Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-04-19 / 15. szám
116 MAGYAR FÖLDM1VELÓ — Hát ha Cseresnyés Juliska nem megy férjhez. Pártában marad. Erre azt jegyzi meg egy szellemés iró ember, hogy — A takarékos és pénzes leány nálunk soha sem maradt kérő nélkül. Jövő alkalommal részletesebben. Heater. A Golgotha Virága... A Golgotha Virága is élt egykor a földön. Ott a Kálvária Hegyén ... a Golgothán. De élete rövid volt, mint Krisztus Urunk halála. Csak addig tartott, mig Krisztus a keresztfán függött és koporsójában feküdt ... A Golgotha regéje igy szól: Krisztus Urunk a kereszten függött. És sebeiből a Golgotha földjére hullottak vércseppei. Minden csepp nyomában egy-egy virág nőtt. És e virág levelein láthatók voltak . . . szenvedéseinek jelei. Az ostor, a nádpálca, a biborköpenyeg, a létra, a lándzsa, a kereszt, a tövis koszorú. ... A feltámadás pillanatában eltűnt a virág és helyébe örök repkény futott a földön . . . J*-**JL iftHH!** JÄ-* we-»** dH» **V| —HUSVÉT h—| ’'**•*' r* NHUP ^ Van feltámadás! A »Magyar Földmivelő« eredeti elbeszélése. Husvét előestéje van. Messze zúg az öreg harang, mintha az is ünnepre készülne. Mintha minden szivet, minden lelket megmozgatni akarna. Hullámzik is a hivő sereg már ... a templom felé. A feltámadás szép emlékezetének ünnepére. Azok közt, akik figyelmet szoktak a tömegben is kelteni ugyancsak kiválik Dömötör Zsuzsika, meg Bátor László. Szép fiatal pár. Akár két nyíló virágszál. Az asszonyok nem is tagadják hogy: — Az Isten is egymás számára teremtette ezt a két fiatalt. Hej pedig nehéz dolog az ilyen ítélet kimondása, mikor otthon is van, akinek az Isten ilyen társat teremthetne. A fiatal pár már majd a templom ajtajához ért, mikor Bátor László búcsúzni készül. Kezét nyújtja — a leánynak. — Hát maga nem tart a hívekkel. — Én nem vagyok hivő, mondotta nagy hetykén a legény. — Micsoda ? Hát Bátor László nem hisz a feltámadásban ? — Bizony, hogy nem. — És mióta ? Hiszen mint gyermekek úgy örültünk a feltámadásnak. — A gyerekből ifjú lesz. Az ifjúból gondolkodó ember. — De éppen azért nem lehet hitetlen az ember sem. Mert gondolkodik. — És ha mégis azzá lesz .. . — Akkor nem hihetnek neki sem. A hitetlen nem érdemel hitet abban sem, hogy igazán szeret és hogy megtartja mindazt, amit ígér. — Hát nem hisz nekem Zsuzsika?.. — Bizony nem! — És miért nem hisz? — Mert gondolkodom és rájövök, hogy a hitetlennek nincs Istene, hát hogy lehetne hűsége, igaz szerelme. A fiú elpirult. A leány nem vesztegelhetett tovább és belépett a templomba. ... Az ünnep megérkezett. Fagyos, szomorú ünnepe volt ez a leánynak. A máskor vidám családban mindenki érezte, hogy nagy kétség, nagy tövis férkőzött a ház féltett kincsének leikébe szivébe. Érezhette, láthatta Bátor László is. Nem marasztalták. Nem volt számára egy szál virág sem. Csak hidegség, fagyos tekintetek . . . Ünnep után még egyszer-kétszer benézett Zsuzskáék házához a legény, de vette észre, hogy ő neki nincs ott mit keresnie . . . — Isten vele Zsuzsa, mondotta László komoran. És távozni készült mint egy megsértett hős, akinek lelkében vihar, lemondás és dac hullámzik. A leány hosszasan kisérte tekintetével a távozót és szemében megcsillant a könnyű . . . — László, csak egy szóm van utoljára. A legény visszafordult . . . — Utoljára ? — Magától függ ? — Igazán mondja . . . — Igazán . . . — Hát tegye meg a kedvemért. Fusson abból a körből, amibe jutott. Szakítson azokkal az emberekkel, akik magát az Istentől, a hittől, a józan, tiszta élettől elragadták. — Kifogás — szólott vissza dacosan a legény. Mert hazudtál, mikor azt mondottad, hogy szeretsz . .. — Soha nem hazudtam. Magának se hazudtam, mondotta a leány. — Oh ne félj hűtlen leány. Futok én innen. Futok, megyek — a nagy világba, hogy soha még híremet se lásd. A legény, mint egy vas ember csapta be az ajtót — és eltűnt . . . — Szegény Laci! sóhajtott a leány . . . * * * Bátor László eltűnt. Egy esztendőn át még édes anyja se hallott róla, Zsuzskát nagyon leverte az eset. Félrevonult, mint a madár, melyét vadász golyója ért. De azért nem vesztette el lélekjelenlétét, sem hitét. Oh a hit nagyon erőssé teszi a nőt. Sokszor hőssé . . . Hős volt Zsuzsa is. A bujdosó ifjúnak édes anyját naponkint vigasztalta. Az öreg asszony meg örömtelt szívvel látta, hogy ez a leány milyen hű, milyen hős. Egyszer csak levél érkezik a busongó anyához. Szomorú levél. Bátor László a kórházban fekszik. A szép, sugár ifjú megtört. Lerongyolódott, munkaképtelenné lett. Legalább egy időre. öreg anyja sietett is hozzá . .. Éppen feltámadás estéjére érkezett a kórházba. Leirhatlan a találkozás perce. Lászlónak szeme könyben úszott, ügy feküdt ott, mint egy letört Virág. De mikor anyját megtekintette — felemelke- det. Átölelte az öreg asszonyt és zokogva csak anyit tudott szólani :
