Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-11-01 / 43. szám

340

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

legféltettebb kincsét, ünnepelt vezérének szobrát a földmi velésügyi minisztérium felügyelete alatt álló mező- gazdasági múzeumra bízza. A bizalom ezen megnyilatkozása a földmivelésügyi minisztérium és a gazdatársadalom közt egy újabb érzelmi kapcsot képez, amely azt fogja hirdetni, hogy nagy összetartással és teljes együttmüködödéssel lehet. (Taps.)

Ünnepelt hazánkfia szobra hátterét régi dicsőségünk, Vajda-Hunyad vára képezi, jeléül annak, hogy a történeti hagyományaink mellett híven megállunk és mindahhoz, ami azokban nemes és fölemelő volt, törhetetlenül ragaszkodjunk (Éljenzés.) E vár felett lebeg Mátyás királynak, az igazságosnak az alakja ; e dicső alak arra emlékeztet bennünket, hogy intézményeinkben és törekvéseinkben a valódi és benső igazságot és tartalmat keressük : hogy a szegény ember is igazát mindenkor megtalálja (Taps.) E szoborral szemben Árpádkori műemlékünk, a jáki templom arra figyelmezteti a magyar gazdát, aki verejtéke jutalmát az ég áldásától várja, hogy Istenét soha meg ne tagadja és el ne feledje. (Taps.) A szobor környezete pedig a mezőgazdasági muzeum, mely dióhéjban Magyar- ország újabb gazdasági haladását és fejlődését tünteti föl. Gróf Károlyi Sándornak erős jogcíme van ahhoz, hogy szobra itt legyen elhelyezve, mert ami haladásunk és fejlődésünk az újabb korban mutatkozik, abból a maga osztályrészét Isten és ember előtt becsületesen kivette. (Hosszas taps.)

A koszorús iró azt mondja, hogy: „Ami eltűnt, vissza nem jön, de aki tündökölve ment el, fénye visszasugárzik.„ Az O emléke fénye sugározzák vissza a magyar földre, a magyar gazdára, a magyar hazára időtlen időkig! (Éljenzés és taps.)

Darányi beszédét követő tapsvihar elcsendesülése után Máté-Tőth Jenő, az Országos Széchenyi-Szövet- ség tagja szavalta el Búrd Miklós ünnepi ódáját.

Az ünnepi óda elhangzása után kezdetét vette a küldöttségek koszorúinak elhelyezése.

Elsőül a magyar országgyűlés főrendiháza nevében gróf Dessewffy Aurél tette le a koszorút, utána a képviselőház részéről dr. Bernáth István. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevében Bujanovics Sándor, a gróf Károlyi-család nevében : gróf Károlyi Mihály. A földmivelésügyi minisztérium és a kormány nevében Darányi Ignác a következő szavak kíséretében tette le a koszorút: „Menj, fáradt veterán, egy nemzet látta halálod! Harcban elesni dicső!„ Ezután következett a koszorúk végtelen sora.

A koszorúk elhelyezése után a budapesti polgári dalkör férfikara a Szózatot énekelte el, mely után a leleplezési ünnepély véget ért.

A diszlakoma.

A szoborleleplezési ünnepély után a megjelent nagyszámú küldöttségek szétoszolván, az ünneplő közönség nagy része az Erzsébet körúti Gambrinus- vendéglő éttermében gyülekezett a Károlyi emlék lakomára, melynek keretében Darányi földmivelésügyi miniszter magasan szárnyaló beszéd kíséretében avatta fel a remek művü Károlyi emlék-serleget. A hatalmas beszéd keretében szépen jellemezte Károlyit, mondván:

Másoktól gróf Károlyi Sándor sokat követelt, de magától legtöbbet. Akadályt, nehézséget nem ismert, azt tartotta, hogy„ az erő akarat, mely előbb vagy utóbb, de győzelmet arat“. Pihenés nála ismeretlen

fogalom volt. Mihelyt valami sikert elért, már a következőt készítette elő. Bizalmával tartózkodó volt, de a barátnak barát, az ellenfélnek ellenfél volt mindenkor. Kicsinylés, gúnyolódás nem bántotta, ennek eltűrése nála a közérdek szolgálatához tartozott.

Hiúság nem zavarta tiszta előítéletét. Modora nemesen egyszerű volt, de illeme kemény és hajthatatlan. Mint az ország egyik nagy birtokosa, a régi magyar arisztokrácia legnemesebb hagyományait képviselte, mint iró és szónok is nem a látszatot, nem a formát, hanem a tartalmat és a belértéket kereste. A magánéletben takarékos volt, hogy a közdolgokban és a közjótékonyság terén annál bőkezűbb lehessen. Mellete állt a jótékonyság terén az ő őrangyala, neje; Korniss Marisse grófnő áldott leikével. Európai műveltséggel birt, európai hrr és összeköttetések felett rendelkezett, de azért gondolataiban és érzésében tősgyökeres magyarságot soha egy percre sem tagadta meg. Példát adott abban, hogy egy materiális korszakban miként kell erkölcsi és altruisztikus célokat szolgálni. Nemcsak maga dolgozott, nemcsak maga fáradt, hanem iskolát is alapított: számtalan tanítvány hirdeti az országban ma már az ő elveit. Példát adott a kitartásban és szívósságban is. Féllábbal a sirban vezetett, bátorított, irányított bennünket, mint a sebesült hadvezér, akit már hordágyon visznek, de azért még mindig osztja parancsait.

A beszéd végén percekig tartó éljenzés és taps vihar zendült fel. Program ezerint több beszéd nem következett volna, felállt azonban Lewelzow Joachim, a Bund der Landwirthe kiküldöttje s hatásos beszédben köszöntötte fel a magyar agrárpolitika harcosait s éltette a szabad, független magyar királyságot.

A lelkes beszédet gróf Dessewffy Aurél köszönte meg szives szavakkal, majd közkívánatra gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra s a Károlyi törekvések hagyományosaira s ezek között a kiváló vezérre, Dessewffy Aurél grófra emelte poharát általános nagy tetszés között.

A földmivesek tudakozódó irodája.

Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter alkotásai között bizonyára nem az utolsó helyet foglalja el az a rendelete, mellyel a „Földmivesek Tudakozódó Irodájáét léptette életbe.

A miniszter ezen iroda felállításával azt kívánta elérni, hogy a fővárosba felvetődő és a hivatalok, meg a hivatalos eljárások szövevényes útjain járatlan földmivesek valamely minisztériumban eldöntés alá kerülő ügyes-bajos dolguk felől érdeklődni akarnak, ne legyenek magukra hagyatva, hanem legyen egy biztos hely, ahová fordulhatnak, ahol útbaigazítást adnak, ahol tanáccsal is szolgálnak, sőt amely hivatal érdekében a szükséges lépéseket megteszi. Kellett ez a hivatal, mert a helyzet az, hogy minden minisztérium és más hivatal előtt látunk gyámoltalanul ácsorgó, kérdezősködő falusi embereket, ahogy órákat eltöltenek, mindenkit megszólítanak, felvilágosítást kérnek, de miután csak azzal nem kerülnek össze, a kire a legnagyobb szükségük volna, akik a kérdezett dologban tudnának is helyes és követhető felvilágosítást adni, dolgavégezetlen kénytelenek hazamenni, aztán otthon tele vannak panasszal, hogy az ő baju-