Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-29 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 373 hatatlan valami a kincsszomj volt. A hirtelen meggazdagodás vágya. Oh mily nagyot csalódtak. Micsoda változás. Az otthont, az édes tűzhelyet, hol apáik, nagyapáik, dédapáik boldogan, elégedetten éltek s nyugodtan hajtották fejeiket az utolsó álomra ; ők nem tudták eléggé értékelni, megbecsülni. Hűtelenül elhagyták az ősi fészket. És meg is bűnhődtek érte. * * * Csúnya, szeles, esős őszi idő volt, mikor Szil- vási Paliék költöztek a városba. A kis fiuk meghűlt az utón és tüdőgyuladás kínozta szegényt. Szomorúsággal költöztek tehát az uj otthonba. A kis fiú nem gyógyult fel többé. Mindszentek napján temették el. Odalett a család öröme a kis fiú halála után. Szilvásiné is gyengélkedő volt. Erősen próbálta őket az Isten. Szegény beteg asszony hányszor sóhajtott fel töredező szívvel, reményt vesztett lélekkel : — Jobb volt otthon. Ha otthon a faluban maradtunk volna, nem hült volna meg a kis fiú és ma is élne. Bizony jobb volt otthon. Szilvási maga is beismerte, hogy nem ütött be a terv. Bár igyekező, dolgos ember, de nem haladhattak semmire, mert a felesége betegsége felemésztette minden egész keresetét, sőt már a készhez is hozzá kellett nyúlni. A kis fiú halála meg elkeserítette Szilvásit. Csökkent szorgalma, munkabíró ereje, kedve hanyatlani kezdett. Egy este, amint munkából hazatért, feleségét sírva találta. A szegény nö siratta kis fiát, a szülő s nevelő falut, a boldog otthont, melynek küszöbét oly mérhetlen boldogsággal lépte át egykoron, mikor hites társa lett Szilvásinak. És méltán. Az ember szótlanul leült. Látszott arcán, hogy szenved. Mondani valója van. Oda is fordult hitves társához és gyöngéden, mint mikor feleségül kérte, szólt hozzá: — Ugy-e édes, jobb volt otthon ? . . . — Bizony jobb — feleié zokogva a feleség. — No, hát ha az Isten megsegít — mondá erős elhatározással a férfi — tavasszal haza megyünk. Á falunkba. Otthon élünk. Uj életet kezdünk. Visszaszerezzük a házunkat és soha többé nem vágyunk városi lakosnak. Ugy e drágám, haza megyünk, jobb volt otthon ? — Hazamegyünk, jobb volt otthon és soha többé nem vágyunk városi lakosnak. Mert, hej nincs boldogabb a falusi életnél. Mig otthon voltunk, mi is boldogan éltünk. Haza megyünk, mert jobb volt otthon. És a házaspár öröm s fájdalomkönyek között fogadta meg egymás kebelére borulva, hogy tavasz- szal, ha az Isten segíti, hazaköltöznek a faluba. Jobb volt otthon! Az Isten meg is segítette őket. Hazaköltöztek a faluba s elégedetten élnek. Sz. F. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar FöldmivelőM-t! A magyar bor védelme. ígértük, hogy a magyar bor védelmére szolgáló uj törvényjavaslat történetét és hivatását bővebben kifejtjük. íme itt vagyunk: A javaslatnak elég érdekes története van. A mikor Darányi első minisztersége alatt erélyesebben kezdték üldözni a borhamisítást, kitűnt, hogy a magyar borkereskedők és termelők a velünk egy vámterületen élő osztrákokkal szemben nagyon hátrányos helyzetben vannak. Mert odaát Ausztriában semmi sem gátolja, hogy akár mennyi mesterséges bort gyártsanak s egyrészt a mi termelőinkkel és kereskedőinkkel a belföldi piacokon konkurráljanak, másrészt pedig az egész külföldet elárasszák magyar cégű hamis borral. Már ebben az időben megindította Darányi az osztrák kormánnyal a tárgyalásokat az iránt, hogy Ausztria is alkosson olyan bortörvényt, mely a bor hamisítás - sának és a hamis bor forgalomba hozatalának elejét vegye. E tárgyalások eredményre vezettek és a megállapodások átjöttek az uj kiegyezésbe is. A politikai viszonyok sajátos játéka folytán az uj, a mi érdekeinknek is megfelelő bortörvényt Ausztria már egy éve megalkotta. Most sorra kerül a mi uj bortörvényünk is. Sok tárgyalás és tanácskozás előzte meg a javaslat benyújtását. Intézkedéseihez hozzászólónak nemcsak a termelők, hanem a kereskedők, vendéglősök, szóval az összes érdekeltek hivatott képviselői is. Ha kompromisszum ez a javaslat akkor olyan kompro- miszum, a mely minden érdekeltnek egyforma mértékkel mér és a mely miatt egyik érdekkör sem panaszkodhatik, hogy különösen sújtva lenne. A javaslat összes szabályai, tilalmai és büntető határozmányai egyaránt kiterjednek termelőre és kereskedőre. Semmiféle olyan határozmányt nem tartalmaz, a mely a kereskedőknek üzleti eljárását megnehezítené. Azt azonban föltétlenül biztosítani akarja, hogy a forgalomba hozott borok természetes jellege megóvassék. Ebből a célból határozottan szabályozza az úgynevezett okszerű pincekezelést és tizenhárom pontban fölsorolja azokat az eljárásokat, a melyek az okszerű pincekezelés során foganatba vehetők. A szeszezés szintén csak az okszerű pincekezelés során van megengedve, legfölebb egy százalékig, de soha sem a bor szesztartalmának gyarapítása végett. Cukrozásnak csak kivételes esetekben és csak a szakhatóság előzetes engedelmével van helye. Egyik szakasz fölsorolja azokat az anyagokat, a melyeknek használata a borkezelésnél föltétlenül tilos és ez a szakasz egyúttal azt is mutatja, hogy milyen nagy teknikai tökéletességre vergődött a borok mesterséges gyártása. Törkölybort csak kisgazdáknak és csak házi használatra szabad készíteni. A törvény rendelkezései a külföldről behozott mustra, borra, törkölyborra, gyümölcsborra, gyógyborra, pezsgőre és habzóborra, illetőleg a hamisítványaikra is kiterjednek. A sherry, malaga és efféle külföldi ismert minőségű csinált borok tekintetében a javaslat kivételt tesz, de ezek minősége a bort tartalmazó edényen kitüntetendő. A tokaji borok védelmének külön fejezetet szentel a- javaslat. A midőn a községek fölsorolásával szabatosan megállapítja, hogy mik a határai a tokaj-hegyal- jai borvidéknek, egyúttal zárt területnek is nyilvánítja,
