Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-02-16 / 6. szám

MA&YAR FÖLDMFVELÓ 43 mit rejtenek a bűvös csatornák, a tisztátalan és romlott közállapotok. Városaink, sőt községeink is a legna­gyobb könnyelműséget, lelkiismeretlenséget követnek el a gazdálkodásban. Sem észszerüség, sem a közérdek, sem a jövőre való tekintet, sem a közvagyonnak tiszteletben való tartása nem vezeti a váro­sok és községek gazdálkodási rendszerét. Mindig csak a látszat, a lukszus, az elta­karás, a halogatás politikája uralkodik. Ott takarékoskodnak, ahol a közegészség paran­csoló szüksége okvetlenül megkívánná a leg­nagyobb áldozatokat. És ott pazarolnak, a hol egyetlen korona kiadás nem csak köny- nyelmüség, de bűn számba megy. A városi és községi adók folyton emel­kednek. Sót itt-ott valósággal elviselhetetlenné váltak. De azért a közegészség, az igazi köz­szükséglet utolsó tekintetbe sem jön. Vannak városok, hol — ha évről-évre összeszámíta­nák — tekintélyes vagyont képezne a fölös­leges, lukszus kiadások. De nem képesek a közoktatás, a közegészség, a rend és közer- kölcsiség érdekében szükséges legelemibb ki­adások teljesítésére. Most pl. Makó város csődjéről írnak a lapok. Hány város, hány község van, melyek szorongva lesik a napot, mikor az istennyila oda is beleüt. Hát bizony ez nem jól van igy. Az ilyen jelenségek bomlasztó hatással vannak társa­dalmi életünkre. És az ilyen gazdálkodás általános volta akasztja meg szociális életünk jobbá fordultát, egészségesebb alapokra való építését. Itt az ideje, hogy e téren rend és tisz­talátás következzék be. A magyar föld. Lázas tevékenység folyik a földmivelésügyi minisztériumban, mely ennek a még mindig eléggé ki nem használt magyar földnek gazdagabbá, ha­szonbaj (óbbá tételére irányul. Oly fontos ez az akció nemzetgazdaságunk jövőjére, hogy a napi politika összes kisebb és nagyobb izgalmainál ko- molvabb megfigyelést érdemel. Darányi költségvetésében szemmel látható az a törekvés, hogy az alamizsnaszerü állami segítsé­gek osztogatását az állami támogatás olyankép való nyujlása váltsa föl, ami inkább beruházás és gyü- mölcsöztető a jövőre. Ez a törekvés nyilvánul meg a magyar kis­gazdatársadalom helyzetének a javítása körül is. A miniszter bár nem szűnik meg gépkölcsönzésekkel, olcsó magvakkal és állatdijázásokkal ösztönözni kis­gazdáinkat fokozottabb tevékenységre, sokkal na­gyobbszabásu azon akciója, mellyel mezőgazdálko­dásunkat akarja átreformálni, hogy gazdáink többet és jobbat termeljenek, hogy a magyar föld több és jobb termést adjon a magyar nemzetnek. A földmivelésügyi költségvetés nagyobb össze­get szán ezért a zöldségtermelés és a bolgár konyha­kertészet meghonosítására. Az a tanácskozás, melyet a minisztériumban ép az imént tartottak erről, min­denkit meggyőzött arról, hogy Darányi, ha ezt a tervet keresztül viszi, eléggé nem méltányolható reformmal gazdagítja érdemeit a magyar agrikul- tura történetében. Hazánkban mindezideig csak a szerbek és a bolgárok űzik intenzivebben a zöldségtermelést és konyhakertészetet. A Duna Tisza közén hatalmas telepeik vannak, melyekből ezek a bevándorolt családok mesés jövedelmet váltanak ki. Hozzávető­leg is milyen nagy lehet ez a jövedelem, mikor egy- holdért 4—500 korona bért is fizetnek? Általános a panasz, hogy a magyar földmivelő nép még ezt a példát látva is csak mosolyog, ha konyhakertészkedésre biztatják. Lenézi, asszonynak valónak tartja. Mi azonban, midőn kisgazdáinkat a fokozódó terhek, az egészségtelen munkáskérdés, a növekedő bérek arra kényszerítik, hogy újabb jö­vedelmi források után nézzen, alapos a remény arra, hogy úgy, amint a földmivelésügyi miniszter tervezi, mintatelepek létesítésével, szemléltető okta­tással — megnyerjük népünket ennek a jövedelmi foglalkozásnak. Ezzel megszűnik a szégyenletes helyzet, hogy aranyainkat, melyek a magyar földben vannak, má­sok aknázzák ki, a magyar ember pedig csak pipá­zik és sopánkodik. Földmivelésügyi kormányunk más iráayban gondoskodik arról, hogy a föld magterményei is javuljanak. E célra magvetővizsgáló intézetet állí­tott föl, mely hivatva van a gazdáknak a vetőmagra nézve fölvilágositást, tanácsot adni s iparkodni arra, hogy jobb és jobb minőségű vetőmagvak terjedje­nek el mezőgazdaságunkban. Előrelátható, hogy a magyar földön, mely most is a világhírű magyar lisztet termeli, nagy hatással lesz ez az intézkedés, melyet kiegészít az, hogy a miniszter kauiatfödöze- tekkel lehetővé teszi, hogy kisgazdáink jó és olcsó vetőmagvakat szerezzenek be. Nem érdektelen, hogy mezőgazdaságunk az állattenyésztés tekintetében se maradjon hátra. Ma már tagadhatatlan, hogy a tejgazdálttodas egyik legjövedelmezőbb ága földmivelésüuKnek, s miután vasúti hálózatunk mindinkább tökéletesedik, nem­csak a városhoz közeli, hanem a távolabbi vidékek gazdaságai is abban a helyzetben vaunak, hogy tejgazdaságuk szép jövedelmet hozzon. A miniszter erre való tekintettel fokozott gondot fordít állat- tenyésztésünk fejlesztésére. Egyik irányban arra törekszik, hogy gazdáink folyton javítsák a magyar fajta állományukat, másrészt arra, hogy tejre vagy húsra jobb minőségű külföldi fajtákat is szerezze­nek be. Ha a kisgazdák községenkint csoportosan akarnak beszerezni fajállatokat, földmivelésügyi kormányunk úgy segíti őket, hogy kamatmentes kölcsönt eszközöl ki számukra. A Svájcban és Angliá­ban oly kitünően bevált állatdijazások intézménye

Next

/
Thumbnails
Contents