Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-22 / 11. szám
MAGYAR rÖLDMfVELŐ 85 A drágaság. Mindenki és mindenütt — a drágaságról panaszkodik. Az újságokból olvassuk, hogy itt is, ott is, de főleg az ország szivében, Budapesten értekezletet tartanak — a drágaság ellen. Hát jól teszik. Ami fáj, ami közös baj, azt közösen kell megbeszélni és közösen kell róla, illetőleg ellene tenni. És ha ez utóbbi szempontra vagyunk tekintettel, bizony vesszük észre, hogy értekezlettel a drágaságot megszüntetni — sohasem fogjuk. Nem. Mert ezeken az értekezleteken egészen úgy viselkednek, mintha nem is tudnák a legokosabb emberek sem, hogy hát a tornyot nem felülről kell építeni. Most is, a fővárosi értekezleten nem azt kutatták, keresték, hogy mi az általános drágulás okainak forrása és igy oruostási módja. Hanem fogják magukat és csak egyedül, kizárólag az élelmi szerek áremelésével bíbelődtek. így például első sorban magas, hosszú rúdra szegezték és emelték ki: a kenyér drágaságát. Persze, persze — mert ezzel megint rúghattak egyet a földmivelésen, a gazdákon, akiknek pedig minden, de minden méreg drága. Hát azt határozottan megállapíthatja minden igazságos és helyesen gondolkodó ember, hogy a kenyér drágasága még nem a legöregebbik baj. Bajnak baj, de nem legnagyobbik baja — a szegény embernek. Mert a kenyér — a többi élethez szükséges dolgokhoz, tárgyakhoz képest még nem is a legdrágább. Az nyomja, sulykolja a közönséget, hogy minden, de minden egyszerre és hihetetlen fokban megdrágult. Felszökött a lakás ára. A ruházat, a cipő, a fa — egyszóval minden. Mi ennek oka ? Mert egyik dolog maga után huzza a másikat Sokszor egészen indokolatlanul. Tudunk esetet, hogy más okát nem tudta adni az árusító annak, hogy magasabb árt kér, mint — Hja, ma minden drága. Az élelmi cikkek áremelkedése különben nem helyi jelenség. Nem csak nálunk van igy. Az egész világon tapasztalható. Okát tudjuk. A múlt évi gyenge termés. Kicsi a készlet, hát meg kell fizetni. Egy várható jó termés, okos intézkedések e tüneten segíteni fognak. Az okos intézkedések, elismerjük már is útban vannak. De mi leszen a többi szükségletekkel ? Itt tehetetlenül bámul a világ, a társadalom, mint egy mozdulatlan bálvány. Pedig mit ér majd, ha az élelmi cikkek ára enyhül is, ha a többi szükségleteknél — megnyuz- zák a közönséget. Pedig itt segíteni kell. Még pedig nem is egyoldalúan, hanem minden oldalon, téren. * * * Miért hosszabb életű a nő a férfinél? Régen ismeretes már, hogy a nők átlag Yéve hosszabb életűek a férfiaknál. Ennek oka abban rejlik, hogy a nők belső szervezete erősebb, illetőleg egészségesebb, mint a férfiaké. akik az alkoholos italok fogyasztásával és a dohányzással meglehetősen ártanak belső szerveiknek. Különösen a szív az a szerv, amely a férfiaknál rendszerint gyöngébb, mint a nőknél és közismert tény, hogy szívbetegségekben sokkal nagyobb a férfiak halandósága, mint a nőké. Előfordul persze az is, hogy a nő is szívbajos lesz és ennek oka sok esetben rossz szokásokra, mint például a túlságos szoros fűzésre vezethető vissza. Árt a szivnek a kevés testmozgás is, szóval a lustaság, vagy kényelemszeretet és azért nagyon ajánlatos dolog észszerű tornázással a szívizmokat erősíteni. A nőknél különben is nagyon fontos dolog, hogy szivük teljesen rendben legyen és legulóbb Goldscheider, a hírneves berlini tanár mutatott rá annak nagy jelentőségére. Goldscheider szerint egy anyának, hogy gyermekét jól felnevelhesse, nemcsak jószivünek kell lenni, hanem nagyon kívánatos az is, hogy a szív izmai erős ellentállóképessé- güek legyenek. Minél jobban van kifejlődve a fiatal anyánál a szívizom annál jobban meg tud felelni anyai kötelességeinek. Épp azért gond fordítandó arra, hogy a nőnek már fiatal éveiben is okszerű tornázással és testedzéssel fejlesszék erősre belső szerveit, különösen a szivet, hogy azután ha majd arra kerül a sor, jó anya lehessen. Nagyon elősegíti a belsó szervek fejlődését a sokszori hideg fürdó is, azonfelül pedig a kényelmes öltözködés. VASÁRNAP délután A mi gólyánk. Májusban volt. Ragyogva táncolt a napsugár az erdők és ligetek harmatos zöldjén s a gyöngyvirág édes illata reszketett a tavaszi levegőben, mikor megtaláltuk a mi gólyánkat. A park sűrűjéből huztuk elő, oda rejtőzött kérésziül lőtt szárnyával. A legnagyobb sajnálkozással vittük szegényt a kastélyba. Ott családi tanácsot tartottunk fölötte s elhatároztuk, hogy a beteget ápolni fogjuk s megtartjuk- Mindjárt nevet is adtunk neki: Fidi-nek kereszteltük. Azután a parkban alaposan megvizsgáltuk a kerítést és kijavíttattuk a hibákat, hogy Fidink el ne szökhessen tőlünk. Az élelmezéséről pedig úgy gondoskodtunk, hogy minden békáért egy krajcárt adtunk a falu ifjúságának. Jöttek is attól fogva mezítlábas gyerekek, a kiknek a zsebe élénken mozgott a benne nyugtalankodó békától. Fidink eleinte nagyon bizalmatlan és vad volt. Legkisebb közeledésünkre ijedten a bokrok közé menekült, de egy pár ^hízott békáért csakhamar megbarátkozott velünk. Mindig közelebb és közelebb jött a kastély felé, meg-megállott s élesen kutatva vizsgálta szemével a környezetet, mig egy reggelen megjelent a verenda-lépcső aljánál. Ujjongva köszöntöttük s reggelinkből bőségesen juttattunk neki. Ettől a naptól fogva minden reggel pontosan megjelent a reggelinél s tartózkodás nélkül szedte kezünkből a kalácsot és husdarabokat, miközben éles szemének odaszegezése szinte kínosan érintette az etetéssel késedelmezőt. Az éjjeleket Fidi a tóban töltötte, féllábon állva. A körülötte nyíló vizirózsák, a csillagos ég s a holdfény ezüst fátyola csalóka, meseországba illő képet varázsolt a mi öreg parkunkba. Télen át Fidi az istállóban lakott, a hol számára egy kényelmes faládát béleltek ki szalmával. Ott fogadta, örömtől hangosan kelepelve, mindennapi látogatásunkat. A kis kutya-kisérőnkkel, avagy a melléje tolakodó csikóval nem bánt hasonló jóindulattal. Csőrének egy-egy éles vágásával rögtön
