Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-08 / 9. szám
70 MAGYAR FÖLDMIVELŐ helyükről eltávoliltatta, észrevette, hogy azok állóhelyén a zsizsik nem ütött tanyát a hasadékokban, hézagokban. Fogta magát és az egész magtár fahézagait megöntöztette erős konyhasóoldattal. Az eredmény az lett, hogy rövid időn egyetlen zsizsiket se látott többé magtárában. Tej szellőztetése. Már régebben észrevették, hogy a frissen fejt tejre a tiszta levegő igen jó hatással van. Ha a friss tejet azonnal tejszállitó edényekbe töltjük, melyekben a levegő a tejhez nem fér s azután egy ideig állani hagyják, a tej igen kellemetlen ízt és szagot kap; mig ellenkezőleg, ha a szállító-edénybe töltés előtt a tej a levegővel érintkezhetett, ugyanannyi ideig való állás után is kifogástalan minőségű marad. Ennek oka abban keresendő, hogy a tej még a tisztább istállóban is kellemetlen szagot vesz magába, mi a szellőztetés alkalmából a tejből kiüzetik. A Lawrance- féle tejhűtőknek igen nagy előnye, hogy a tej igen vékony hártya alakjában folyik le rajtuk s igy kellemetlen szagát elveszti; főfeltétel azonban, hogy a hűtő kifogástalanul tiszta levegőjű helyen legyen felállítva. Gazda szeme hizlalja a jószágot. Rossz cseléd — fizetett ellenség. Háziasszony. Pulykák nevelése. Akinek megfelelő helye és megfelelő legelője van, az a pulykatenyésztéssel bátran foglalkozhat és ha a keltés után nem kíméli a fáradságot, akkor később bő jutalmat kap a felnevelt nemzedékért. A fiatal pulykák felneveléséről rémmeséket hallunk és a beavatatlanoknak hamar elmegy a kedvük a pulykatenyésztéstől, ha azokat mind végighallgatjuk. A fiatal pulykák felneveléséről szakkönyvek beszélnek. Én csak tenyésztőtársaimnak javára akarok néhány dolgot elmondani, amelyet e részben magam tapasztaltam mint legjobbat, mert mindig sikerült a pulykákat ilyen eljárás mellett baj nélkül felnevelnem. A keltés után 2 — 3 hétig legjobb a pulykát az istállóban vagy meleg kamrában tartani, de nem olyanban, amelynek deszkapadlója nincs. Akár az istállóban, akár a kamrában mindig legyen számukra homok felhintve, vagy egyéb porhanyó föld és e közé kőpornemüt vagy kavicstörmeléket kell vegyítenünk, mert a pulykának már kiskorától kezdve szüksége van apró kőszemekre, mert azok nélkül nem tud emészteni. Ha 2—3 hét múlva kedvező az időjárás, akkor a pulykát kiereszthetjük a szabadba, de lehetőleg más baromfitól elkülönítve, nehogy azok meztelen testüket megcsipkedjék, mert az ilyenkor oly érzékeny, hogy a csalán ellen is védenünk kell, mely égető fájdalmat okoz nekik. Legjobban a nedvesség és a forró nap ellen kell a kis állatokat védelmeznünk, még pedig annyira, hogy még a harmatos fűbe sem szabad az udvarba kieresztenünk és este, jóval a harmat és a hűvös idő beállta előtt kell, hogy már újra a védett helyen legyenek. Délben a forró nap ellen bokrok kell, hogy védjék a fiatal pulykákat, amelyeket anyjuk magától, ösztönszerüleg a bokrok árnyéka alá vezet ilyenkor. A kikelt pulykákat egyhetes korukig mindig keményre főtt összevagdalt tojással eteltem, némi apróra vágott fűvel keverve, később már kaptak lisztet, darát, korpát lejjel vegyítve és fűvel keverve, ha pedig már kijártak, akkor főtt zöldség- neműt és némi árpát, hogy gyorsabban növekedjenek. A legveszedelmesebb időszak a nyolchetes korban következik el, midőn a pulykák feje vörösödni kezd és akkor kiválóképpen kell őket a nedvesség, a túlságos napsütés és az egyébb baromfi csipkedésétől óvni. Ha valamelyik hajlamot mutat az el- betegedésre, az kap egy szem borsot és nyakát legjobb finom táblaolajjal vagy vajjal bekenni. Két hétig tart körülbelül az átmenet és ezalatt az állatok már tollasodnak is. Ezen idő alatt ne sajnáljuk tőlük a legkitűnőbb eledelt sem, de babot vagy borsót semmiesetre se kapjanak, mert ha még emésztési zavarok is járulnak a bajhoz, akkor egy része az állatoknak bizonyosan elpusztul. Tizhetes korában azután a pulyka nagyon edzett állat, kijárhat a legelőre, a hol tücsköt-bogarat összeeszik, még a csigát meg az egeret is és annyira jóllakik, hogy csak este és reggel kell neki szemes eleséget adnunk és addig, amig teljesen fel nem nőttek, el ne mulasszuk az árpaetetést. Az átmenet azonban nem történhetik meg máról-holnapra, hanem legalább egy héten át a megszokott táplálékból is kapjanak még a legelőkoszt mellett, de természetesen mindennap kevesebbet, mig utoljára csak szemmel kedveskedünk nekik, de később még ezt is keverjük apróra vagdalt lökkel és répával. A pulykatenyésztést legjobb nagyban űznünk, úgy, hogy érdemes legyen melléjük egy kis fiút vagy egy kis leányt mint pulykapásztort tartanunk, mert a pulyka nagy hajlandóságot mutat arra, hogy a tilosba járjon és ott aránylag elég nagy kárt szokott cselekedni, kivált ha valami kertfélébe szabadul be. A pulykák legelőjét mindenesetre gondosan kell megválasztanunk, mert azok nemcsak a rovarok között, hanem a növények között sem válogatnak és a növényt éppen úgy megeszik, mint a másikat, ha tehát tudjuk, hogy mely tájon vannak olyanok, oda semmiesetre se eresszük a pulyka- falkát és már ezért magáért érdemes a számukra pulykapásztort tartani. A mi végre a pulykák ivóvizét illeti, az legyen épen olyan friss és tiszta, mint az egyéb baromfié és ne legyen soha hideg, kivált a fiatal pulykánál, mert az a hideg víztől úgy 2—3 hetes korában, mint 8 — 10 hetes korában föltétlenül elpusztul, éppen úgy, mint az esőtől. Krenedils Ödön. Az állatok és a szomjúság;. Minden iskolásgyerek tudja, hogy a teve »a sivatag hajója« olykor hetekig is el van viz nélkül. A tevén kívül azonban még számos állat van, amely érzéktelen a szomjúság iránt. Ilyen állat például az amerikai prarieken éló juh is, amely ebben a tekintetben túltesz a tevén is. Ez a juh ősz idején, amikor a forró szárazság következtében kiszárad minden patak és csermely olykor 6-8 hétig is kitartja ivás nélkül. A kis vaddisznóknak egy faja a peccariknak, amelyek Sonora homoksivatagjain tanyáznak, gyakran hónapokig nem jut más
