Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 179 Ezek közt az áldatlan viszonyok közt nekünk •csak egy jóakaró tanácsunk van hogy ne álldogáljatok az utcákon; mert munkához ugv se juttok a mostani világban, kivált ti friss jövények. Hanem ha van pénzetek még, vásároljátok meg a hajójegyet s menjetek vissza hazátokba, csendes falutokba, ahol legalább éhen nem haltok. Itt pedig az is megeshet rajtatok, hogy kihajtva az utcára hontalan és hajléktalan fejezhetitek be életeteket az utiárokban. És ha haza mentek, mondjátok meg otthon is, hogy Amerika nem az többé, a mi volt. És jegyezzétek meg jól, nem is lesz soha többé az, a mi volt: menedéke az európai szerencsétlen népeknek. Amerikában nagy változások lesznek s véres forradalmak sincsenek kizárva. Melyek ha lesznek, bennünket idegeneket seper el azok első szele.» — Az orosz cárnak van egy birtoka, mely egy darabban száz millió hold kiterjedésű. — London 82 ezer millió gallon vizet fogyasztott a múlt évben. — Kentucky államban tavaly 290 ezer holdnyi dohányültetvényeken kétszázötven millió font dohány termett. vasárnap Túl az Óceánon... Uj bujdosó éneke. Túl az Óceánon, A tiszai tájon, Most reszket a harmat A búza kalászon, Kék búzavirágon ... A tiszai tájon, Árva nyoszolyádon Most térsz pihenőre Én elhagyott párom, Kekszemii virágom... Most térsz pihenőre Pacsirta dalával, Most száll imádságod Estharang szavával, Siró furulyával... Tudom: Engem keres Álmod fehér szárnya. De hiába keres : Elrabolt a bánya, A fekete tárna!... Ördög rabja vagyok, De ha rád gondolok: Pokol tornácán is Imádságba fogok, Sírok és zokogok... Lampérth Géza. Kéz kezet mos. Irta: Mester. Éliás mester igen derék, jóravaló ember volt. Szeretett dolgozni, de mástól is megkívánta, hogy hasonlóképen tegyen. Ő pontosan fizeti legényeit, hát dolgozzanak azok is. Az igaz, hogy Éliás mester műhelyében nem is boldogult a hanyag ember. Meg kellett onnan szöknie — még a próbaidő eltelte előtt is. Hát ez jól is van igy. Munkára vagyunk teremtve, a ki nem dolgozik, ne is egyék, mondja a példabeszéd. Ezért nem is kellett egy fiatal embernek sem félnie Éliás mester műhelyétől. Mert a mi igazság, hát igazság, még Éliás uram műhelyében is. Hanem azért igaz való, hogy májszter uram olyan nehezen kapott műhelyébe segédet, mint a madár csikorgó hidegségben eleséget. Mi lehetett ennek oka ? Sokáig nem tudta meg a világ, mig végre kikaparta a tyuk. Tudniillik Éliás mesternek volt egy kegyetlen szokása. Ha legényei esetleg megbetegedtek, megszűnt a barátság. Akkor nem fizetett, enni sem akart nekik adni és küldötte őket a háztól cl. Tette pedig ezt a következő okoskodással. ö vele is úgy tettek! Ha ő megbetegszik, hát neki ugyan senki sem ad egy árva krajcárt sem; akár éhen halhat meg. Hogy adjon tehát ő enni annak, aki neki nem dolgozik ? Mester uramnak ilyenféle természetét csakhamar megismerték a legények, mi több : még az iparhatóság is, hol Eliásnak nem egyszer gyűlt meg a baja. Jó mesterasszonyné — Erzsi asszony — végtelenül restelte ezt a dolgot, s nem ritkán titokban küldött a háztól betegen eltávozott legény részére ebédet. Sokat gondolkozott, hogy kellene ennek a különben jó embernek szivét megpuhitani, de csak nem tudta megtalálni a módját. Végre megérkezett a jó alkalom. Jött egy uj legény, derék, munkás és értelmes, minő még nem igen volt Éliás műhelyében. — Te asszony — szólt Éliás nem egyszer — ezt a fiút szeretem ám. — Meg is kell becsülnöd — válaszolt az asszony. Egyszer csak ez a jó fiú leesett lábáról. Bet lett, nem dolgozhatott. Éliás zúgolódott s felesége fülehallatára mondotta megint: — A ki nem dolgozik, ne egyék. Az asszony megszeppent. Félt, hogy Éliás ezzel is úgy tesz, mint a többivel. — Éliás — szólott hízelgőén — ne sértegesd ezt a jó fiút; hadd feküdjék itt házunknál. Kissé többet kell ugyan majd dolgoznod, de meglátod hálás lesz ez a gyerek irántad. Éliás hallgatott; bement műhelyébe és dolgozott kettő helyett. Úgy néha-néha el-elmormogott magában, hogy ez már még sem járja egy teljes hétig nyomni az ágyat; de egész lelkületén meglátszott, hogy nagyot változott. Ellehet képzelni, mennyire örült ennek a jó nő, ki saját gyermekeként ápolta a beteget, mintha sejtette volna, hogy olyat cselekszik, melyért egykor a jó Isten látható módon meg fogja áldani. Azt mondják, hogy ott fent a magas égben feljegyzik a jó tetteket, hogy annak idejében megfizethesse a Gondviselés. A jó lelkű nő tudta ezt, és hitében nem csalatkozott. Férje ura egy napon nagyon rosszul lett. Az orvos kijelentette, hogy nagy beteg és hosszú idő telik el, mig felépül. A testi fájdalomnál, mit Eliásnak szenvednie kellett, sokkal súlyosabb volt a lelki gyötrelem. Mi lesz most a műhelylyel? A sok megkezdett munka ott hevert befejezetlenül. Megtakarított pénzecskéjét az utolsó garasig befektette. Ha ez a súlyos gond lelkére borult, könyek gyűltek Éliás mester szemébe és a kétségbeesés fogta el szivét. Erzsók asszony nyugodtabb volt. Ő bízott Istenben s tudta, hogy az a derék segéd, kit ő oly hűségesen ápolt hálás lesz.
