint a hangyaboly. Boldogtalanságunk apró férgei nyüzsögnek benne. De most nem teszem! Most csak amondó vagyok: — Igen, boldog uj esztendőt kívánunk mi is olvasóinknak. De olyan boldogságot, melynek nyomában az igazi megelégedés, az Isten áldása, a kéz és ész munkája tiszta, állandó gyümölcsöket terem. A délolaszországi földrengéshez. A földrengésen kívül a legborzalmasabb veszedelmet okozta : a tenger- rengés. A tenger raegböszült, iszonyú hullámhegyeket vetett. Ezeket pedig ráborította a városra, melyet pillanat alatt elsepert a föld színéről. Óriási nyugtalanságot okozott a földrengés megismétlődése. Az emberek úgy szólván őrületbe estek. Az a kevés ember, ki ^még életben maradt, kétségbe van esve, ami megnehezíti a nyugalom helyreállítását. A messinai érsek, kinek haláláról írtak a lapok, életben maradt. Rómába menekült és ott ápolják. Az egész világ segítségére siet az elpusztult vidéknek. Különösen Amerika tett ki magáért. Körülbelül négy millió koronát szavazott meg a szerencsétlenek felsegélyezésére. Reggióban még folytonosan mozog a föld. A romok közül még mindig szedik ki a halottakat. Sőt élő embereket is. Adjátok kézről-kézre ami ujságunkal
