Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-04-19 / 15. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 115 Azok, kik a messze idegenbe mennek, hogy szerencsét próbáljanak, bizony jobban tennék, ha felkeresnék Boszniát. Itt van a szomszédban, vasút Főpit oda, olyan vidék, amely tele van kincsesei, kiaknázatlan munkatérrel. Ott van aztán a magyar tengerpart. Most ezen a tengerparton mindenféle gyülevész olasz, Morvát, dalmát aknázza ki a munkát. Pedig hány és Many jóravaló magyar kereshetné meg kenyerét és szerezhetne itt egy kis eltenni valót. Mint kikötő nunkás, tengerész és száz más foglalkozású. Hát legyen már egyszer a magyar ember is •kos, élelmes. Ne ábrándozzék ő mindig a világ 'régéről. Annál inkább gondolhat ő Boszniára, meg Hercegovinára és a tengerpartra mert sokan közülők értik az ott divó nyelveket. Oda mehetnének az ifjabb nemzedékek is, kikről aggódva kérdik a szülők. mik lesznek belőlük ? A kormányzat is rajta van most, hogy a magyar nép ne hagyja kiaknázatlanul, az eddig idegeneknek átengedett területeket. Ezek ugyanis nem is a szomszédságban, de Magyarország területén vannak. Ami hatalmunk, kormányzatunk alatt állanak tehát... miért ne érvényesülhetnének ott a magyar honpolgárok is. Rajta tehát, gondolkodni és tenni kell. Ha már egyszer a helyzete olyan valakinek, hogy jobb mennie onnan .. . hát gondoljon ezen sorok olvasásakor mindarra, amit most a magyar élelmességéről elmondottunk. A szomorú fűz legendája. A szomorú fűz nem volt ám mindig ilyen bágyadt, szomorú. Nem is a sírok mellett élt, szomorkodott. Fent a hegyeken, lent a völgyeken zöldéit; ágait magasra szöktetve. Hanem egyszer csak szomorú sorsra jutott. A szenvedő Megváltó vérző sebeivel már felérkezett a Golgothára. Alig volt seb nélkül való hely testén. De hóhérai még egyszer megakarták ostorozni. Ám, veszik észre azonban, hogy az ostort otthon feledték. Egy katonának szemébe ötlik a fűzfa. Szép, egyenes növésű fűz, melynek ágai büszkén nőttek felfelé. Ebből vágott tehát a katona vesszőket és csinált fűzfa-ostort. Mikor pedig a Megváltó ostorozása kezdetét veszi és az első csapásra sebéből vércsepp hullott a földre : a fűzfa azonnal leeresztette mélyen a földre az 5 büszke ágait és azóta szomorúan igy maradt. És sírok mellé jutott, a szomorúság és bánat fájának. Sirhalmokra hajló lombja alá azonban oda költözött a reménység angyala, mely mindig azt sóhajtja a szomorú fűz suttogó lombjaival: — Feltámadunk! A postatakarékpénztár — takarékosságra kényszerít... Hétröl-hétre cimü rovatunkban külön szólunk arról a nagy elvről, mely Széchényi hagyományakép feléled e hazában, hogy ugyanis — Takarékoskodjunk! Mert mi tagadás benne, a takarékoskodáshoz a magyar ember nem ért. Nem tud. Már gyermekeinket kellene arra szoktatnunk, hogy a fillért is megbecsülje, mert csak akkor fogja igazán megérteni, mi a titka annak, hogy a koronák összegyűljenek. Úgy látszik a takarékosság elvének, szellemének kifejezése akar lenni az az újítás, mellyel a kereskedelmi miniszter úgyszólván a takarékosságra akarja a magyart kényszeríteni a postatakarékpénztár utján. Ám lássuk csak, mint és hogyan akarja ezt? * * * Julius 1-én a postatakarékpénztár egy igen érdekes újítást fog életbe léptetni. Meghonosítja a zártbetét-könyvecskék rendszerét. Hogy is lesz az? Cseresnyés Péter vált például a postatakarékban egy zárt betét-könyvecskét. És mert Cseresnyés Péter ilyen könyvecskét vált, ezzel önként és vissza- vonhatlanul lemond a meggyűjtött tőke (apró betétek) felmondási jogáról. Az az, ahhoz a betéthez nem nyúlhat addig, mig a gyűjtés, a betétek céljául bevallott feltétellel be nem következik. De hát mik azok a feltételek, amiket például Cseresnyés Péter vagy más betevő is bevált. Hát halljunk egy néhányat. Cseresnyés Péter például ezeket teheti fel magában és igy vallhatja be: — Nem nyúlok hozzá a meggyűjtött filléreimhez, koronáimhoz mig nagykorú nem leszek. — Mig katonának nem kell berukkolnom. — Mig meg nem házasodom. Cseresnyés Juliska Péter testvére pedig ilyen feltételeket vallhat be: — Nem nyúlok hozzá, mig gyűjtéseim 1000 koronát nem tesz ki. — Nem mondhatok fel a pénztárnak mig férjhez nem megyek. —- Nem veszem ki 5 esztendő múlta előtt. Vagy csak 10 esztendő után. És igy tovább ... Hát ki tagadja,: hogy ezzel a postatakarékpénztár csakugyan mintegy kényszeríteni fogja a magyar gyermekeket, de ifjúságot, felnőtt embereket is... hogy takarékoskodjék, tőkét gyűjtsön és különösen, hogy meg tudja őrizni azt, amit nagynehezen összerakott. Megőrizze arra az időre, mikor annak egy summában nem csak hasznát veheti, de sokszor egész életére döntő hatást gyakorolhat. Mert itt a hiba nálunk. Ahhoz nem értünk mi, hogy keresményünkből valamit félre is tegyünk. * * * Hogy a gyűjtők kedve annál jobban megjöjjön, , az ilyen betétek kamatja is magasabb lesz — a rendesnél. Sőt a zárt betéti-könyvek tulajdonosai jogot nyernek arra, hogy pl. a már 200 koronára felgyűlt betéteiket 4% ot hozó állampapírokba fektethesse az intézet. A kamatot aztán élvezheti vagy tetszése szerint — tőkésítheti. Jó lenne, ha a kereskedelmi miniszter ur felvilágosítana minket és általunk a népet is egyről- másról. Tehát értjük, hogy ha én egyszer ezt az ily kötelezettséggel járó könyvecskét megváltom és vele gyűjtök, ahhoz aztán... a feltevés bekövetkeztéig nem nyúlhatok. (Az az enyém, de vele - a kikötött ideig nem rendelkezhetem.) Ember tervez. Isten végez. — Mi történik, ha Cseresnyés Péter a feltett határig — meghal? (Azóta a hivatalos lap felelt e kérdésre. 30 éves korában a pártában maradt leány rendelkezik a gyűjtött összeggel.) (Azt hisszük törvényes utóda örökli vagy végrendelkezése szerint való örökösévé lesz?)
