Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-29 / 47. szám
374 MAGYAR FÖLDMIVELŐ a hová másutt termelt bort csak házi használatra szabad hozni és a honnak csak teljes egészében ott termett bort szabad elszállítani. Ez a tokaj hegyaljaiak régi óhaját fogja kielégíteni. Hogy azok a boros pincék, a melyekben az előbbi törvény szerint megengedett módon készített, de az újabb törvénynek meg nem felelőborok vannak, nagy károkat ne szenvedjenek, a javaslat az ilyen borok tulajdonosainak az eladásra egy évi határidőt ad. Szükséges azonban, hogy az ilyen bort a hatóságnak bejelentsék. A mi a törvénynek büntető intézkedéseit illeti, a cselekmények sujosabb, vagy enyhébb beszámítás alá eső csoportjai szerint, kétfélék. A szoros értelemben vett hamisítás és a hamisításhoz közel álló a természetes bortermelést károsító minden eljárás' pénzbüntetésen felül három hónapig, illetve tizenöt napig terjedhető elzárással is biintettetik. A kevésbbé súlyos szabálytalanságokért a javaslat csak pénzbüntetést szab. A hamisított italokat a hatóság elkobozza s ha érdemes, ipari célokra denaturálja, egyébként pedig kiönti és megsemmisíti. Az eljárásnál a fölösleges zaklatás ki van küszöbölve. Rendszerint csak próbákat kell venni a szemlék alkalmával, kihágási eljárást csak alapos gyanú vagy megbízható följelentés alapján lehet azonnal indítani. Az uj törvény hatálya Horvát- és Szlavon- országokra is ki fog terjedni. A törvényjavaslat életbe lépte után abba a helyzetbe jutunk, hogy Magyarország igazi hazájává lesz nemcsak a jó, hanem a föltétlenül tiszta és természetes boroknak is. Bátran konstatálhatjuk, hogy a mi hiba borkereskedelmünkben történt, főleg az osztrák és német konkurencia nyomásának volt tulajdonítható, a mit súlyosbított még az is, hogy több évig, mig tudniillik a filoxera pusztítása nagyon érezhető volt, nálunk igen kevés bor termett. Belföldi piacunk tehát a hamisítványoktól már is szabadnak mondható. A megkötött nemzetközi egyezmények kellő védelembe vették a magyar borokat Ausztriában és Németországban is. Most tehát még csak azt az óhaját kell bortermelőinknek és kereskedőinknek kielégíteni, hogy a magyar borok értékesítése a külföldön a kormány hathatós támogatásával előmozdittassék. MI UJSÄÖ? Advent, Advent vagy Urjövet: a kereszténység ünnepe. Négy hete jelenti azt az időt, melyben Krisztus eljövetele előtt az emberiség vándorként, sötét erdőben bolyongott, keresvén a kivezető utat. De nem találván meg. Jelenti továbbá azt is. hogy ime az Urnák eljövetele, a Megváltónak születése integet felénk. Készüljetek tehát reá, mert — Itt a kellemetes idő ! Ma már bizony a keresztények közt is kevesen vannak, akik tudják, ismerik, hogy mily szép jelentése és hivatása van az Adventnek. Talán csak a kalendáriumból betűzik ki, felkiáltván: — íme, itt van az Advent! Fájdalom, hogy igy van. Fájdalom, hogy feledésbe mennek apáink szép hagyományai és meggyengülnek a fiatalokban az öregek szent hite. Ma az Adventét más célokra használja fel a modern, újkori ember. Vagy hát mondjuk, ez a kalmár, számitó, önző és mindenből hasznot huzó világ. Neki jó az Advent, neki kell a karácsony. Alig várja. De miért? Hogy hirdesse: — Megkezdődik a karácsonyi vásár! — Okkasion ! Alkalmi vétel! íme tehát ők is készülnek, de nem a kis Jézuska fogadtatására. Hanem a vevők sokaságára. A’ kell neki! Isten áldás? Mi az? Bizony, bizony megfordul a keresztény világ képe. De vele az emberek nyugalmának, nemes gondolkodásának, jószivüségénnk, jellemességének sarka is nagyot nyikorog. Van-e okunk és van-e jogunk visszasírni, kívánni a keresztény világnak derültebb, átlátszóbb világát! Van-e okunk, hogy rajta legyünk: adjuk vissza a kereszténység fogalmának tartalmát. Az az legyen ez az ország keresztény. Hiszen keresztény volt a gyökér, melyből a magyar királyság, a szent korona alkotmányunk képviselője kisarjadzott. Keresztény volt ami kilenc századunk. Keresztények voltak apáink, miért akarnánk mi mások lenni. Mi nem bántunk senkit ez országban. Éljen minden becsületes ember itt békében. Jogainkat élvezve, kötelességüket teljesítve. De egyet ne kívánjanak tőlünk . . . Azt, hogy ennek az országnak keresztény volta megingattassék. Magyarország vagy keresztény marad. Vagy csak volt! Ez olyan igazság, amit minden gondolkodó magyar embernek be kell ismernie. És éppen azért soha sem volt nagyobb szükség arra, hogy a keresztények egyek legyenek — a haza szent szeretetében és alapjainak védelmében. Ne bántsuk egymást! Munkálkodjunk bent az egyház kebelében. Ne avatkozzunk egymás ügyébe. De fogjunk kezet, vállat vállhoz emelve akkor, mikor a keresztény Magyarországról van szó. Ez legyen ami adventi gondolatunk. , Punktum. — Az uj titkos tanácsosok. A király Bolgár Ferenc, Hadik János gróf és Tóth János államtitkárokat belső titkos tanácsosokká nevezte ki. A kitüntetésökről szóló királyi kéziratot a hivatalos újság közli. — Elsült fegyver. Mohó községben, Marton János és hasonló nevű fia fogolyvadászatra indultak. Mikor a fegyverrel a kezében a kocsira akart fölszálni, megcsúszott, a következő pillanatban elsült kezében a fegyver és a löveg a kocsin ülő fiút fején találta. A szerencsétlen ember, akinek a lövés a fejét a szó szoros értelmében szétroncsolta, rövid kínlódás után meghalt. Édesanyja, aki szemtanúja volt a szerencsétlenségnek, elájult s csak hosszas orvosi segítséggel tudták életre kelteni. A boldogtalan apa ellen, aki a véletlen szerencsétlenség folytán egyetlen gyermekét vesztette el, megindították az eljárást. — Véletlen szerencsétlenség. Tarr Lajos bogyiszlói jegyző a napokban, midőn revolvorét tisztogatta, véletlenül keresztül lótte a balkezét. Úgy tudjuk, hogy a sebesülés nem veszedelmes. — Megfagyott emberek. Az örmény községhez tartozó Nagyvölgy pusztán egy megdermedt s szegényebb néposztályhoz tartozó férfihullát találtak. — A zsolnai pályatéren minap egy megmerevedett külsejű embert találtak. Még élve a kórházba szállították és ott néhány perc múlva meghal. A halált megfagyás okozta.
