Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-22 / 46. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 365 Jellem és a szív. Nincs nép, nemzet e föld hátán, melyet valamelyes szokás ne jellemezne. így a magyart is. A magyar nép sok szép szokására, jellemző vonására minden alkalommal reá mutattunk. Ezt nem dicséretképen mondjuk: hanem kötelességből. Mert a magyar nép leikéhez oda vagyunk forrva, illetve abból merítünk minden alkalommal. Így mikor az őszi és téli esték közelebb hozzák a magyar családokat egymáshoz, a tűzhelyhez, nem mulaszthatjuk el ismét mi is közelebb férkőzni népünk lelki világához. Hogy a magyar jellemet újból szemlélve, szinről-szinre láthassuk a nép hami- sithatlan, tiszta lelkét. Örömmel telik meg ilyenkor szivünk. És jutalmunk semmi más nem lészen, mint bizalom a magyar jellemben és a szívben, mely testvéri szeretettel csüggött emberbarátai, az egyház és a szent hazán mindenkoron. Csodákat művelt ez a két tulajdon a múltban és művel a jelenben is. Ne értsük ide a szokás hatalmát. Mert hiszen a szokás inkább változhatik, mint a hamisithatlan magyar jellem és szív. A szokás hatalma esélyeknek, apályoknak, dagályoknak van alája rendelve, de a a hamisithatlan magyar szív és ősapáinktól jussolt szinjellem tiszta lészen egészen — a koporsó be- zártáig. Hiszen Írva vagyon, hogy már az Árpád apánk idejében élő magyarokat, a harcban leigázott szolganépek, jó szivükért, becsületes jellemükért tisztelték, szerették. Azóta nagyot fordult a világ, — mondhatják olvasóink. — Mondják is. — De mondjuk ám mi is. — Nem csak a világ fordult, hanem fordultunk mi is. Tehát: Kereken abroncs! . . . Azaz: ott vagyunk, a hol a világ, oda fordultunk, a hova az ő tengelye fordított. Szaporodott, gyarapodott a magyar nép számban, erőben. Nevelődött erkölcsben, apáinktól örökölt drága kincset érő jellemben, szívben. E két megértékelhetlen tulajdon vezeti a magyar népet célja, tökéletessége felé. A boldog, elégedett Magyarországba, az, ígéret földjére. E célt\ szolgálja nyáron a pázsitos és aranykalásszal ékes, délibábos, hangos rónaság ; a nagy magyar mező. Itt a millió és millió dolgos kéz. Az eke nyomán hasadt barázdák és a magasban a kis pacsirta éneke, mely az ember lelkét a Teremtő magassága elé emeli. Ősszel és télen a bizalmas családi-kör. Mikor úgy a nyugalom előtt, megnyilatkozik a jellem és a szív. Az érzések szálai összharmóniába olvadva, boldogság árad a lelkekből, a szem ragyog és megelégedés üt tanyát a keblekben. Lelkileg is táplálkozik a nép. A jelen őszi és téli esték is alkalmasak a lélek művelésére. Ne bizzunk mindent a gazda- és olvasókörökre. Hiszen ezek sem végezhetnek emberfeletti munkát. Már a családban kell megnyilatkozni a jellem és szív jóságának, munkásságának, áldozatkészségének. A gazda- és olvasókörökre a vezetőszerep és a művelés nagy munkája vár. És ez kemény dió lenne ám, ha a családban nem ültetnék el s nem nemesit- nék meg e fát. A szív és jellem nemesítése a családok fő-feladata. Úgy legyen! Igazmondó. ISBfflERETEK-TÁRA. A dán paraszt-egyetemek Grundtvig Miklós Frigyes dán történetiró és bölcsész agyában született meg az a gondolat, hogy a népet a népiskola után is tanítani és nemesebb emberi és nemzeti életre nevelni kell 15—21 éves kor az idő, mikor az ifjú lelke kialakulóban van, ezt az időt kell tehát fölhasználni a nép művelésével foglalkozóknak. És Grundtvjg addig agitált terve érdekében mig VIII. Keresztély dán király elrendelte, hogy Sorő- ben a kir. akadémiával kapcsolatban, Grundvig eszméinek alapján, megfelelő nép-főiskolát szervezzenek. De a király meghalt, mielőtt rendeletét teljesítették volna, utódja pedig nem akart a köznép föl- világositásáról semmit sem tudni. Grundtvig barátja és eszméinek lelkes hive, Flor tanár erre 1844-ben magánvállalkozás utján megnyitotta Észak-Schleswig- ben, Röddingben az első dán nép-főiskolát. Majd néhány gazdagabb férfi támogatásával Kőid Kristen épített 1851-ben ilyen iskolát és egyelőre tizenöt parasztfiut vett be az iskolával kapcsolatos internátusba, csekély havi dij mellett. A benlakás Kőid iskolájában nem a szokásos módon volt berendezve. Hasonlított egy parasztcsaládi élethez. Kőid. mint a parasztcsalád feje, mindig együtt volt növendékeivel. Együtt étkezett és dolgozott velük. Nem könyvekből tanította, hanem élőszóval adott elő mindent. 1854. előtt a paraszt-egyetemek tanulóinak száma nem volt több 200-nál. 1854-től 1864-ig az évi átlagos szám fölemelkedett 400-ra. 1851-ben a dán törvényhozás is 4000 koronát szavazott meg céljaira, a mely összeg 1860-ig 20000 koronára emelkedett. 1864-ben, a Dániára nézve szerencsétlen schles- wig-holsteini háború meggyőzte az ország vezetofér- fiait, hogy a nemzet csak úgy szedheti magát ismét össze, ha a népet az eddiginél lelkesebb és energiku- sabb munkásságra nevelik. Nagyobb munkásságra pedig csak szellemileg fejlettebb nép képes. Ezért egy csoport, többnyire theológus fiatalember, kivétel nélkül Grundvig eszméinek hire, a nép közé ment, hogy a hol alkalom kínálkozik, népegyetemet állítsanak. E fiatalembereket a kormány is támogatta anyagilag, amenviben az eddigi 20.000 korona állami segiséget 40.000 koronára emelte föl. Ily módon 1865-től 1875-ig 60 ilyen nép-főiskola keletkezett és a tanulók évi átlagos száma is 3000-re emelkedett. A nyolcvanas évek közepe után ez az átlag 6000-re emelkedett. A növendékek túlnyomó nagy többsége földmivelő parasztok gyermeke volt és pedig parasztgazdáké s földmunkásoké. Igen sokan voltak közöttük néptanítók és falusi szatócsok vagy házalók gyermekei is. A városi elem nem igen
