Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-20 / 50. szám
MAGYAR FÖLDM1VELÖ 403 kétségtelenül megzavarta. Ezt az elvet kell kivetni a parcellázásnál is. A parcellázás ... a parcellázás! Szinte elborult lélekkel nyúlok e kérdéshez. A parcellázás ma divat. A parcellázás a nép akarata, vágya. De a spekulánsok legjobb, legsikeresebb, leggyakoribb termő mezeje. Az elméleti tudósok, a statisztikusok is — a földosztók is beleharapnak. Nagy kárt tett már nekünk, a népnek, az országnak a rendezetlenül és vígan kezdődő, de sokszor gyászosan végződő parcellázás. A legképtelenebb esetek, hihetetlenül könnyelmű lépések egész sorozata áll rendelkezésemre. Egy nagyobb elbeszélésemben adtam ennek kegyetlenül kegyetlen, kalandos vállalkozásnak kifejezését. Ez az elbeszélés lapunkban olvasható vagy olvasható lesz. Tükre ez — a parcellázás tragédiájának. A parcellázás fészke lett a föld uzsorának. Lelketlen, mérges forrása a meggazdagodásnak. De nem a nép meggazdagodásnak. Hiszen sokan, ezren és ezren még azt a kis jószágot is elvesztették, amivel rendelkeztek. Sokan, kiknek e parcellázás előtt éppen az itthon maradás gondolat volt egyedüli megmaradt tőkéje: földönfutókká lettek a parcellázás folytán. A legnagyobb, a legerőssebb kérdés tehát, hogy a földmivelő nép földvásárlása kedvét harmóniába hozzuk a való tényekkel. Hogy a föld vásárlás illúzióit — a való, a rendes gondolkodás tengelyébe helyezzük. A nemes gesztenye. Kevés fa van, a mely annyi haszonnal járna, mint ez. Gyümölcse, mely délvidéken sokszor a kenyeret pótolja, keresett árucikk. Már a tizedik évben terem, húsz éves korában megadja a rendes termést és ebben azután kitart a legvénebb koráig; százötven-kétszáz liter a termése egy évbeu. Négyszáz, sőt hatszáz éves koráig is elél. Fájából gerenda, ászokfa, deszka és küszöb kerül ki, kitűnő minőségű, mely vetekszik a tölggyel. A Földközi-tenger országai boros- és olajoshordókat gyártanak belőle és sok más edényt, melynél a tartósság a főkivána- lom. A németek építésre használják föl és tapasztalatból tudják, hogy tartós s belőle épült ház is. A jól kezelt gesz- tenyefaerdő (kivált lapályon és mély, nyílt völgyben) több hasznot hoz, mint akármelyik másik. Elszászban megfigyelték, hogy évenkint százötven-készáz márkát hoz egy hektár ilyen erdő, az élőfák pedig tizenöt-tizenhat méterrel nőnek ezalatt nagyobbra. Melyik másik járói mondhatjuk el ugyanezt ? Téves az a nézet, hogy a szelíd gesztenye csak a délvidéken fizet jól. A hol a szőlő megterem, ott jól fizet ez is. Elszászban hatszáz méter magas hegyeken találjuk pompás állapotban. A Harz vidékén, nyirkos, sötét völgyekben jobban él, mint sok meleg tájon. Hollandiában, hol már a szőlő nem terem, sok helyütt találunk gesztenyefát egyen- kint, fasorban, vagy csoportban. Korzika hires gesztenyeerdeit azonban most veszedelem fenyegeti, mert a fa héjából gallas-savat csinálnak, a melynek igen magas az ára és e célra erősen irtják az erdőt. Mikor még a lutri járta ... — Karácsonyi történet. — Pereczes Ádám uram afféle kis hivatalnok volt a vármegyénél. Hogy szegény ember, azt onnan is gondolhatjuk, mert öt gyermeke van. Gyermekekkel a jóságos Isten gazdagon el szokta látni a szegény embereket. Pereczes Ádám ennek dacára csak eltarthatta volna számos tagból álló családját, ha az ördög nem épen az ő szivét választja ki arra a nagy szerencsétlenségre, hogy a lutriba halálosan bele bolonduljon. Mikor elsején a kis fizetést kikapta, szaladt vakon a »Nagytrafikba« s rakta megfele a számokat, hogy csak úgy dűlt bele a szeme. — Meg kell trefelni, mondogatta, ha belebolondulok is. Felesége jó ideig el nem tudta képzelni, hova teszi ez az ember a pénzét. Nem kártyázik, nem iszik, otthon ülő s a pénz mégis kámforrá válik markában. Gyermekei sokszor körülállották, mint az orgona- sipok. egyik cipőt, a másik nadrágot, a harmadik gérokkot kuncorált. Pereczes ilyenkor megveregette vállaikat és sokat mondó biztatással csendesítette. — Ne féljetek, reátok is virrad még. Egyszer aztán a feleség, mikor pénzt kutatott Pereczes lajbi zsebében, reáakadt egy csomó res- kontóra. Minden meg volt előtte magyarázva. Ez a szerencsétlen ember a lutri bolondja — szólott elkeseredve, hát most tudom én miért kell nekünk oly sokszor éhezni. — Kvinterno! — kiáltott Ádám félálmosan s mereven nézett feleségére. — Te szerencsétlen fiótás, hát családos embernek való ez a komédia, he ? De erre a szóra Ádám is felugrott, dühösen kapta ki felesége kezéből az összegyümört reskon- tókat és kétségbeesve kiáltotta : — Meg ne nézd azt a számot, mert megöllek. Karácsonyra gazdagok leszünk, különben hiába imádkoztok, nincs Isten az égben. Érted, hiába imádkoztok hozzá, mert akkor nincs Isten az égben! Szegény asszony sírva fakadt, szánalommal nézett a szerencsétlen emberre, kiről e pillanatban azt gondolta, hogy meg van őrülve. A gyermekek sírva fakadtak. Oda szaladtak anyjukhoz, ruhája szélibe kapaszkodtak s úgy bámultak apjukra. — Mit bámultok — ordított reájuk — talán nem akartok urak, kisasszonyok lenni ? Karácsony estére majd meglátjátok. Ennyire belemerült Pereczes Ádám már a lutriba; felesége jól mondotta, hogy a »lutri bolondja« lett. * * * Karácsony előtti nap volt. A verőfényes szép délutánt sürü ködös alkonyat váltotta fel. Sári, Pereczes Ádám kedves felesége már alig tudott megszabadulni gyermekeinek kíváncsiságától. ir
