Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-20 / 50. szám
396 MAGYAR FÖLDM1VELŐ Ide benn fényesség, Itt benn meleg kályha; De hol jársz te mostan Szivünk Jézus kaja ? Este, hóban, fagyban — Mégis jössz, gondolsz reánk... Gyere be Jézuska, Gyere be, mi hozzánk! m ** Angyal-szárny ócskádról Rázd a havat itt le; Rád adjuk ruhánkat, Csókkal melegítve; Kis ágyat, dunnácskát, Vánkost, mindent hoznánk... Gyere be Jézuska, Gyere be, mihozzánk! Ha hinta-lovon jössz, Pihentesd meg nálunk; A szögletben néki, Jó helyet csinálunk; S ha itt hagynád!. .. másra Dehogy kívánkoznánk!. . . Gyere be Jézuska, Gyere be, mihozzánk! Azt is mondta nekünk, Mamuska apuska : Kezedben, váltadon, Dob, trombita, puska ... Tán nehéz is!.. . Tedd le. Aggasd ránk, halmozd ránk!... Gyere be Jézuska, Gyere be, mihozzánk! Kezünk összetéve, Imádkozva várunk; A mi karácsonyfánk, A ml kis oltárunk; Veled imádkoznánk — Mindig imádkoznánk — Maradj itt Jézuska! Gyere, gyere hozzánk! p. s; Hátadról is tedd le Azt a teli zsákot! Szórd ki a gesztenyét, Bársony ruhát, csákót, Sok cukrot, piskótát! Szépen megosztoznánk .. . Gyere be Jézuska, Gyere be mihozzánk! Csengetyü csilingel. .. Juj! már itt is vagy tán ? Csillag, aranydió Ragyog már a kis fán .. . Szivecskénk agy dobog — ügy kigyult az orcánk ... Gyeie be Jézuska, Gyere be, mihozzánk! Karácsonyi gondolatok. Régi ismert szólás, hogy karácsonykor mindnyájan gyermekek leszünk gyermekeinkkel. Deákkor neveljük jól gyermekeinket. Mert ha rossz gyermekeink vannak, bizony hogy mi is rosszakká válunk. Miért hogy nem neveltük jól gyermekinket * * * — Ah én nem szeretem a karácsonyt, mondja egy anya. A föld gondja öl. hogy állítok karácsonyfát gyermekeimnek. Inkább félek tőle, mint örülök neki. — Szomorú dolog, válaszol reá egy másik anya. Nekem pedig épen karácsonykor van legnagyobb boldogságom. Én már kora tavaszkor elültetem a karácsonyfának kis csemetéjét. És mikor közeleg az ünnep, bár a természet zord, hideg — az én karácsonyfám megtelik gyümölcscsel. — Hogy érted ezt? — Tavaszkor el kezdem a takarékosságot. Minden szükségtelen divatot kiűzök házamból. Mert ezek olyanok, mint a férgek, melyek a fákat pusztítják. Azért üldözöm tehát őket, hogy az én féltett kis csemetémet, a karácsonyfát el ne pusztítsák. Nincs nap, hogy egy-két ilyen féregüzést ne végezzek. És igy — sikerül nekem e karácsonyfát szép gyümölcsös fává érlelnem. A panaszkodó asszony szót se szólt. De mély gondolatokban távozott . . . * * * A jó családokban nem is tud olyan örömöt, tiszta boldogságot varázsolni, mint a jó asszony7, a jó anya. Talán azért is van ez igy, hogy a földön mindig megismétlődjék a szent család emlékezete. A szent családban is egy jó anya, a bold. Szűz Mária hozta meg a világnak a legnagyobb örömöt: a Megváltót. * » * Ez a mai világ minden tudományát, leleményességét, fortélyát, reklamait összedi, hogy a gyermek világot bódulatba, ámulatba, lehető túlvilágba ragadja. De nem boldogul. Ismertem főúri családot, ahol káprázat volt a karácsonyfa. Az első pillanat talán villamfolyamos hatással voltak a főúri gyermekekre nézve. De mihelyst a falusi fiuk behozták a betlehemet a jászollal, a kis Jézuskával, édesanyjával és nevelő atyjával Józseffel, és elkezdettek az angyalok és pásztorok énekelni: ott maradt szégyenbe a tündér-karácsonyfa. A betlehem volt a karácsony központja. El se eresztették onnan többé. Ott kellett hagyni A tündér-karácsonyfa szégyenkezve nézte, mily diadala van az egyszerű — kis falusi — Betlehemnek. A betlehem nem játéka a gyermeknek, hanem hite. * * * A karácsony mutatja meg legjobban, hogy a boldogságot nem aranyért, nem kincsért, de nem is dús gazdagságért lehet megszerezni. Nem az a boldog, akit annak tartunk. Még az sem, aki annak mutatja magát az emberek előtt. Valóban boldog csak az lehet, aki annak érzi magát. És ha karácsony estéjén igazán leszállana egy angyal. És aztjrt szállana le, hogy megolvassa: melyik házban, melyik szívben van meg az igazi boldogság, bizony hogy a kis házikók legyőznék számban a palotákat. Mester.
