Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-06 / 48. szám
378 MAGYAR FÖLDMIVELŐ hogy ezen ügyekben a legmesszebbmenő ellenőrzést gyakorolja. Külföldön. Lesz-e háború ? A háború eshetőségéről ma már komolyan lehet beszélni. A helyzet bizonytalan, napról-napra újabb hírek, újabb rémlátások merülnek fel, úgy hogy alig lehet közöttük eligazodni. Hirelik, hogy Törökország Szerbiával véd- és dac- szövetséget kötött volna. Ezt a hirt azonban maga Törökország igyekszik megcáfolni. Komoly, dolog, hogy Pallavicini őrgróf konstántinápolyi nagykövetünket a külügyminiszter visszahívta. Bár ideiglenesen szabadságolták a nagykövetet, mégis annyit jelent ez, hogy köztünk és Törökország közt megszakadt a diplomáciai érintkezés. így szokott történni ez — a háború előtt. Szerbia kissé csendesebb lett, mert látja, hogy a dolog nem megy ám úgy, amint reméllette. De Montenegró vickándozik és kérkedve várja a háborút. Az oroszok is ellentétbe helyezkedtek Ausztria-Magyarországgal. Ragaszkodik ahhoz, hogy a Balkán ügyében összehívandó nemzetközi gyűlés tárgyalja Bosznia ügyét is. Amely ügy pedig már befejezettnek tekinthető. Azt is Írják az újságok, hogy Péter szerb király szélütött. A nagy izgalmak úgy megviselték Péter királyt, hogy szél ütötte meg. A beszéd is nehezére esik. Egyszóval a háború ügyében döntő fordulat nincs, a helyzet bizonytalan. De erős a remény, hogy a hatalmak és a közvetlenül érdekelt államok megtalálják a kibontakozás útját. Török részről ismételten megcáfolják azt a hirt, hogy ők szövetségre léptek Szerbiával. Hát bizonyítunk! (B. G.) Azt irtuk a minap, hogy áz események, a jelenségek, a csalódások, a gondolkodás természetes logikája, menete nem arra tanit minket, magyarokat, hogy hagyjuk el a földmivelő államiságunknak gondolatát, rendszerét . . . hanem éppen arra, hogy ez alapra visszatérjünk és csak ez alapon építsük ki az igazán szociális, nemzeti államot. És mondottuk, hogy ezt be is bizonyítjuk. Hát bizonyítunk! Valamely nemzetnek, mely élni, sokáig élni, fennmaradni, izmosodni, nagygyá lenni, akar, első sorban arra kell törekednie, hogy legyen erős, biztos védőképessége. Mindenki tudja, aki a nemzetek sorsával foglalkozik, hogy pl. az ipar mint fő közgazdasági foglalkozás megnöveli ugyan az illető nép igazi gazdaságát, az emberi fogyasztási cikkek forgalmát. Nagy kérdés azonban, vájjon kedvez-e az illető ország védő képességének. Vagy talán mondjuk igy: Biztositja-e azt az erőt, mely a védelemre okvetlenül szükséges. Mi — a népek fejlődésének menetéből, azt mondják: Nem! Példaként van előttünk az iparos Anglia. Tisztázott dolog, hogy az iparos Angliát a a burokkal viselt csudás jelenséggel teljes háborúban ... a gyarmatok mezőgazdasági népe mentette meg. Ott van továbbá a francia-német háború tanulsága. Mi és kik biztosították a német győz- zelmet ? Történeti tény, hogy az igénytelenség címére méltatott ésra/c-német földmivelő nép kitartása. A nyugati iparos államnak nem tagadják e történeti igazságot. Sőt jól érzik is. Azért nincs kedvük a háborúra. Azért szent a béke, legalább addig . . . mig megerősödött paraszt, földmivelő népet nem csinálunk. Mert Bismark is mondta egykor: Nekünk első kötelességünk erős, hatalmas parasztországot nevelni. Nos és mi hogy vagyunk? Nekünk is békére, hosszantartó csendes békére van szükségünk. Oh sokat, nagyon sokat szenvedtünk. Bent egymást marcangolják. Kívülről irigykedő szemmel nézik ami haladásunkat, de örvendve látják benső vergődésünket. Ellenségünk sok, barátunk kevés. Oh beszivesen széttépnének. Ha nem is véres háborúba, de fortéllyal, nemzetközi elhatározásokkal. Nekünk tehát minden időben nagy védelmi képességre, erőre van szükségünk. E védelmet nem a városban özönlött, elkopott, elpuhult satnya nemzedék adja. Ami védelmünk ott volt és ma is ott kell hogy legyen a népben. A falvak egészséges levegőjén, igénytelenségén, józan gondolkodásán épül fel a mi erőnk, a mi védelmünk. Nekünk tehát meg kell lestesiteni az életben, a nemzeti társadalomban azt amit, hatalmasabb nemzetekről kiadott igaz követelményt, kívánságot. — Vissza a faluba! Mikor tehát mi ipart, kereskedelmet akarunk virágzót, állandót, biztost, védelem alatt állót, akkor nekünk első sorban és teljes erővel oda kell törekednünk, hogy ami parasztságunk, a mi földmivelő népünk gyarapodjék, erősödjék. Ez a mi ős forrásunk. Ez a mi nemzeti erőnk és védelmünk. Hogy is lehetne elképzelni biztos, állandó, virágzó kereskedelmet és ipart e védelem
