Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-12-20 / 50. szám

398 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Karácsony esti életkép. — Elérkezett a várva-várt karácsony este . . . Barátságos, meleg szobában együtt ült nagyanyó unokáival. Azokkal az apróságokkal, kik mos­tanában, éjszakánként mindig angyalokkal, meg a kis Jézuskával álmodnak. Akik maguk is angyalok. A boldog családi fészek örömangyalai. A szeretet angyalai, kiket a jó Isten két etnber- szivnek egymás iránti kölcsönös szeretetéből hivott le menyei seregei közül a földre. Ezek az angyalok mostanában a fényes mennyországban járnak. Angyaltársaikkal együtt örvendenek a kis Jézus ajándékának. Es milyen önzetlen, boldog öröm ez ... . így valóban csak a fehérruhás szárnyas angya­lok örvendezhetnek az Üdv zsámolya körül . . ­Nincs szebb, magasztosabb ünnepe a magyar családoknak és általában véve, az egész föld népének, mint szent karácsony. Ilyenkor angyalok szállnak le a földre . . . És betérnek minden házba, minden szívbe. Még a legkeményebb szivü emberek lelkét is ünne­pélyes hangulat tölti el ilyenkor . . . Nem csuda. Égi angyalok, karácsonyi öröm­angyalok szállnak le a földre. Vigasztalására az emberi nemzetségnek Békességet, jóakaratot és szeretetet hintenek a szivekbe, telkekbe. Es fölszentelik újból és újból e sivár életet . . . A szent élet után pedig mindnyájan vágya­kozunk. Óhajtjuk. Kérjük is az Istentől eme karácsonyi örömöt, drága ajándékát a szívnek, léleknek : „Szálljatok le karácsonyi angyalok, Minden házba áldott békét hozzatok ! Hassátok át a szivet és életet, Hogy lakjék ott jóakarat, szeretet. ■Szerezzetek szent örömet mindennek, Hogy adhassunk dicsőséget Istennek !'* . . . Es a karácsonyi angyalok szent külde­tésüknek híven megfelelnek. Szent örömet sze­reznek ők mindennek ... Mi pedig dicsőséget adunk a jó Istennek 1 . . . # * * A nagyanyó barátságos meleg szobában együtt ül unokáival. Azokkal az apróságokkal, akik mostanában éjszakánként álmaikban min­dig fehérruhás angyalokkal meg a drága kis Jézuskával találkoznak. Az apróságok, akik maguk is angyalok, találgatják, biztosan hiszik, amit nekik a kis Jézus krisztkindlibe hoz. Beesteledett már. Lehetett, az idő négy óra. Pisti és Mariska nyugtalankodva ülnek a nagy­anyó' térdén. Arcukról letiikrözödik a felfoko­zódott, nyugtalanság. Várják a kis Jézuskát. Mariska csendesebben viselkedik. De nem úgy ám Pisti Türelme veszendő félben. Meg7 is kérdi nagyanyót: — Nagyauyó, mikor te olyan kis gyermek voltál mint mi most, akkor is úgy vártátok a Jézuskát ? — ügy bizony, drága Pistim — és az öreg ráadásul megcsókolta mindkét gyermek rózsa­piros arcát. — De nagyanyó, — szólt kis vártatva a türelmetlenkedő Pisti — akkor is ilyen sokáig kellett várni a kis Jézuskát? — Dehogy7 szivem. Hisz a Jézuska nem várat sokáig magára. Az én gyermekkoromban is eljött mindig jókor. Most sem fog késni. Eljön. Csakhogy7 sok gyermekhez kell ám men­nie, karácsonynak szent estéjén a kis Jézuská­nak. És atnig Betlehemből Magyarországba ér­kezik, addig bizony nagyon sok házhoz betér a jó gyermekekhez. ,, — Jaj, nagyanyó, hát a Jézuska egészen Bethlehemböl jön hozzánk? — Bizony Bethlehemböl drágám. A pász­torokkal jön el. Majd meglátjátok a jászolban feküdve. Fényesség, glória övezi szent fejét. Mellette van szent, anyja, Mária is, aki takar­gatja. Mert a Jézuska nem olyan jó meleg szo­bában született, mint amilyenben most vagyunk, hanem egy szegényes istállóban. — Nagyanyó, drága nagyanyó — kiáltják egyszerre a gyermekek — mesélj nekünk a kis Jézuska születéséről, útjáról. Csak addig, inig el nem érkezik. Nem sokára itt lesz már . . . Türelemmel hallgatjuk . . . És nagyanyó beszélni kezd: — Bet.hlehemben, Heródes király idejében született Jézus. Kegyetlen ember volt ez a Heró­des király. Halálra kerestette az ártatlan kis Jézust. Mert félt, hogy majd az ö pogány isten­telen hatalmát megdönti, megsemmisíti. Jézus szülei elvándoroltak tehát Bethlehembe, — mert a király7 elrendelte, hogy mindenki oda költöz­zék, ahol született, igy, gondolta a ravasz király, könnyebben kézrekeriti Jézust — s itt, mint­hogy a vendégfogadóban már nem volt hely, Bethlehernben Jézus szülei az istállóban száll­tak meg éjszakára. Tervük az volt, hogy reggel tovább utaznak. De nem lehetett, mert azon az éjszakán megszületett, a, Jézus. E pillanatban fényes csillag jelent meg az égen a bethlemi istálló felett. És nyomban hirül adta az Isten a mezön nyájaikat őrző pásztoroknak, angyali seregek által, hogy a lelkek fejedelme, a kirá- lyok-királya, az Űr Krisztus Jézus megszületett. A pásztorok énekelve mentek a fényes csillag vezérlete alatt a bethlehemi jászolhoz és ott leborulva imádták az Istent, aki adott oly ha­talmas királyt, aki megdönti Heródes pogány, istentelen hatalmát. Ezután a keleti bölcsek és a Három királymk, Gáspár, Menyhért és Boltizsár siettek a Jézus bölcsőjéhez, hogy neki tisztes­séget tegyenek. Vittek magukkal ajándékokat is. A Jézuskának szánták. És őket is meg ajándé­kozta a kis Jézuska. Ne gondoljátok, nem arannyal, gyémánttal, hanem annál drágább kincsesei. Lelki örömmel Békességgel, jóakarattal és szeretettel. Ezek a világ legdrágább kincsei. Nagyon boldogan tértek haza a királyrok és a bölcsek. Mindenkinek elbeszélték a történteket. És dicsőítették az Istent és a kis Jézuskát.

Next

/
Thumbnails
Contents