Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 19. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELÉS SZEStESZTÓ ÉS KIAitÓTELAJDOSiOS : BODNÁR «ÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 HÉTRÖL-HÉTRE. Emlékezetül.... A politikai világban láz van. De fordulat előtt áll ez az áldott föld, Magyarország 'termő földje is. Ez a jó fejős tehén, mely táplálta a múltban és táplálja a jelenben a lukszus Magyarországot is. És ime most, mikor lázban ég az egész politikai világ Magyarországon __ a nemzet szeme, tekintete, remé nysége, aggodalma, várakozása.... mind és mind arra fordul, oda szegeződik: — Mi lesz 9 Mit fog adni ez a jó fejős tehén, a föld? Milyen lesz a termés? És mikor megerednek az egek csatornái és hull a föld zsirozója, az áldott májusi eső, kövéritője a bágyadt földnek : akkor fellélegzik az ország és eszébe jut. hogy bizony igaza volt, de még milyen igaza az egyszerű béres gazdának, a Károlyi gr. béres gazdájának, akinek ura megmutatván a berlini világkiállítás rengeteg kincseit, azt kérdezte tőle: »Mit gondolsz, mit ér ez a rengeteg kincs?« Az egyszerű ember azt felelte: — Mindennél többet ér nálunk Magyarországon egy áldott májusi eső. Soha érthetőbben senki nem fejezte ki azt, hogy igenis nálunk, Magyarországon minden attól függ, hogy és mikép termékenyíti meg a jó Isten — a földet. Hogy ez az ország még mindig és ki tudja meddig földmivelő állam. És mikoron jönnek a májusi fagyok, jön a rettenetes réggel, mikoron a fák virágbokrétái meg- tépdelve, mint a mennyasszony fején a koszorú, mikoron a szőlő rügyei tönkretéve, a vetés, mezővirág leperzselve vagyon, akkoron megrezzen a nemzet szemében a köny, mintha mondaná — Édes Istenem, mi lehetett volna és mi leszen ? Nem kell itt több szó. Nem kell itt több bizonyíték arra, hogy mije ez a termő, ez az áldott föld a nemzetnek. Most tudja mindenki. Most hiszi minden ember fia. Most jajgat és sir mindenki. Tördeli a kezét még az a nagyszájú ember is, aki máskor guny- mosollyal olvassa, hogy Magyarország a földből él, táplálkozik és cifrálkodik. Mert ha nem hinné, hát bolondnak tartaná minden emberfia. És mégis feledik. Feledik sokan. És feledik akkor, mikor a föld gyöngye, virága, zsírja a zsákokban, a magtárakban és aztán a bankok, a kereskedők, az iparosok tárcájában, értékpapírjaiban, gyáraikban és vállalataikban, portékáikban és fényes termeikben van. Ezt mondjuk mi az idei május alkalmatosságával — emlékezetül. A politika. Kavarodás van ujfent az országban. Jól van-e igy, kicsinálta, miért csinálta, annak fejtegetése nem tartozik hozzánk. Mi csak azt állapíthatjuk meg, hogy igenis száz és száz ember van már itt is, ott is — akik valósággal megcsömöllöttek — a politikától. És ez jó jel. Az emberek kezdik belátni, hogy a politikából nem lehet ám megélni. Abból sem, hogy napról-napra, vasárnapról-vasárnapra olyan újságokat olvassanak, amelyek egyebet se csinálnak, egyébről se Írnak, mint — a politikáról. Mert az élet mást is kíván. A lélek is. Azt kívánja, hogy lássunk a komoly munkához, erősödjünk, és fogadjuk meg a legmagyarabb magyarnak, Széchenyi István grófnak a tanácsát: Csak az a nemzet lehet független, mely anyagilag erős, biztos talajon áll. Egyébként mikor e sorokat Írjuk az ország vezető politikusai: Wekerle miniszterelnök, Kossuth, Andrássy gróf, Apponyi gróf, Széli Kálmán, Dezsewffy Aurél, Zichy Nándor, Tisza István és mások az agg király elé járulnak, hogy elmondják legjobb meggyőződésüket az uralkodónak a nehéz politikai helyzetről. Hogy ez a nehézség miben való: azt mi már elmondottuk. Őfelsége nyugodtan hallgatja meg hű embereit, de hogy mikor fog dönteni: azt ma bizony senki sem tudja. ’Annyi bizonyos, hogy kívánatos volna, melyszerint a nehéz politikai válság
