Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 19. szám
146 MAGYAR FÖLDMlYELŐ mihamarébb megoldódjék. Hogy szálljanak el a nehéz fellegek hazánk egéről. Mert ’iszen csak békességben lehet a komoly munkát folytatni — végezni. Ami az országot emészti. Bizony sok minden emészti ezt a szegény országot, tépi a nemzetet. Benső viszály, egyenetlenség. Időjárás, viz. És emészti a vereskakas, a tűz is. Rettenetes az a pusztítás, amit ez a féktelen elem elkövet a nemzeti vagyonban. Sokan olvassák, hallják, hogy itt is, amott is tűz pusztított. A kár ennyi, meg ennyi, ügy egyenkint nem is tűnik fel, hogy mi rettenetesen harap bele ez a lángnyelv a nemzet vagyonába. De ha csak egy hónap szomorú eredménye, statisztikája mered elénk: akkor hüle- dezhetünk igazán. íme ide szegezzük egy hónapi szomorú adatot. A február havi tűzkárokat: A m. kir. központi statisztikai hivatal által kiadott »Statisztikai Havi Közlemények« 1909. évi február havi füzete szerint a magyar birodalomban február hóban 571 községben 731 tüzeset fordult elő 1029 károsulttal és 1,139.119 korona kárösszeggel. Ebből a szoros értelemben vett Magyarországra 524 károsult község és 680 tüzeset 978 károsulttal 1,089.734 korona kárösszeggel. Horvát-Szlavonorszá- gokban a tűzvész által sújtott községek száma ugyanakkor 47, a tüzesetek száma 51, a károsultak száma 51 és a kárösszeg 49.365 korona volt. Legtöbb kárt szenvedett: Pest vármegye 124.048 korona kárösszeggel, továbbá Szabolcs vármegye 102.601 korona, Vas vármegye 81.952 korona és Zemplén vármegye 57.338 korona kárösszeggel. A legnagyobb tüzesetek voltak : Szabolcs vármegyében Encsencs községben 63.200 korona kárösszeggel és 1 károsulttal, Pest vármegyében Cegléd r. tanácsú városban 55.400 korona kárösszeggel és 2 károsulttal, Vas vármegyében Vashosszufalu községben 43.734 korona kárösszeggel és 24 károsulttal. Ügy, melyet mindig rendezni akarunk. Mi más ügy is lenne ez: mint a cigány ügy. Századok óta mindig rendezni - akarják és mégis csak marad olyan ügy, amelyet rendezni akarunk. Ha egy egy rettenetes rablás, gyilkosság borzalmas valóságában végig fut az országon, akkor mindenki ökölbe szorítja kezét, halált, akasztófát, negyed, ötöd iziglen való kiirtást követel. Aztán alig múlik egy-két hét, talán hónap, csendes lesz minden. Az ügy is, melyet rendezni akarunk. P]mlékezünk-e még a dánosi rettenetes esetre? Nos mi történt azóta? Fáraó ivadékai látszólag kissé meglapultak. Mint emlékszünk kineveztek egy cigánybiztost (tanácsost) a cigányügy rendezésére. A cigányok meg az utóbbi időben újra biztos cigányok lettek, az az újra rabolnak, gyilkolnak, harcba szállanak a kakastollas zsandárokkal. Tizennégy esetről számoltunk be csak mi rövid két hónap alatt, melyekből ugyancsak kitűnik. hogy az ország különböző helyén a kóborcigányok újra a régi vakmerőséggel kezdik élőről — mesterségüket. A rablást, utonállást, gyilkosságot és más effajta cselekedeteket. Egyszer csak arra virradunk, hogy ujfent borzalmas eset tartja izgatottságban az országot és akkof újra előkerül ez ügy, melyet mindig rendezni — akarunk. Mikor lesz vége a válságnak? Azt bizony ma az országban, de még azon kívül se tudná senki megmondani. Még őfelsége a király maga sem. Mondják, Írják, hogy május végén. De elhuzódhatik egy-két hónapig is. Annyit azonban most már remélleni lehet, hogy — legalább egyelőre — a válság minden nagyobb nemzeti rázkódtatás nélkül fog elsimulni. J ó ni ond ások. — Mi hamar vet lángot, ki is alszik hamar! — Az istentagadó olyan rossz gyermek, aki minden áron el akarja hitetni magával, — hogy nincsen atyja. A jó gazdasszony. Irta: Egy falusi asszony. A »Magyar Földmivelő«-ben olvastam nem rég, hogy egy gazda azért akar elválni hűtés társától, mert ez neki napról-napra és minduntalan paszuj levest főzött. Az »ember« úgy beleunt az tán a paszuly levesbe, hogy bizony napról-napra eljárogatott a korcsmába, a hol is — persze jó drágán — pótolta a paszujleveses ebédet. Persze mikor ezt az asszony megtudta, észrevette, nagy háborúságot csinált. Folyt a patvar, mig végre törvény elébe került a dolog, mert a férfi válni akar. És meg is mondotta csürés csavarás nélkül, hogy azért válik, mert az asszony neki napról-napra paszuj levest főzött, t. i. más eledel főzéséhez nem igen értett. Az újságok, fővárosiak és vidékiek ugyancsak kedélyesen Írtak erről a perről; úgyszólván nevetségessé tették a szegény embert, a ki azért akar válni a feleségétől, mert ez neki megvest paszuj levest főz. No hát én semmi néven nevezendő nevetni valót nem találok ebben az — igazán szomorú esetben ! Sőt nagy tanulságot vonhat le belőle minden arra való ember. Azt a tanulságot, hogy a családi élet megbomlásának, az örökös háborúskodásnak nagyon sokszor az az oka. hogy az asszony, — asszony ugyan, de világért sem gazdasszony. Igenis, azt láthatjuk ebből az esetből, hogy nemcsak a nagy urak, meg az iparosok házában történik meg, hogy a leány úgy nő fel, hogy a főzőkanál sem volt a kezében, hogy egy becsületes ebédet sem tud megfőzni, kenyeret dagasztani meg éppenséggel nem is látott: hanem meg van az a földmives gazdáknál is, hogy hát — ilyen paszuj- levest főző asszonyokat nevelnek. A földmives házának pedig egyedüli és legnagyobb kincse: a "jó gazdasszony. Hiszen e házban nem főzhetnek pástétomokat, vagy én nem tudom mit ? De igenis földmives házba is főzhet a jó, okos gazdasszony egyszerű, de egészséges, Ízletes eledeleket. És főzhet nemcsak folyton-folyvást egy és ugyanazt, hanem változatosan is. A munkás ember, aki reggeltől estig dolgozik, a ki tűr meleget, hideget, esőt és szelet, megkívánja, hogy legalább a szükséges tápláléka legyen meg. Oh ne mondja senki, hogy az okos asszony keze nem csinálhat csudákat a földmives gazda há-
