Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-12-06 / 48. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

383

letkezett tűz, amit a tűzoltóság fojtott el; leégett a múlt héten a Herritz-féle majorsághoz tartozó pajta is, ahol ötszáz métermázsa takarmány pusztult el, de legvalószínűbbé teszi a gyujtogást, hogy szerdán éjjel — tehát egy nappal a Hoffmann és Pikler-féle fűrészgyár pusztulása előtt — a kincstári íausztató nagy műhelye is leégett; a kincstár kára szintén meghaladja a tizenhétezer koronát. Mindkét helyen éjjeli őr volt alkalmazva és mégis mind a két telepen a Garam folyó felé eső rész gyuladt ki, a honnan a telepek észrevétlenül legkönnyebben megközelithetók.

ISMERETEK TÄBA.

Gyümölcseink eredete.

A piacunkra kerülő és hazánkban termelt gyümölcsök nagyrésze nem magyar, sőt nem is európai eredetű, hanem távol földről való, ahonnan őskori emberek vagy madarak a növények magját hozzánk hozták és földjeinken elhintették, vagy pedig a szél által hozott mag itt nálunk megtermékenyedett. Valamely növényt csak akkor mondunk innen vagy amonnan származónak, ha az ott mesterkéletlenül, emberi kéz bárminemű beavatkozása nélkül, vadon terem, úgy mint a földi eper, amely mindenhol található, ámbátor ennek megnemesitett fajtái is az 1629-ben Angliába bevitt virginiai és az 1715-ben Franciaországba bevitt csilei eper keresztezéséből keletkeztek. A málna Európa enyhébb vidékein és Ázsiában terem vadon. A barack-ot sokáig arméniai terméknek hitték, pedig Kínából származott át hozzánk és már kétezer év előtt kedvelt gyümölcse volt a rómaiaknak és görögöknek. Az őszi barack-ol perzsa eredetűnek hitték, mig egy hires botanikus be nem bizonyította, hogy úgy az őszi baracknak, mint a duránci-nak Kina az őshazája. A cseresznye eredeti termőföldjét a kaspi tengerpart vidékére teszik, a spanyol cseresznye-ről pedig azt állítják, hogy az ázsiai madárcseresznye törvényes utóda. A több mint háromszáz fajtájú szilva eredetileg a Kaukázusban és európai Törökországban termelt csak; az ugyanannyi fajtával képviselt hazánkbeli gyümölcs, a körte, az Európa enyhébb vidékeit és Nyu- gat-Ázsiát valaha nagy területen elborított vadkörtefa- erdőkből terjedt szét; mig a keleteurópai birsalma a Kaspi-tengeren és a Kaukázusban otthonos. Már az őskori ember is sok almát fogyasztott, az alma eredeti termőhelyéről azonban semmi bizonyosat sem tudunk, épp ily bizonytalan eredetű a füge is, melyről csak sejtik, hogy a Földközi-tenger vidékéről és Szíriából származott. A szőlő mivelése is oly régen ismeretes, hogy igazi hazáját nem tudták megállapítani ; Európa délvidéki részét, Algériát, Marokkót és Nyugat-Ázsiát tartják őshazájának, a honnan magvát madarak vitték szét a világ minden részébe és tették lehetővé, hogy mindenütt vadon tenyész- szék. A szederfa, vagy ahogy Arany János mondja: eperfa (Feketén bólintgat az eperfa lombja) Európában, a Himalája hegység déli lejtőin és Japánban volt eredetileg otthonos, a ribiszke eredetét Európa enyhébb vidékein, a Kaukázusban, a Himalája és Atlasz hegységekben kell keresnünk, a dió-ét pedig Perzsiában és Észak-lndiában. A narancs és mandarin Kina déli vidékéről és Kokinkinából származik és a XIV. században honosodott meg Európában; a citrom indiai származású és a Krisztus utáni III. vagy IV. században került Olaszországba.

G A Z D A.

A fagyöngy mint takarmány. A takarmányszükség jelen idején valósággal kapkodni vagyunk kénytelenek mindenhez, ami egyáltalán feletethető. Még 1906-ban olvastam, hogy a fagyöngy, fáink e kellemetlen növényi élősködője, tejelő teheneknek, juhoknak, kecskéknek előnyösen adható és pedig teheneknek naponta fel 6 kg-ig is, anélkül, hogy annak valamely hátrányos hatásától félni lehetne. Feletethető pedig e növény mindenestől: tövestől, szárastól, gatyástól, levelestől és gyümölcsöstől együtt. Mindenesetre egyéb takarmány kíséretében adandó mint ilyen pótlék a szükségben, a lombszénával együtt jó szolgálatot tehet. Érdemes megpróbálni már azért is, mert irtásával fáinknak is használunk.

A burgonya és répa téli eltartása. A télen feltakarmányozandó répa és burgonya eltartása sokszor nem sikerül a gazdáknak; még mielőtt takarmányozásra kerülne a sor romlásnak, rothadásnak indul a felhalmozott készlet. A romlást és rothadást baktériumok, élősködő gombák idézik elő, a melyek fejlődése nedvességet és meleget kíván. Ha e két, a gombákra kedvező feltétel kifejlődését sikerül a gazdának megakadályozni, elérte célját, a burgonya- és répakupacokban nem indulhat meg a romlás. E kedvező feltételeket pedig szellőztetéssel érhetjük el. A kupacok szellőztetését sok helyen úgy segítik elő, hogy a kupac élét nyitva hagyják hosszabb ideig, később pedig szalmával födik be. Ez az eljárás jó, de nem egészen helyes, mert szellőztet ugyan, de nem alaposan. A melegebb levegő kijut a kupacból, de a legalsóbb rétegek nem tétetnek eléggé ki a szellőztetésnek. Azért legjobb módja a szellőztetésnek a deszkacsatornával való szellőztetés. A deszkacsatornát házilag is elkészíthetjük két szál közönséges deszkából, a melynek egyik végére 30 cm.-re másik végére 40 cm.-re egy-egy 25 cm. hosszú keresztlécet szegezünk és a két deszkát egymásnak támasztjuk. Erre a csatornára rakjuk a burgonyát a föld színére, tehát a veremásást is megtakarítjuk vele. A burgonya, a mely szélesebb alapon lakható, mert elegendő levegőt kap, először szalmával borítandó be, azután leföldeljük, minden 3 m.-re pedig szalmacsóvát dugunk be, hogy a meleg levegő elillanhasson. Ez eljárás a megtakarított időn és munkán kívül azzal a haszonnal jár, hogy a romlás eshetősége is sokkal kisebb, mint más eljárásnál.

A napraforgó. Nem valami újdonságot akarok elmondani a napraforgó növényről. Sőt ellenkezőleg, a régi helyes termesztési módot, mint egészen helyes irányt említem meg. Ugyanis újabban a napraforgóval próbát tettek, hogy a táblákat teljesen napraforgóval vetették be. De ez nem vált be. A napraforgót csakis a tengeri földek szélein leggazdaságosabb termeszteni. Ezt már a gyakorlati tapasztalatok igazolták. Újabban csakis a napraforgó etetésénél jöttünk rá érdemes és utánzásra méltó tapasztalatokra. A napraforgó etetésével ugyanis próbák tétettek a baromfiak táplálásánál. Huzamosabb és többszöri kísérletek beigazolták azt, hogy a baromfiak tojáshozamára a napraforgó etetése jótékonyan hat. Különösen a tyúkoknál tapasztalták e gyakorlati tényt. A tyúkokat teljesen napraforgó maggal táplálni nem célszerű, hanem a takarmányozást napraforgómag etetésével váltó-