Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-02-16 / 6. szám

44 MAGYAR FÖLDMIVELO már nálunk is divatos, mindinkább megfelel céljá­nak. A földmivelésügvi költségvetés újabb százezer koronát irányoz elő erre a célra. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy kisebb ágaiban mezőgazdaságunknak, mint a baromfitenyész­tés és a méhészet, fokozódnak a gyümölcsöző do­logi előirányzások, továbbá, hogy a zöldségtermelés­sel és konyhakertészettel járó csatornázás is meg­oldást nyer, előttünk áll mezőgazdasági termelésünk jövő képe, mely határozottan van hivatva hasznosí­tani a magyar földet. Ha zavartalan idők és a politikai élet nyugodt folyása következik, akkor reményünk valóra is válik. J uratus. Kossuth a kocsihiányról. A nagyváradi ke­reskedelmi és iparkamara fölterjesztést küldött a kereskedelmi miniszterhez a vasúti kocsihiány dol­gában. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, ter­jedelmes leiratban válaszolt a kamarának. Hangoz­tatja a miniszter, bogy ezt az egész kereskedelmünket és iparunkat megbénító nagy bajt nálánál senki jobban nem ismeri. A baj oka, hogy beruházás évek során át nem történt oly mértékben, mint közgaz­dasági életünk örvendetes föllendülése megkívánta volna. Felelőssége tudatában elsőrendű kötelességé­nek tartja a hiány orvoslását Rámutat arra, hogy a kocsiparkot máris tizezerötszáz kocsival szaporította s tavaly a törvényhozás is intézkedett a vasúti ko­csik szaporításáról. Egyéb beruházásokról a legköze­lebb beterjesztendő uj törvényjavaslat fog gondos­kodni. Remélhető, hogy a bajok legrövidebb idő alatt megszüntethetők lesznek. Alapos reménye van a miniszternek, hogy baj többé nem fordul elő s újra biztosítja a kamarát, hogy a kormány a kérdést a legenergikusabban és a legmesszebbmenő áldozat- készséggel és jóindulattal kezeli. Szocialista szótár. A »Magyar Nyelvór«-ben közli Karoliván Károly ezt a mulatságos és találó gyűjteményt: Az uj világnézettel, a szociálizmussal uj szavak, szó­lások keletkeztek, a meglévők uj értelmi árnyalattal bő­vültek. íme egy csomó belőlük: Az uralkodó osztályok tagjai s kész eszközei : a csuhások, feketék, szennyes reverendák, hecckáplánok, a holtkéz : a bőrkabátosok, ezer- holdasok, közöttük a zabonbán (Ugrón), a fekete gróf (Andráss}'); a muukásnyuzó munkáltatók, rabtartók, kutya- szövetség (ennek története vau), az uszitók kutyaszövetsége, kik üdvnyalásokkal hízelegnek a nemzetbálványnak (Kos­suthnak); a tőkések, uzsorahősök, profitlovagok, kamatláb­félistenek, s végül a hájas nyárspolgárok. Mindezeket nemcsak szóval, de helyesírással is faj magyar és fajmagyur- kodó honffyaknak, hazaffyaknak, honhazaffyaknuk kell bélyegezni, mert nemzeti szin maszlaggal elhódítják a ki­zsákmányolt néposztályokat, és ezt a nacionalizmus szent jegyében teszik. Ez az Ázsia szavazó-csordájával nem nép-, hanem osztályparlamentet tart, melyben a parlamentárizmus utonállói (a képviselők) zsiványbecsülettel, becsülethara- miáskodással, bakonyi belyárizmussal, pandurönkénynyel rabszolgatörvényt, kancsukatörvényt, derestörvényt hoznak s megteremtik a bérrabszolgaságot, kozákuralmat számo­zott és számozatlan kozákokkal (rendőrökkel). Követik eb­ben a világzsandárt (Németországot), ki magasan tartja a zsaudárzászlót. A kitörő harcban nem egy munkást, nem egy kozákot utolér a végzete, ez a munkássors és a kozák­sors. Szennylapjaikkal, szemétlapjaikkal megrágalmazzák, profitdühükben, profitéhségükben egész politikájukkal ki­zsákmányolják, kiszipolyozzák, kifosztják az öntudatos, osztálytudatos munkásokat, a kérges tenyért, a munkás testvéreket, elvtársakat, a munka rabszolgáit, a munka páriáit, a proletárokat, kiket hazátlan bitangaknak nevez­tek. Éhbérért, inségbérért dolgoztatják őket. De megnyil­vánul a tömegakarat. A munkásság szervezkedik s szak- szervezetek, szakcsoportokat alkot. Ezekben a munkások foglalkozásai önérzetesebb neveket kapnak, igy a cseléde­ket háztartási munkásnőknek, a pincéreket kávéssegédek­nek, a tanoncokat ifjúmunkásoknak nevezik. A szervezetek tagjai pártadót fizetnek, hogy sikeresen főlvehessék az oszlályharcot, az osztályküzdelmet, a bérharcot. Fegyverük a sztrájk, sztrájkolás és az amerikázás (lassan dolgozás). Osztályvakságukban akadnak oly munkások is, kik osztály­helyzetüket, osztályérdeküket föl nem ismerik s beállanak sztrájkbontóknak, sztrájktörőknek. A történelmi materiáliz- muson, helyesebben ökonomizmuson épült szociálizraust »félreértik azok, kik azt hiszik, hogy csak kenyérállamot óhajt létesíteni, holott mindenkit szellemi javakban is akar részesíteni«. TÉLI ESTÉK. Abból ugyan nem esztek... Az öreg plébános ur, Istennek és a surányi hí­veknek negyven esztendőn keresztül becsületes szol­gája megtért elődeihez. Sírja ott domborodott a csendes temetőben, a papi sorban a tizenhetedik helyen. Az éveiben, buzgóságában és híveinek szerete- tében nem alantabban való liszteleles ur is kikisérte gyülekezetének sokadalmával az Urban elhunyt plé­bános urat, kiről vátig mondogatta, hogy tetőlől- talpig való pap vala és íóltatlan ember, minők ma már mustra számban találhatók. — Szerettük, becsültük mi egymást, mondotta a tiszteletes ur. Csak mióta az a földarányositás volt... azóta távolodtunk háromlépést, hogy a tisz­telet amolyan titulusos legyen. — Hej, pedig jó lett vón’, ha közelebb va­gyunk, mikor az a polgári házas-világ kezde fujdo- gálni. Szinültig igazán jósolta meg a boldogult, hogy ha mi kezet nem fogunk ... mi lészen, mi fog kö­vetkezni. Az Olvasókörben minden emberfia tanú lehet rá, hogy az öreg előre megjövendölte. De hát itt nálunk a lelkipásztorok is magyarok lévén, már ahol kettő vagyon, hogy lehelnének ott egyazon szentencián. * * 4­Fiatal pap jött — az öreg helyébe. Ez az élet sora-rendje. Ha az öreg fa kidől... uj, friss fát tesz­nek helyébe. Tiszteletes uram vátig húzogatta gondjainak fonalát, hogy hát milyen lenne voltakép a fiatal nemzedék .,. mutatója. Mer’ hát az öreg papot a föld arányosítás lökte tovább tőle. Most meg itt van la a sekulizacio kér­dése. Minekutána az ördögnek az a természete va­gyon, hogy mindig hömbörit valami káváról. Most a papi-egyházi vagyon járja ... aminek tán mégis csak meg van a maga cirkumspektanciója. Külön­ben a polgárilag való egybekelés járásában is igy vó’t mondva. Az öreg tiszteletes mindezeket pedig úgy uni sono gondolta el a Nagy téren álló vén hárs alatt. Nem messze tőle húzódott az ut, a keresztes templomba vezető.

Next

/
Thumbnails
Contents