Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-01-26 / 3. szám

18 magyar földmi velő Csuda-e tehát, ha az egész országban főleg a gazdák (mert ez az ország mégis csak még mindig földmivelő ország), aztán a kereskedők, iparosok, vállalkozók és igy édes mindnyájan folyton-folyvást felvetjük a kérdést: — Mi hát annak valódi oka, hogy a mi Európában hires vasutunk most ilyen szo­morú állapotba jutott? Hát mondhatjuk, nem olyan a kérdés, melyre ilyen tenyérnyi helyen egy szusszan- tásra meg lehetne felelni. Nagy a csomója, nagy a göbje és ami újságunknál nagyobb, hatalmasabb papiroson se göbözhető ki olyan könnyen. Mégis megkíséreljük, mert felvilágosítás már már elkerülhettem Hiszen az igazság, az ország érdekének rovására népünk és általán a közönség körében oly képtelen, más oldal­ról rosszhiszemű okok hajigáltatnak szét, hogy attól kell tartanunk: országunk jó hír­nevét fogják e tekintetben is megtépdelni. Azt dobálják a közönség közé, hogy ime a vasutasok csendes sztrájkban vannak. Az az készakarva csinálják azt (amerikáznak) ami történik, hogy fizetés javítást csikarja- * nak vagy a közönséget macerálják. No hát ez szemenszedett valótlanság. Már micsoda erkölcsi, magyarán becsületes vasúti személyzet lenne az, mely úgy az országnak, mint a nagy közönségnek ily te­kintélyes testülethez méltatlan módon, szán­dékosan akarná kárát. Hiszen ők megcsinál­ták a sztrájkot egyszer az igaz, de nyíltan, férfiasam És olyan nyíltan, férfiasán mond­ják is, hogy azt ugyan többé meg nem csi­nálják, mert annak a sztrájknak két vége van, mint a botnak és igy nem tudhatni, ki issza meg a levét. Nem úgy atyámfia! Egy kis józan ész, okoskodás és józan belátás sokszor többre, nagyobb világosságra visz, mint a százrétü politizálás. Mert például a’ meg politizál, még pedig nem éppen jóakaratulag és józan megfonto­lással, aki kizsákmányolja a helyzetet és azt mondja: Lám ez a kormány milyen tehetet­len és igy tovább! Hallgass ide, élőről kell kezdeni, hogy valahogyan megértsük mi laikusok (az az nem szakemberek) ennek a kérdésnek okát- fokát. A vasút a mi hazánk egyik legnagyobb és legfontosabb közgazdasága. Tehát egy olyan gazdaság például, mint egy nagy-nagy birtok. Legfontosabb, mert sok pénzt fekte­tett bele az ország. Mert éppen azért ennek megfelelő jövedelmet is vár és méltán belőle. Életkérdéssel határos, mert hozzá van csa­tolva az egész ország gazdasága, ipara, ke­reskedelme és vállalata, tehát egész közgaz­dasági élete. Mint ahogyan testedben viszik az erek a szükséges vért szanaszét: úgy hordja a vasút a nyers anyagot, gabonát, búzát, ipari, gazdasági, kereskedelmi cikkeket nemcsak az ország területén keresztül-kasul, hanem az országba be s ki egyaránt Viszi az em­bereket, viszi a kereskedőket, utazókat, le­veleket, csomagokat.... egyszóval hordja, hozza-viszi mindazt, amiből életünk, társa­dalmunk. piacunk áll, táplálkozik Miért kell ezt tudnod? Azért, mert igy érted meg nemcsak azt, hogy mit tesz az, tyt pl. a te gazdaságodban egyszerre, vagy c^ak pár év alatt is óriási termés, produkció üt be. Olyan termelés, produkció, hogy te nem tudsz mit csinálni. Hanem állsz tehetetlenül, tördeled a kezed, mert nem csináltál utakat, melyeken termé­nyeidet elvihessed, nem szereztél szekereket, igavonó jószágokat, nem építettél raktárakat. Sőt még meglevő gazdasági eszközeidet is kölcsön adtad jó pénzért, mert szorított a »muszáj«, a mit pénz szükségnek neveznek. Hanem most már meg fogod érteni, hogy mit tesz mikor egy ilyen közgazdasági vállalatnál vagy mondjuk gazdaságnál, mint a vasút — szintén akkurátus állapot üt be. Nos, ha ezt megérted, akkor könnyű lesz egy lépéssel tovább haladnunk a vilá­gosság felé .... És a jövő alkalommal haladunk is. Tanuljatok! Soha nagyobb, sőt égetőbb szükség nem volt arra, hogy a földmives nép, gazdálkodó emberek békés egyetértésben, úgyszólván testvéries egyetértés­ben éljenek. A falusi jólét emelésének egyik benső föltétele, hogy közös akarat, közös erő, megértés segítse léte­sülni, megizmosodni azon intézményeket, melyektől a boldogulás útjára való juthatást remélhetjük. Fájdalom, ma szét vannak szórva a gazdák is. Farkasszemet néznek, irigykednek vermet ásnak, azon fundálódnak, hogy szerezhessenek kellemetlen­séget vagy kárt egymásnak. Még a szomszédok is állandó háborúságban vannak. Pedig azt mondja a példa szó: a jó szom­széd többet ér tiz csendőrnél. A jó szomszéd nagyobb védőnk, mint egy nagy hadsereg. De általában el lehet mondani, hogy csakis ott

Next

/
Thumbnails
Contents