Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-29 / 12. szám
92 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Ládd-e. Nem okos az. Csak élelmes. Kizsákmányolja a maga előnyére — másnak oktalanságát. » Nem tudom, mondja a tudatlan. Nem tudod, mondja a tudós. Nem tudjuk, mondja — a bölcs Egyet tudok, hogy mit sem tudok, mondotta Szokrátesz. Mentői többet tanulok, annál inkább rájövök, hogy mily keveset tudok. Be meg ritkultak mai időben - a Szoráteszek. 4 A gazdagok számára teremtette az Isten az orvosságot, a szegények számára — az egészséget. vasArnap délután Háború — a levegőben. Irta: Parányi János. Vannak emberek, kik szerfölött irtóznak a háborútól. Pedig sokszor dicsekszenek, hogy katonakorukban milyen vitéz legények voltak ám! De még többen vannak, akik katonák sohasem voltak, tehát háborúban sem vehettek részt — hanem azért szörnyen félnek, remegnek az égi háborúktól, akár a gyermekek. Pedig az égi háború a maga félemletes voltában is fenséges természeti jelenség. Megérdemli, hogy a gondolkodó és érző ember — tanulsággal, tudásvággyal és kedvteléssel is figyelgesse. Éppen azért, mert az égi háború a legfenségesebb természeti jelenségek egyike, érdemes róla egyet-mást elmondani. Erre a vállalkozom e pár sorban és pedig lehetőleg természetes egyszerűséggel, elhagyva a tudomány garnirungját, mely soksok ember gyomrának olyan emészthetlen. * * * Ki ne ismerné a gyermekek papirsárkányját ? Talán édes mindnyájunk első mestersége volt a sárkánycsinálás. Nem csak mestersége, de jelképe- zője ifjúságunk első, nagyratörő vágyainak. Az ifjúkornak ezt a vágyát, ezt a büszkeségét mindnyájan ismerjük. Hiszen egy magasban lebegő, álló sárkány ami emlékeinket is felidézi még éle- medett korunkban is. Ám vájjon nem felejtették-e el sokan . . . vagy egyáltalán tudták — tudják-e, hogy volt olyan időpont, még pedig a XVIII. század közepén, mikor hajlott korú, komoly tudósok is ráadták fejüket, sőt versenyeztek a gyermekekkel — a sárkányozásban. Ne tessenek mosolyogni! Nagy eseménynek volt előfutárja a hires tudósoknak ez a sárkányozása. Nem is hiszem, hogy valaha még egyszer ismétlődjék — ez a divatos játék. Már mint — az élemedett emberek közt. Ám abban az időben, melyről itt szó van, nem kevesebbről volt tusakodás, mint annak kiderítéséről, hogy hát voltaképpen — Mi is az a mennykő ? Ennek a nagy, mondjuk tudományos kérdésnek megfejtésére használták fel — eszközül, kísérletekül — a gyermekek játékszerét, a papírsárkányt. Franklin Béni vetette fel az eszmét. S nyomában rögtön lábrakapott a sárkányozás divatja. A* öreg tudósok egyszerre két világrészben eresztgették a papírsárkányt. Már mint Amerikában és Európában is. Különös dolog ez, atyámfiai! Lám az emberek évezredeken keresztül szemlélték a villámlást, hallották a mennydörgést. Hiszen ezek a tünemények a földkerekségén egy pillanatra sem szünetelnek. És mégis'.’ Nem tudták a XVIII. század közepéig, hogy hát tulajdonképpen: Mi is az a mennykő? A gyermekek is sárkányoztak bizonyára — már legalább is ezer esztendeje. Ám azért nem fedezték fel a levegő villamosságát. Akár az asszonyok a gőzgépet. Pedig ők is több ezer esztendővel főztek már, hogy a gőzmasinát feltalálta Vatt Jakab. Hja, minden tudományos vívmány egy-egy lángeszű ember nevéhez tapad. Minden ép érzékű ember naponkint szemléli pedig a természet tüneményeit, de a külső szemléletnél tovább menni (gondolkodni, törvényeket alkotni) csak a zseniális tudós képes. Azt hiszem nem lesz érdektelen tehát egy — elébb jelzett — tudományos sárkányozást leírni. Egy oly gyermekjátékot, mely mégis behatolhatott a mennykő birodalmába és elárulta a maga mibenlétét ... a mi annak előtte mély titokként lappangott. ♦ 4* Ez a gyermek játék valójában kísérlet volt. Kérdés a nagy természethez, melyre — mert jól kérdezték — ő felelt is. Végrehajtója Romas francia tudós volt. Sárkányának magassága, melyet kísérletül használt 2 méternél valamivel több s szélessége 1 méter volt- Zsinórja kender madzag, melybe vasdrótot szőtt. A zsinór végére bádog csövet alkalmazott 1 méter magasságban a föld színétől. Mikor a sárkány mintegy 180 méternyire fel- emelkedett, De Romas a bádog csőből 8 centiméter hosszú és 4 milliméter széles szikrákat húzott ki. Ezen szikrák csattanása majd 200 lépésnyire hallatszott. Kicsalván ezeket a szikrákat (jóllehet a sárkány kötelékétől több mint 1 méter távolságban volt) abban a percben, mintha pókhálót érzett volna az arcán. Ez az érzés mindig biztos jele a villamosság jelenlétének. Sejtelme támadt tehát De Romasnak, hogy nincs ám biztonságban, ha ilyen közel marad. Rákiáltott tehát segédeire — Toszuljanak, vonuljanak azonnal — hátrébb. Ö maga is körülbelül egy méternyire távolodott. Ilyen biztonságban most már arra fordítja figyelmét, hogy ugyan mi is megy végbe azokban a fellegekben, melyek éppen a sárkány felett vannak? Ám, sem itt, sem pedig másutt villámot nem vesz észre. Sőt még legcsekélyebb mennydörgést sem hallott. Eső pedig egyáltalán nem esett. A szél, mely nyugatról fújt — a sárkányt legalább 33 méterrel magasabbra emelte, mint annak előtte. Tekintetét tehát most a bádogcsőre veti. És veszi észre, hogy három szalmaszál, melyek közül a leghosszabb 30 centiméter volt — egyenesen föl-
