Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 187 A sófejtést most is a régi módon, 4—5 kilogramm súlyú, keskeny, éles. acélhegyü vascsákányokkal eszközük. A sót talpréselésekkel, téglányalaku táblákban emelik ki, mely művelettel mintegy 50 kg. sulvu sódarabokat nyernek. A hatvanas és hetvenes években robbanó anyagokkal is történtek kiaknázási kísérletek, ezek azonban kellő eredményre nem vezettek. Aknaszlatinán, Rónaszéken, Aknasugatagon, Marosujváron, Désaknán, Parajdon és Sóváron az üzemet egész éven át folytatják. Tordán és Vízaknán ellenben, arra való tekintettel, hogy a munkások nyáron földmiveléssel foglalkoznak, csak a téli hónapokban űzik a sóbányászatot. Sóváron az évi, 180—190,000 hektoliternyi sóoldat teljes földolgozásával főtt sót állítanak elő. Marhasót csak Aknaszlatinán és Marosujváron termelnek. A haszonnal való újságolvasás. A jó újság valóságos barátja, tanácsadója az ő olvasóinak. Családoknak, gazdaságnak, egyeseknek egyaránt. Tessék figyelemmel kisérni, minő benső, úgyszólván bizalmi viszony fejlődik egy egy megbízható újság és közönsége közt. De megbízható újság legyen ám az. Önzetlen újság. És nem cégektől, üzletektől, ágensektől, gyáraktól — megfizetett, lekenverezett, lehirdetett — újságok. Fájdalom, ma több ilyen van, mint ellenkezője. Mennyi áldozatot kell hoznunk, hogy lemondhassunk mi például oly hirdetések közléséről, melyekről bizonyosra vesszük, hogy népünket lépre viszik. Becsapják. Azt meg bizony, mi legalább nem tesszük, hogy kijelentsük — A hirdetésekért felelősséget nem vállalunk. Felelősséget kell ám minden betűért a megbízható újságnak vállalnia. Már amennyire csak az emberi felelősség kiterjedhet. Mert hiszen a legkitűnőbb, legszemesebb újságíró is ember. Emberi dolog pediglen — a csalódás. Csakis a felelősségének tudatában levő újságokat lehet és kellene olvasni. Mert csak az ilyeneket lehel haszonnal és jó lélekkel olvasni. Ámde mit tapasztalunk? Hogy a: újságok nagy része elvesztette hitelét, megbízhatóságát. Az újságok elfeledték a haza bölcsének, Deák Ferencnek mondását, igaz, bölcs emberhez illő tanácsát ... — írni lehet mindenről, csak hazudni nem szabad! Ma megfordult az igazság. Ma hazugságból él a legtöbb újság. És azt tartják, hogy hazugság, fil- lentés, nagyítás, felfuvás, dob, sip, trombita szó nélkül meg sem élhet az újság. És a közönség nagy, óriási része hallgat is a dobszóra, trombitára. Kapkod az ily újságok után. Haszonnal-e? Jól felfogott érdekében-e? Családja, önmaga, a közérdek ügvére-e? Majd meglátjuk. Punktum. ISMEKETEKTAB A. A rózsa története. Most, rózsa-nyitás idején, nem lesz érdektelen egyet-mást elmondani — a virágok virágjának történetéről. A régiek csak négy rózsafajt ismertek: a vadon termő csipkerózsát, a Kyreneben (északafrikai város) termelt pézsma-rózsát, a pimperullát és a centifoliát (százlevelü rózsa), amelyik valószínűleg Nagy Sándor idejében lett Európában honos. Hero- dotos szerint különösen Midas prygiai királynak voltak nagyon szép, hatvanlevelü rózsái. Százlevelü rózsákról, centifoliákról Theophrastus tesz először említést 286-ban, Krisztus előtt. Plinius is megemlíti a centifoliát, de újabb kutatók azt vélik, hogy Plinius az évenkint kétszer nyíló damaskusi rózsát, a rosa biferát ismerte és ezt nézte centifoliának. A keresztény időszámítás első századaiban a rózsa-kultura alig fejlődött és ebben az időszakban alig keletkeztek uj válfajok. Boldogabb kor köszöntött a rózsákra Nagy Károly idején és később a keresztes háborúk alkalmával. Európa érintkezésbe jutott akkor a Kelettel és ez alkalommal rengeteg sok uj rózsafaj került Európába. 1589-ben Clasius természetbúvár feljegyzése szerint Frankfurban már minden valamire való polgári kertben tenyészik a centifolia és 1629-ben Baubin botanikus már tizenkilenc rózsafáról tud, amelyet széliében ismernek. Linné 30 rózsafajról tud. Koch negyvennyolcról, Lindley pedig százról. A 19. század elején igen sok újabb fajta rózsa keletkezett, különösen Ázsia déli részein és ettől kezdve a a rózsafajok száma állandóan emelkedőben van. Botanikai szempontból a keletkező rózsafajták már nem is uj fajok, hanem csak válfajok, amelyeket már csak a rózsakedvelő tud megkülönböztetni egymástól. 1810 körül a francia kertészek már 1000-nél több rózsafajt ismertek. Egy 185'4-ből való rózsaismertetés 3000 rózsát sorol fel. Nieter 1880-ban megjelent természetrajzában 5007 különböző rózsáról tesz említést. Keresztezés folytán évenkint átlag 60 uj rózsafaj keletkezik. 1898-ban a piacra kerülő rózsák számát 6400-ra tették; azóta ez a szám természetesen jelentékenyen növekedett, úgy hogy hozzávetőleges becslés alapján ma legalább is 8—10 ezer különböző fajta rózsát tenyésztenek. Kikből áll a Francia-országi idegen légió ? Tudvalevőleg Francia-országnak van egy hadserege, amely nagyrészben önként jelentkező idegen emberekből áll. Német, lengyel, angol, orosz, spanyol stb. sőt még magyar ember is akad köztük. Ezt a hadsereget »idegenek légiójáénak nevezik a franciák. A marokkói véres ütközetek alkalmából sok szó esett a Francia-országi idegen légió katonáinak dicső és bátor tetteiről. Azokról a kalandorokról, akik csekély kivétellel elveszett gyermekei a maguk hazájuknak, akik
