Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-01-19 / 2. szám

14 MAGYAR FÖLDM1VELÓ kérte. Sőt még hivatalos esküt is vett ki tőlük. Ez a szokás az egész, XVIII. századon keresztül dívott, s a nemes vármegye elérte, hogy a vincellérek révén egyöntetűen szabályozta a szőlőmunkások szolgálta­tását és napszámbéreit. Az esküminták közül a leg­régebbi, az 1700-ból való, mely érdekes világot vet a kétszáz esztendő előtti szőlőnapszámra, s a vár­megye nagy hatalmára, igv szól: Vinczellérek Hütözetinek Formulája. Isten engem ugj Segéllyen ki Atya, Fiú, Szent- Lélek tellyes Sz. Háromság egy bizony Isten hogy én Uramnak és Gazdámnak szőlője dolgában, a’ mellyet reám bízott, híven és jámborul eljárok, a’ Munkásokkal Uram és Gazdám Kárával nem zimbo- rálok, hanem mind magam igazán dolgozom, s’ mind pedig a Mívesekkel igazán dolgoztatok, és a’ Hegy­nek röndin és Szokáson kívül henyélni őket nem engedem, azoknak pedig Számokat többre nem mon­dom, az alkalmatlan Röndöket, esett Havat, ’s más afféléket, melly miatt a Munkát elmulattyák, iga­zán ki-tudom, Béreket pedig és Nap Számokat se Ígérettel, annyival-is inkább ételbéli Adománnyal nem nagyobbilom a' Nemes Vármegye akarattyán kí­vül, hanem a mint közönségesen végeztetett Met- tzőt, Kapást, és Boritót Sz.-Gergely Napiul fogva Sz.-Mihály Napig huszonöt Pénznél, Szent-Mihály Napiul fogva pedig Szent-Görgöl Napig húsz Pénz­nél föllyebb nem hívom. Kötözőnek pedig és Gyom- lálónak Tizenöt Pénznél többet nem Ígérek. Ételt pedig hogy másoknak az által kárt tegyek, hasonló­képpen Se nem Ígérek, Se pedig nem adok, egy Szóval minden rendbéli állapotban az Igazsághoz és a’ Nemes Vármegye Végezésihez alkalmaztatom magamat. Isten engem úgy Segiljen. TANÁCSADÓ. Az ujbor bámulásának megszüntetése. Ha az ujbor olyan hordóba kerül, a mely hordót nem tisztítottunk meg jól, akkor az ujbor megbar- nul. Az éretlen fürtök ugyanezt eredményezik, meg a tisztátalan kezeléssel is ezt érjük el. Az ujbor bámulását meg lehet szüntetni, ha vékony sugárban és a fejlőedénybe tartott nvirfaseprücskén át fejt­jük le, mert igy sok levegővel érintkezik. Az igy leengedett habzó bort gyöngén kénezett hordóba kell önteni, a hol a barna törést adó anyagok ki­válása folytán a tisztulás biztosan bekövetkezik. A mezőőri költségek. A magyar királyi köz- igazgatási bíróság itéletileg kimondotta, hogy a mezőőri költségek kivetésének jogalapjául egyedül a földadó nem tekinthető, hanem a törvényes elő- föltétel a mezőgazdasági érdekeltség és igy a mező­őri költségekhez való hozzájáruláshoz a földadó arányában csupán azok a területek vonhatók be, a melyek mezőgazdasági célokra használtatnak, vagy ilyen művelésre alkalmasak. Az adómentes benzin ára. A budapesti ke­reskedelmi és iparkamara értesíti az érdekelt kö­röket, hogy a kereskedelemügyi miniszter benzin­motorral dolgozó kisiparosok és kisgazdák részére szükséges adómentes benzin piaci és mérsékelt el­adási árát 1907 december 1-étől 1908 május 5-éig, illetve további intézkedésig, métermázsánkint 20 (húsz) koronában állapította meg. A vadállatok áldozatai. Európai ember alig tud magának fogalmat szerezni arról, hogy mennyi áldozatot követelnek Indiában a vadállatok. A legutóbbi hivatalos kimutatás szerint 1906-ban nem kevesebb, mint 2084 ember pusztult el igy, az előtte való évben pedig 2051. A farkasok öltek meg százhetvenhárom embert. A madraszi kerületben a tigris a legveszedelmesebb állat. Solapurban, Bombay tar­tományban egy vészéit farkas tizenhat embert ölt meg, Bengáliában meg elefánt pusztított el tizennyolcat. De min­den ragadozónál, vadnál több embert öltek meg a mérges kígyók, 1906-ban 22.854 ember pusztult el kigyómarás kö­vetkeztében, a megelőzőben meg 21.797. A szaporodást az 1906. évi nagy áradással magyarázzák, a mely még több hüllőt kergetett az emberlakta helyek közelébe. KIS GAZBA. A gabona megdőléséről.*) Egy régi megsárgult krónikából olvastam. Ezelőtt majdnem ötszáz esztendővel történt, hogy a török Mohácsnál a porig sújtotta a szegény, sokat szenvedett magyar népet. Szolimán győztes hadserege az ország szive felé, Buda várába indult és az agyoncsigázott, elgyengült magyarságtól azt is könnyű szerrel elvette. Budavár tornyaira a kereszt helyett félhold került és a magyar királyok dicső városában török pasa parancsolt. Ez szedte az adót az egész kör­nyékről. Tudván a török pasa, hogy csalafinta gazdának csalafinta a szolgája is, sajátkezüleg szedte be az adót, a mi — akkortájban kevés lévén a pénz —- gabonából, állati bőrökből és egyéb gazdasági ter­ményből állott, amit aztán a pasa ezüst meg arany pénzért eladott az örmény kalmároknak. Ekkor történt az, hogy egy csapat földes gaz­dát, akik különben emberségesen beszolgáltatták adó gyanánt a gabona salláriumot,/ lehuzatott a de­resre és mindenikre huszonötöt veretett. Szegény gazdák fanyar képpel fogadták a »nyugtatvány«-t. Végre is egyik bátorságot vett ma­gának és kérdé: — Jó uram, miért bántasz bennünket, hiszen pontosan behoztuk, a mit reánk kiróttál? — Behoztátok, gyaur kutyák; de miért legel­tetitek gabonátokat? — Hát ezt már honnan tudhatod kegyel­mes pasa? — Onnan, hogy ugyanabból a határból olyik gazda gabonája súlyosabb, mint a másiké. A ki gabonáját legelteti, annak a búzája könnyű. Ha va- lamelyiködtök még egyszer ezt cselekszi, karóba huzatom. Elmehettek. íme a török pasa már ezelőtt ötszáz eszten­dővel tudta, hogy a legeltetett gabona könnyebb termést ád. És még ma is van elég gazda, aki buja vetését legeltetni szokta, hogy meg ne dőljön. Igaz, a megdőlés, kivált a kövérebb földeknek, *) A gazdának most a téli időben van arra ideje, hogy e fontos gazdasági kérdésről nyugodtan olvashassék. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents