Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-06 / 48. szám
HÉTBŐL-HÉTBB. Itthon. A munka embere. Oly sokan keresik a boldogságot, a pénzt, de csak egy irányba nem keresik kitartóan és erőkifejtéssel: a munka terén. Mindenki a más földjére, a más zsebére pislantgat, de kevesen vannak, akik eszük józanságába és izmaik erejébe vetik bizodalmukat. íme, most egy szép, felemelő, csattanós példa mutathatja meg, hogy igenis a munka nemcsak nemesit, gazdagít, de méltóságra is juttat. Egy nemes, (gentri) ifjúnak szülei teljesen elszegényedtek. Mit tegyen tehát most ? Surcot köt, asztalos inassá lesz, majd mint segéd vándorútra kél. Párisba ér, itt megtelepszik és szorgalmával, kitartásával csakhamar egy nagy ipartelep vezetője. A hetvenes években visszajön hazájába és itt folytatta mesterségét. Nevét csakhamar megismeri az egész ország. Mert szakértő, megbízható és becsü- tes mesterember Thék Endre, aki csakhamar gazdag ember lesz és a közügyekben tekintély. Most, a múlt héten aztán Thék Endre méltóságos úrrá lett, mert a király kinevezte udvari tanácsossá. Az udvari tanácsost pedig méltóságos cim illeti. Hát ime Magyar- országon is lehet még becsületes és kitartó munka árán — boldogulni. Az országgyűlés. A képviselőházban szorgalmasan tárgyalják a költségvetést, még pedig meghosszabbított üléseken. Az idő eljárt, költségvetésnek meg »muszáj« lenni, hát szaporán halad a költség- vetési vita. A vasúti szerencsétlenségek. A vasúti szerencsétlenségek utóbbi időben gyakoriabbá kezdenek válni. Hogy a kereskedelmi minisztérium lelkiismeretes gonddal és éber figyelemmel igyekszik mindent megtenni, hogy a szerencsétlenségnek elejét vegye és az ország közvéleményét megnyugtassa — a többek közt — bizonysága azon rendelet, melyet Kossuth Ferenc ez ügyben közelebb kiadott. A rendelet igy szól. Megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a m. kir. Államvasutakon a balesetek száma állandóan szaporodik, hogy alig múlik el az utóbbi hónapokban nap, hogy kisebb-nagyobb baleset elő ne fordulna- Ez a jelenség annyival sajnálatosabb, minthogy ezek a balesetek, amelyek nemcsak nagy anyagi károkat okoznak az intézetnek, hanem már több emberéletet is áldozatul kívántak, az igazgatóságnak éber figyelme és máris tett intézkedései dacára csaknem kivétel nélkül a személyzet mulasztásának voltak következményei. Oly mérveket öltenek már ezek a vétkes mulasztások, hogy már-már alkalmasak megingatni a m. kir. Államvasutak forgalom biztonsága iránti bizalmat. Felelősségem érzetében és az intézethez fűződő nagy erkölcsi és anyagi érdekek következtében a legmesszebbmenő intézkedéseket tartom ez irányban szükségesnek s ezért felhívom az igazgatóságot, gondoskodjék a személyzet közötti fegyelemnek legteljesebb helyreállításáról, mert egyes- egyedül ennek meglazulásában látom ezen megdöbbentő jelenségek okát. Elrendelem továbbá, hogy minden egyes balesetnél függessze fel haladéktalanul állásaik alul az összes mulasztó közegeket s indítsa meg ellenük késedelem nélkül a fegyelmi eljárást, egyúttal pedig gondoskodjék arról, hogy az illetők ellen a bűnvádi eljárás is megindiltassék. Ily következményeiben kiszámíthatatlan jelenséggel szemben, mely az élet- és vagyonbiztonságot oly nagy mértékben veszélyezteti, nincsen helye semmiféle elnézésnek. Ezt nem is vagyok hajlandó többé gyakorolni, hanem meg fogom torolni a mulasztásokat a személyzet minden rendű és rangú részén, mert csak igy lesz a vasúti szolgálatban feltétlen szükséges fegyelem ismét visszaállítható. Ezen rendeletem a személyzettel azonnal közlendő, hogy azon nagymérvű áldozatkészséggel szemben, amelyet a kormány és a törvényhozás vele szemben a fizetés és illetményrendezés, valamint jogi viszonyainak szabályozása alkalmával tanúsított, joggal elvárható, hogy szolgálatát pontosan és odaadással teljesítse. A rendelet kiadásával egyidejűleg azt az utasítást adta ki Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a vasúti és gőzhajózási főfelügyelőségnek,
