Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 19 Tánc és egészség. Bizony, hogy e két dologra vigyázni kell. Igen, vigyázni tessék — hogy baj ne essék! Magában a táncban, ha az szerével-módjával megven, alig rejlik veszedelem. Hiszen minden nép szereti és szerette a táncot. A tánc jellemző sajátsága minden népnek. Úgyszólván a nép lelke jelentkezik benne. Azért a tánc szerepelhet, mint a szép érzés kifejezője. Egészséges testgyakorlás is lehet. A kedvtelésnek meg éppen jó alkalmatossága. De viszont veszélyes lehet — különösen az egészségre. Az orvosok kétségtelenül kimutatják, hogy a tánc legtöbb esetben a különböző betegségek csiráinak valóságos fészke, melegágya. Hej, be sok szép leányt, be sok derék fiatalembert temetett el már a tánc. Megdöbbennénk, ha szerüket-számukat tudnók. Legtöbbször ugyanis egészségtelen, túlzsúfolt termekben, szobákban táncolnak. A rossz levegő, a tulerős vagy rossz fűtés, meg különösen ... a féktelen, tomboló, kimerítő mozgás, kurjongatások adják meg a döntő csapást. Mit szóljunk a szűkre szabott ruházatról és fűzőkről. Tánc közben a légzőszervek is kiszáradnak, azokat belepi a terem pora, piszokja, sokszor pipa és szivar füst. Nagyobb fokú szomjuság-érzet fejlődik igy. A táncolok nagyobb mértékben kívánják a hűsítőket, hideg italféléket. Ezek pillanatra üdülést nyújtanak, de könnyen veszedelmes gége, torok, légcső, tüdőbajokat okoznak, Egy egy bál után sokszor és sokan elbúcsúztak már ez élettől. Pedig hogy örültek éppen az éleinek, mikor a tánc hevében felkiáltanak: — Soh’ se halunk meg! Szomorú válaszok aztán azok a sírok, melyekben a tánc áldozatai — porladoznak. Tehát csak vigyázni tessék, hogy baj ne essék. Dr. FARSANG. Farsang van! Vájjon a régi farsang napjait látom e vagy talán ez is változott, fordult, mint annyi sok minden — az uj időkben. Hát bizony sok mindent megtalálunk és sok mást nem találunk meg a farsangi időben. Mulatni ma is mulatnak az emberek. Csakhogy máskép. A régi családias összejöveteleknek, házias báloknak — vége. A régi egyszerű, magyaros öltözeteket elhagyják s ma már a divatnak hóbortos ötletei szerint készített ruhákkal találkozunk. Kiírják a meghívókra : — Kérjük a hölgyeket, hogy egyszerű öltözetben jelenjenek meg. Ez azonban divat nyelven annyit tesz, hogy: — Légy páva, különben — kinevetnek, lenéznek. Mert tessenek elhinni, van a divatnak is nyelve, nem csak a virágnak. Aztán ? Mit is mondjak még? » A farsangi régi, házias bálok sok-sok szép családias érzéseknek volt szinhetye. Ma? Az élvhajhá- szatnak, az ismeretkötéseknek, de nem — a tiszta boldogító érzéseknek alkalma, amelyen felépülhet az uj és erős tűzhely. A régi magyar leányok a táncért, ma a ruha kedvéért mennek a bálokba. A régi magyar leány legszebb dísze volt a saját természeti üdeségük. Az istenadta pír. Ma más arcok virulnak. A farsang már nem is hozza meg azokat a reményeket, miket régebben a mamák, meg a leányok hozzá fűztek. Ma úgy történik, amint egy költő ember jellemzi a »farsang után«-1. Minden bálban ott voltatok, Nem hiányzott az akarat. S a családnak éke mégis Pártájában, lánynak maradt. Ne járjatak a bálokba, Csak a telek-köm/v jó legyen S meglátjátok, hogy lányotok Nemsokára férjhez megyen. Punktum. TBHii EETÉK. Egy rémes éjtszaka. — Képek az olaszországi földrengés idejéből. — Ama rémes napok idejéből, mikor Olaszországra az Isten ítélete borult: számos megrázó esetet írnak le az újságokban egyes szem- és fültanuk. Ezek közt igazán megrázó, de tanulságos is egy úri asszonynak leírása, aki a karácsonyi ünnepekre utazott Messinába. »Barátnőm — Írja Nencini-Flury asszony — huszonhatodikán este rosszullétről panaszkodott. Én ágya mellé állíttattam az ágyamat, hogy éjjel a keze ügyében legyek, ha szüksége támadna valamire. Lefeküdtem, de álom nem jött a szememre, minduntalan felriadtam, felültem az ágyamban. Annyira nyugtalan és izgatott voltam, hogy végre is fölkeltem és sebtében magamra kaptam ruhámat, fíarátném biz- tattott, hogy harisnyát, cipőt is húzzak. Ki hitte volna, hogy az életemet mentettem meg. akkor, amidőn tanácsát megfogadtam: Sötét volt még nagyon, de hajnalra járhatott az idő, az utcákról felhangzott a kecskék kolompolása. A szolgáló kinyitotta az ablakot és tejet kért a kecskepászlortól. Ebben a pillanatban szédülés és erős hányinger fogott el. A szolgáló fekete kávéval kínált meg s ajkamhoz emeltem a findzsát. Az utolsó hörpintés után hirtelen úgy éreztem, hogy valami felemel, fel egészen a menyezetig: a menyezet lehajolt, az ágy felemelkedett és megkezdődött a rettenetes földrengés, előbb a hirtelen lökésekben jeleukező. Néhány másodpercig minden táncot járt a szobában s mi fel-alá ugrottunk, zuhantunk: ekkor a földrengés irányt változtatott, kivetette ágyából a beteget, megdöntötte a falakat és kezdetét vette a rombolás munkája. Az első emeleten voltunk. Kirohantam az erkélyre, az erkély leszakadt, le egyenesen az utcára. Ott nagy halommá gyűlve állt már az omladék s ennek köszönhettem az életemet. Az utca tele volt. menekülő, rohanó emberekkel. Futottam én is. De meglehet az is, hogy nem futottam: a föld rohant a lábam alatt. Azután egyszerre csak minden megállóit és csend támadt egy pillanatra. Nyomban utána megkezdődött a jajveszékelés, a sikoltozás, a halálhörgés zenebonája. Eszembe jutottak kedveseim, apám, Emma húgom akik velem jöttek Messinába s kétségbeesetten kiáltoztam nevüket az ég felé. Orromból, szájamból szivárgott a vér, szememből patakzott a köny.
