Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-04-19 / 15. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 117 — Még nem késő! — Nem édes jó fiam. ( Aztán egy kis idő múltán megint igy beszélt: — Hát Zsuzsika él-e — Él-e ? Hiszen mindennap vár. Velem várt mindennap. Velem imádkozott . . . E pillanatban megszólalt a nagy templom öreg harangja. Feltámadásra hívta a hivőket. László felült. Hallgatta . . . — Istenem — sóhajtott — vájjon elmehetek-e még én egyszer legalább életemben ... a fel­támadásra ? — Elmégy. Elmegyünk édes jó fiam ! — Mert én hiszek a feltámadásban. Ha fel­támadás nincs, hasztalan a mi hitünk és igy életünk . . . Néma csend következett most. Csak az ifjú ajkán suttogott az imádság szava . . . Lélekben kö­vette az anyja is. . . . hiszem a test feltámadását és az örök életet . . . Amen. — Ámen . . . hangzott az anya szava is és sze­mében felragyogott a remény és hit villogó sugara. * * * László teljesen felgyógyult. Zsuzsika és László egymásé lettek. És ma boldog családnak tűzhelyén, gyermekekkel körülvéve hirdetik az embereknek : — Van feltámadás! B. G. Az ibolya regéje. A hóvirág már régen elvirágzott. A kertben már já- cintos volt a levegő ... A kertben legnagyobb pompájában az orgonabokor lila és fehér színben hivalgott. A lapda- rózsa nagy virágja is kényeskedett. . . A fűben pedig elrejtőzve egy-egy ibolya is nyílott. Az orgonabokor dicsekedni kezd : — Azt szeretném én látni, ki jön velem versenyre? A lapdarózsa igy felel neki: — Igaz, te szép vagy, de az én szivem ? Az ám a pompás. És virágjaim ? Gyönyörű szép gömbölyüségűkben nem mulnak-e felül? A többi virágok is hozzászólnak a kérdéshez és azt határozzák, hogy ő legyen a versenybíró. ítélj, hogy me­lyik legpompásabb közöttünk. Az ibolya pedig igy szólott . . . — Mindegyitek szép és csinos. De díszeiteket felül­ről nyertétek. Én elrejtőzve egyszerűbb vagyok mint ti. . . de nálaloknál megeligedettebb és boldogabb. A délvidéki földmivelök gazdasági egye­sülete. Ez egyesület működését mindig élénk figye­lemmel kisértük, mióta lapunk egy évtizeden túl fenáll. Mert csattanós bizonyságát látjuk benne, működésének tömörségében, hogy mily eredménye­ket mutathat fel a komoly, igazi célokért lelkesedő és munkálkodó egyesülés. Most is, hogy az egyesü­let közgyűlését tartotta, örömmel látjuk a haladást, a mindig szélesedő munkatért és eredményt. Az egyletnek öt délvidéki megyében 145 fiók köre 10354 tagot számlál. Csak a múlt évben 1383 gazda lépett az egyesület körébe. Mi erő és mi hatalom ez a szám. Az együttes érzés, munkálkodásnak mi tere ez a szép határ. Hát nem lehetne-e a földmi- veseket éjszakon, keleten és nyugaton is hasonló egyesülésre, összetartásra és munkásságra segíteni ? Dehogy nem, dehogy nem! , t , GAZDA. Gyümölcsfák hernyózása. A gyümölcsfák nemcsak fejlődésük első évei­ben igényelnek gondozást, hanem mindig, hogy ha azoknak termőképességét fönn akarjuk tartani. Is­meretes dolog, hogy alig van élő lény a természet­ben, amelynek ne lennének ellenségei. Éppen igy vagyunk a gyümölcsfákkal is. Ezeknek is vannak ellenségeik: mint a különböző betegségek, rajtuk élősködő rovarok, hernyók stb., amelyek mind a gyümölcsfák ártalmára vannak. A gyümölcsös tulajdonosának törekedni kell elsősorban, hogy gyümölcsfáit a különböző hernyó­fészkektől megtisztítsa, amely munka különben télen vagy kora tavaszszal végzendő. Hogyha esetleg a hernyófészkek szedését bármely okból elmulasz­totta, úgy nem szabad elmulasztani a hernyók irtá­sát, mert tapasztalásból lehet tudni, hogyha a her­nyók például a szilvafák koronáját lerágják, a fák ezt annyira megsinylik, hogy vagy kiszáradnak, vagy csak évek múlva jutnak uj erőhöz. Hasonlóképen vannak az almafák is. Tudjuk, hogy a hernyók a gyümölcsfák leveleit és fiatal hajtásait eszik meg. Már most, hogyha a fa a lé­legző szerveitől — a levelektől — meg van fosztva, biztosak lehetünk, hogy ezt a fa olyannyira meg­érzi, hogy több éven keresztül nem hoz termést, a mig a hernyócsapást ki nem pihente. A kártékony pillangók közölt a legelterjedtebb a galagonya-lepke. Irtása kevés fáradtsággal jár csak egy kis jóakarat kívántatik hozzá. Hernyója kék sávos s kék szemű. Nappal az ágakon legelnek és éjjelre a vastagabb ágak tövében csoportokba gyűl­nek össze. Ezért legalkalmasabb kora reggel — a mig a hernyók szét nem másznak — összeszedni és elé­getni. Ha pedig hozzájuk könnyen nem juthatnánk, akkor egy rúdra kötött ronggyal lehet szélnyom­kodni. Ezen eljárás nem jár nagy fáradsággal és megvédjük nemcsak a saját fáinkat, hanem a szom­széd gyümölcsfáit is az elpusztulástól. Hasonlóképpen nagy szorgalommal kell irtani a fákon élősködő más hernyókat is, mert azok is nagy pusztítást visznek véghez a fák koronáiban s ezzel nemcsak nekünk van kárunk, hanem szom­szédjainknak is, úgy hogy a mi fáinkat elpusztítva, a szomszéd fáira másznak át, a kinek a szorgalmas hernyóirtás dacára, a tőlünk átmászott hernyók a fák koronáit lerágják. A hernyóknak egyik fáról a másikra való át­mászása ellen nagyon nehéz védekezni, legfeljebb, hogyha alacsony a fa, akkor gálic-oldattal megper­metezzük a fák koronáit, amitől aztán az átmászott hernyók a bepermetezett levelek élvezete után elhullanak. A gyümölcsfák fejlődése és termőképességének megtartása érdekében minden gyümölcsfatulajdonos karolja fel a hernyóirtást, mert csak igy veheti hasznát gyümölcsfáinak. Ellenkező esetben nemcsak magának árt, hanem szomszédjának is. Méhészek figyelmébe. A gödöllői állami méhészeti gazdaságban az 1908. évfolyamán hat idő­szaki tanfolyam fog tartatni a következő beosztás

Next

/
Thumbnails
Contents