Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-20 / 50. szám
402 MAGYAR FÖLDMIVELÖ lássa senki. Hogy ne gyönyörködhessék az ő bukásában emberfia. — Boldogtalanná tettél ! — ez volt búcsú szava a határtól. De milyen szavak. Hangja olyan erősen szólott, mint a kanászkürt. De elveszett a nagy, csillagos, csendes éjszakában. * Hosszú volt az útja, mig egy faluba ért. Meg se’ tudta volna nevezni, melyik faluba. Fáradt, összetörött tagjai alig bírták már batyuját. Pedig nem volt az nagy, nem is nehéz. . . Csendes szendergés ült a falun. Csillagos, tiszta éjnek csendje. A falu elején bezörgetett egy zsellérházba. Olyan volt ez, mint egykor . . . nem is olyan régen az övék. . . — Ki az ? — Egy szegény, tönkre ment ember'. Adjon egy kevés helyet, akár annyit, amennyi egy kutyának elég. Hiszen kutya az ember. András sírva fakadt akár a gyermek. . . Aztán a zsellér szívességétől nyugvó helyre talált. . . az ólpadon. Egy marék széna a párnája. A lyik-lyukas fedél a takarója. Letette gonddal, búval teljes fejét. De nem jött szemére álom. Köny rezgett szemében . . . Szivéhez kapdosott, mert úgy dobogott, csakugyan mint a járó malom. . . — Istenem, mi lesz velem? — sóhajtozott hangosan. Mi következik rám, mi lesz velem? ... És csendesen szunyadni kezdett. . . Alig merül azonban tél álomba, ismét sóhajt akaratlanul: — Mi lesz most velem ? , — Megszokod újra, amit Isten kimért neked. A' régi életet! Tisztán, érthetően halottá a szavakat. A hangot kát, melyek nem is oiyan messziről jöhettek. Fölugrott. . . — Ki van itt? Talán álmodtam. — És újra lehajtja fejét. .. — Megszokod, amit Isten, a legjobb gazda kimért számodra. Újra megszokod. . . és még nyugodt, sőt boldog lehetsz. . . — Ki van itt? — ugrott föl újra és megint csak azzal nyugtatta meg magát, hogy álmodott. Mikor azonban reggel fölébredt, mintha újra született volna Esküt tesz reá, ha kell, hogy neki valami szellem beszélt. Pedig csak a lelkiismerete beszélt. Mert megváltozott sötét gondolata. Mert most már nem földönfutó. Tudja mit teszen. Elmegy vissza . . . oda a csendes, békés zsellérházba ... És megszokja újra a régi életet. El fog jönni az asszony is. És úgy történt ! Újra ott élnek, mint régen, sok-sok szenvedés és csalódások révén, de boldogan és nem győzik elég- 'gé áldani Istent, aki újra kenyeret adott nekik s akiről folyton igy beszélnek : — Isten a legjobb gazda! Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Földmivelő“-t! Telepítés — Híásái iíjctaet — parcellázás. Jól írja valaki, hogy honalapító Árpád apánk volt az első magyar agrarpolitikus, amikor Európa térképén ezt a földet, területet kikereste. Én azt mondom, hogy nem térképről kereste ki, de a szájról-szájra szállott hagyományból tudta, hogy itt jó legelő, lábas jószágok vannak. S valóban elég esze, praktikus gondolkodása volt apáinknak, mikor az ő magyar népe számára azt a részt kereste ki és foglalta le, mely ennek a népnek ősi foglalkozásának, lelke vágyainak, derék készségesen megfelel. Országunknak ágrár jellegét, föld míves ország természetét mégis a geológiai helyzet, a földtani alakulások döntik el. E természetes helyzet legyen irányitója ma is a telepítésnek. Az az elv, az a józan gondolkodás, az a gyakorlati érzék, melyet nekünk apánk, Árpád megmutatott. Olyan telepek kellenek első sorban a magyar népnek, földmivesnek, melyeken feltalálhatja mindazt, ami az ő életének eleme. Ahol mód nyuj tassék arra is, hogy a magyar földmives, mezei munkái virtusa — kiegyenlítessék a téli henyélés és munkátlanságuk árnyával. Hogy az a földmives, aki ember- fölötti és utánozhatlan erővel és gyorsasággal végzi nyáron roppant munkáját — télen se hagyja parlagon, tétlenségben energiáját. Testének és józan godolkodásának, tanulékonyságának készségét. Szerezzen ismereteket, szeressen jó iratokat olvasni, sajátítsa el az ipari kézi munkákat, stb. stb. A győzelem fő titka éppen abban van népünk kulturális érzékének felhasználásában, hogy céltudatos tervszerűséggel gyakorlati értékké tegye — a nép összes, mindenoldalú előnyét, erejét. Példák igazolják, hogy ezt sikerrel lehet megindítani és állandósítani. A nép szivéhez vezető utat elméjében és belátásába keresni kell és lehet. Amilyen vidéken nevekedtünk, olyan tájékért rajongunk. Amilyen foglalkozással találkozunk gyermekéveinkben, azokért ácsinkóznak — ha a feltételek megvannak. E feltételeket kell megadni a telepítésekkel is a magyar földmives népnek. Akkor sikerül őt családjához, szülőföldjéhez, vidékéhez és hazájához csatolni. Megszűnnek a városba való természetellenes özönlések, mely társadalmunk életének természetes folyását
