Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-01 / 43. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 341 kát, ügyüket hiába panaszolták el, nincsen aki meghallgassa, nincsen aki segítse. Ezt a vigasztalan állapotot, mintegy varázsütéssel megszüntette Darányi az említett iroda létesítésével. Ezután az ügyes-bájos ember egyszerűen elmegy a földmivelési palota (V., Országház tér) portásához, akitől megtudakolja, hogy hol, melyik szám alatt van az iroda? A portástól felvezetik mindjárt az irodába. Az ott alkalmazott tisztviselőknek az a legfőbb dolga, hogy az embereket végighalgassák, sőt egyet- mást kérdeznek is, amire az ügy teljes megismerésére szükség van, amire talán az illető nem is gondol, holott éppen abból rögtön megtudják, hogy mi is a kérdés voltaképpen és hová tartozik. Amikor aztán megtudja a tudakozó irodabeli tisztviselő, hogy mi dologban jár az ügyes-bajos ember, hát ő maga nyomban utána megy a dolognak, vagy jól útbaigazít. Ilyenformán pár perc alatt szemtől szembe az előtt a hivatalnok elütt állunk, aki ügyünkben a kívánt felvilágosítást meg tudja adni. Gondoskodott a miniszter arról is, hogy a földmi vés ember ne csak akkor szerezhessen útbaigazítást, ha Budapestre felutazik, ami mindig költséges mulatság és a legtöbb esetben felesleges is, mert az iroda nemcsak a személyesen jelentkezőket és nemcsak a folyamatban lévő ügyekben támogatja a föld- mivest, hanem a tájékoztatásra szorulónak levélbeli megkeresésére is kimerítően válaszol. Teszem fel, ha valaki vincellér iskolába, vagy kertészeti tanfolyamra akarja adni a fiát, de nem tudja, hogy hol van ilyen iskola, vagy tanfolyam és mik a felvétel feltételei, az nyugodtan tegyen kérdést. Vagy mondjuk például, hogy valaki fiatal gyümölcsfákat, vagy szőlőkarókat szeretne olcsón beszerezni, de nem tudja a módját, hogy és miképpen fogjon hozzá, hogy ezt elérhesse ? Hiszen a földmivelésügyi minisztérium ügykörébe ezer és ezer olyan dolog tartozik, amelyről jó volna bővebbet tudni, de eddig nem állott módunkban a dolognak könnyen utána járni. Azt hiszem kevés olyan földmives van, aki nem tudná, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, sorsunk megkönnyítése kedvéért fóldmivesek részére hasznos tudnivalókat (például a fatenyésztésről, a nemes fűz termeléséről, a mezőgazdaságra ártalmas rovarok elleni védekezésről, a gazdasági munkások és a gazdasági cselédek törvényeiről, az országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztárról szóló dolgokat és másokat) a nép nyelvén tudós szakférfiakkal meg- iratta és ezen ismertető füzeteket ingyen odaajándékozza az érdeklődőknek. Azért hozom fel ezt, mert tudom, hogy ezeket a hasznos és könnyen megérthető útmutató könyvecskéket a földmivesek tudakozó • irodájától is meg lehet kapni. Amidőn ezeket megírtam, az a gondolat vezetett, hogy jó lesz, ha földmives társaim közül minél többen tudomást szereznek erről az üdvös intézményről, mert biztosra veszem, hogy hálával fognak ezekre a soraimra gondolni, ha valamilyen ügyes-bajos dolgukban a tudakozódó irodához fordultak, amelynek, ha levelet ir az ember, ez a pontos cime : „Földmivesek Tudakozódó Irodája“ Budapest, V., Országház- tér, földmivelésügyi minisztérium, II. emlet. VA3ABMAP oélutAi*. Az öreg apó halottak esti meséje. Megérkezett a fiú, az ö reg atyus fia. Minden halottak estéjére megérkezik. Koszorút hoz a temetőbe. Ott nyugszik ugyanis az ő édes-kedves anyja, akit akkor vesztett el, mikor legnagyobb szüksége lett volna rá. Mikor hullámzó, pezsgő vére sokszor megvaditja az ifjúságot. Mikor ábrándokat kerget, képtelen rajzok után futkos. Mikor az édes anyja aszott, de áldott jóságos keze . . . végig-végig simogathatott vele tüzes homlokán a szilaj ifjúnak és édes parancsoló, szelíd hangon csendesíthette volna ... — Édes jó fiam, lassabban. Ne erezd annyira a gyeplőt, mert ellankad a kezed, lelked száguldó paripája . . . De az édes anya már ezt nem tehette. Ott nyugszik a temetőben, mint maradandó nagyok. Az öreg atyus meg járván a aggság lépcsőit, csendes mosolylyal látta fiának hevületét, küzdelmét, harcát . . . a demokrácia szent eszméért. Az egyenlőség nagy, hatalmas országáért, ahol lebomlanak a társadalmi osztályok és elválasztó falak. Nem lesznek tízezrek, nem lesz úri osztály, a burzsoa . . , hanem lesz egy tökéletesen egyforma emberekből álló ország, egy nagy kollektikus állam . . . ahol egyforma jog, kötelesség boldogítja majd az embereket. Időnként hallatta is az öreg atyus, hogy »balot lépett a fiú«. Tüzesen lázitó módon beszélt a gyülekezetekben. A törvénnyel is meggyűlt a baja, aki hogy most eljöhetett . . . halotjak estéjére, fel is tette magában, hogy megpróbálja a gyógyítást, kiábrándítást, a lecsendesitő atyai tanácsolást. Mikoron tehát vtsszaérkezett a kivilágított, virágos kertté alakult temetőből és körül ülték a kandalót és beszélgettek a jó anyusról, meg regéltek- meséltek a régi jó világból ... az öreg atyus kijelentette, hogy már régen motoszkál a fejében egy rege, egy mese. Mese, rege, mely bizony a való, különösen a mostani életnek, embereknek, társadalomnak szólván, igen tanulságos. — Kérjük azt most mondani el, kiáltották örömmel a leányok. — Én is nagyon kíváncsian várom, erősítette a fiú. — Hát hallgassátok . . . * * * Lebukott egyszer egy ember ... a holdból. Egy ember, a kit a hold lakói küldöttek, taszítottak le a holdból, hogy nézze meg, vizsgálja meg: — Igaz-e, amit hivó szellő hozott a földről. Hogy ott már nem úgy élnek az emberek, mint éltek. Tagozódva. Osztálykülönhséggel. Hanem teljesen egyenlőséggel, de van egy ország, ahol teljes egyenlőség él. Ott nincs ur. Nincs király. Nincs törvény. Nincs gazdag, szegény. Mindenkinek egyforma földbirtoka van. Legfeljebb azt engedik meg, hogy jelezzék ezen a kis földbirtokon, mi volt előbb. Az egyenlőtlenség, az osztály uralom előtt való korszakban. Hát menjen, szálljon le az az ember a holdból. Keresse fel ezt az országot. És kérdezze meg ; —- Mióta van ez igy?
