Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-13 / 49. szám
386 MAGYAR FÖLDM1VELŐ Ritka eset a képviselöház életében. A képviselőház befejezte a költségvetés tárgyalását. Hatvanhét óta a második eset a mostani, hogy a kormánynak nem kellett ÍDdemnitást kérni. Az az halasztási időt a költségvetés tárgyalására és felhatalmazást arra, hogy az ország háztartását a régi költségvetés szerint vezessék, mig az ujat a ház letárgyalja és elfogadja. Előreláthatólag a főrendi ház is gyorsan letárgyalja a költségvetést. És igy január 1-re kész költségvetéssel indul a kormányzat az uj esztendőnek. Magyar nemesi birtok román kézben. Szőrit a vasgyürü . . . Sajnos, ez a mondás immár szálló igévé vált széles Magyarországon. Amint egy talpalatnyi régi magyar föld idegen kézre kerül: nyilvánvalóan szűkül az a terület, amelyen a magyarság büszke önérzettel jár. Akié a föld, azé az ország. Akié a föld, az fog uralkodni azon a földön. Régi nemesi birtok a volt Maros-llyén Simon Gábor magyar földes urnák. A földbirtok, a régi nemesi kúriával együtt mai naptól kezdve a „Progresul“ nevű román bank tulajdonába megy át. A „Progresul“ 74.000 korona vételárért szerezte meg a birtokot, amelyet parcellázni fog. Nem a magyarok között, hanem — mint rivalgó örömmel tudatják a hazai román lapok — az oláhok között. A nemesi kastélyba pedig egy oláh fiskális fog beköltözködni. A román lapok felkiáltanak: „kiválóan dicséretes dolog, amit a Prog- resul tett“. Mi újból feljajdulunk : szőrit a vasgyürü . . . Mi bizonyítunk tovább ... (b. g.) Minap, e helyen bebizonyítottuk, hogy a magyar földműves nép, gazdasági védelme, az érte hozott áldozat, jobban mondva visszafizetés az ország védelmél és biztonságát tekintve is ... nem osztály- hanem a legnagyobb bizonyossággal nagy, hatalmas nemzeti érdek. Most menjünk egy lépéssel tovább. És lássuk be, hogy nem frázis, szójáték, de valóság az az ismert mondás, hogy a nép, földműves osztály a nemzet gyökere. Gyökér, melyből a nemzet szellemi és anyagi élete sarjadzik. Gyökér, melynek felszívó képessége, átszivárgó tulajdonsága meg- frissiti időnként a nemzetet. Uj, életerős vérrel látja el a nagy nemzeti vérkeringést. Gyökér továbbá, melyből szikket eresztett a tudomány, a költészet, a hagyomány. Melyből fakadnia kell a nemzeti kereskedelemnek és iparnak egyaránt. A magyar faj, nép, világszerte hires józan esze, gondolkodása: a nemzeti tudományosság istápolója, megmentője. Paraszt házakból . . . nagy tudósok léptek ki a tudomány mezejére. Földmives házban gyűlt ki Arany János és sok más nemzeti költő tüze és ihlete. Földmives népünk köréből lépnek ma is sokan a nemzet Olvmpusára. Valóban kétségbe kellene esnie a nemzetnek, ha ez az ősforrás ma elapadna. Ma, a nagykavarodás korszakában, a nemzeti érzés elhalványulásának idejében, a magyar zengzetes, csodásán szép nyelvnek teljes el- idegenülésének vas korszakában. A kereskedelem és ipar világa is e forrásból kell hogy megfrissüljön, uj táplálékot nyerjen. Nem úgy értem, hogy pl. a gyári ipar ez osztályból szedje fel munkásait. De úgy, hogy ha a földmives osztály erősödik, ha ez osztályt a nemzeti okosság megerősíti, saját talaján bőviti, növeli, életforrását mélyíti: akkor keletkeznek majd újabb és újabb családi tűzhelyek. És a családi tűzhelyekkel uj háztartások, uj berendezések szaporodnak. Az ipari, kereskedelmi szükségletek kitágulnak. Nagy jelentőségű, régi szállóige az, hogy ha a parasztnak pénze van, megérzi azt a kereskedő és iparos is. És ha lőleg sok-sok parasztnak, föld- mivesnek lesz sok pénze, háztartása, jogos igénye, akkor fogja csak megérezni ez a két osztály. Ismerek akár hány “kereskedőt, iparost, aki nem a cifranyomoruságos hivatalnokoktól, még a főbbektől sem várja üzletének forgalmát. A kész pénzt, hanem a föld v népétől. És bevallásuk szerint is, hogy most a gazdasági munkásoknak jó keresetük van: érzik ezt a kereskedők és iparosok is. Hát ha még nem a korcsma színá fel a jó kereset legtöbb százalékát. De ez más dűlőbe tartozik. Csak még azt teszem a mérőre, hogy azokból az uj családi tűzhelyekből jó elem, jó anyag kerül a kereskedelem és ipar terére, osztályába is. Főleg, ha a magyar társadalom kiábrándul már végre valahára abból a csodás merevségből, hogy gyermekét úrrá nevelje, taníttassa. Cifranyomorságos urakká. A földmives házakból kikerült iparos és kereskedő tanoncok erőt, segítséget vihetnek majd magukkal arra. hogy önálló iparossá és kereskedővé legyenek. Mert bizony, ma erre is nagy szükség van. Osztály érdek-e tehát a földmives nép megmentése és talpraállitása ? Gyüjtsetek a „Magyar Földmivelö“-nek előfizetőket!
