Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-12-20 / 50. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMAR, Arany János-utca 17. szám. FfiLFlíg S/.KKIESZTÓ £S KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 Ne gyed évre........................1 » A nemzet karácsonya. Irta: Mallath József gróf. A nemzetnek karácsonyi ünnepe van. Nemzeti ünnepnek mondom a karácsonyt, mert a keresztény Magyarország üli. A nem­zet nagy része, a magyapság, a magyar hon­polgárok. Nemzetinek azért is, mert a magyar nemzet ezer esztendeje nem csak keresztény alapon áll, fejlődik, de vele úgy összeforrott, hogy történelmi Magyarországot kereszténység nélkül elképzelni sem lehet. A jövő sem lehet más, mint — a mult. A búban és dicsőségben elviharzott ezer éves múlt. És aki Magyarországon jól megfigyel egy ilyen sátoros ünnepet, mint például a kará­csony: az tisztában lehet, hogy a keresztény szellem, érzés, gondolkodás nagy, kétségbe­ejtő ellenhatások, ellenküzdelmek dacára sem gyengült meg magában a nemzet egészében. Időnként talán szomorúan tapasztaljuk, hogy apály uan. Hogy a keresztény szellem ideig- óráig mintegy a lagymulás, a gyengülés jelen­ségét mutatja. De a zordon tél után csakhamar meg­érkezik a tavasz A nap kibontakozik, hatal­mas ős forrásából áldást, életet szór szerte­szét. A lelkek emelkednek. Dagály van újra a társadalom nagy tengerén, mely kiveti a rothasztó elemet, szennyet észrevétlenül. Ezt az örvendetes jelenséget szemlélem én a mostani karácsony ünnepén. Nem rég szomorú aratása, szomorú ősze, szomorú karácsonya volt a magyar népnek. Értelme félrevezetve, szive feldúlva, akarat­ereje próbára téve. Ellentétbe, élbe állították a hittel, a hazával, a nemzettel. Éket vertek a kis ember, a földmives nép és az ő ter­mészetes vezetői, a földbirtokos közé. Hogyan volt ez lehetséges? Mikor a magyar nép józan, okos gon­dolkodása az egész müveit világban ismere­tes. Mikor az ő eszei árasa mindig megtalálta azt a helyes felfogást, amit becsületes világ­nézetnek nevezünk. Tisztán látó szemmel vizsgálta, értette meg helyzetét az ésszel, Istennel és hazával szemben. Saját szemével nézte a természetet, tudatosan értette meg a polgári rendet. És íme, egyszerre csak ez a világnézet megbomlott. A hires józan észjárás elcsava­rodott. Az ő életrendje megbomlott. Szomorú képe volt ez annak a néhány esztendőnek. De jszen vihar után okosodik a révész. A magyar nép is igy okosodott. Vihar után, mely megtépte tűzhelyét. Ábrándozás után, mely szomorú valóságra ébresztette. Ma már tisztán lát ismét e nép. A maga lábán áll. Ismeri már a festékes papirost, az álpróféták hamis tógáját. Látja, hogy nem a visszavonás, nem a szenvedély, nem a gyű­lölet az, ami őt a boldogulás útjára vezeti. Ismeri és tudja már, kik és mik az ő igazi barátai és boldogulásának eszközei. Békéség honol a jóakaratu emberek há­zában. A községekben, melyek kell hogy a nemzet szemefényei legyenek. Mert ott él a nemzet. A családokban, a min épül, él, virág­zik az ország. A mezőkön, a gazdaságban.

Next

/
Thumbnails
Contents