Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-25 / 42. szám
XI. évfolyam. 42. szám. Szatmár, 18C8 október 25. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. HÉTBÖL-HÉT&E. Itthon. Szőlőtermésünk. Ki gondolta volna a nagy filokszera pusztítás szintáján, hogy rövid pár évtized múltán Magyarországon — szőlő — csömör legyen. Mert az van, határozottan. Egy nem is valami bő termés, csak jó közepes immár megmutatja, hogy hazánkban a szőlőtermelés tultengésbe esett. Mert tui- tengés az bizony, ha a csemege szőlő értékesítése megában c* ...u,.. ..aiiatian olcsó árért sem kell. Már pedig nem kell. A szőlős gazdák fizették a magas munka bért s ime most látniok kell, hogy vesztegetésre kerül a bora, termés; vagy aki el vesztegetni nem akarja, szép csendesen beraktározza a pincéjébe és várja a jobb időket. De más bajok is nyomják ez évben a szőlős gazdákat. A hordóhiány, a hordó drágasága. Valóságos lótás-futás keletkezett az idei szüretkor — a hordókért. Kevés volt a készlet. Ki is aknázták a kádárok és hordókupecek a gazdák szorult helyzetét. Valóságos hordóuzsorát rögtönöztek. Itt Szatmáron pl. 7—8 krjcárjával is fizettették literjét a hordónak. Az ócska hordóknak is. Előkerültek a legrosszabb, avultabb hordók is. Biztosak vagyunk benne, hogy sok romlott bor is lesz, mert lehetetlen, hogy az ily hordók meg ne operálják a bort. No most tegyük a mérőre az annyira elviselhetlen boradót: akkor tiszta képet rajzolhatunk szőlősgazdáink jövőjéről. Itt tenni kell valamit és pedig sürgősen és alaposan, különben igen tekintélyes nemzeti vagyonunk megy' tönkre. A cigány-kérdés. A cigányok újra operálnak, működnek. Az ország minden részéből érkeznek hírek e rakoncátlan nép garázdálkodásáról. Csak a napokban fogtak el egy bandát itt, a mi vidékünkön. És meggyőződhettek csendőreink, hogy Fáraó ivadékai ugyancsak el vannak látva nemcsak lopott kincsekkel, de lőszerekkel is. Rátüzeltek a csendőrökre amúgy igazába. Milyen nagy port vert fel a cigánykérdés a dánosi eset után. íme rövid idő és elhült a kérdés egészen, így van nálunk sok-sok mindennel. Egy egy kiáltó eset magasan lobogtatja a közönség érdeklődését. Aztán kialszik az érdeklődés, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Nincs mozgósítás. Több lap az ország különböző részén történő mozgósításai előkészületekről ad hirt. Ezek a hirek — mint a „Magyar Tudósitó“ a legilletékesebb helyről értesül — nélkülöznek minden alapot. Illetékes helyen utalnak arra, hogy a tartalékosok behívása, ami a mozgósítás első kelléke volna, a véderőtörvény 12. §-a értelmében csakis ő felsége által volna eszközölhető, már pedig világos, hogy ily parancs nem adatott ki, mert hisz ez egy percig som maradhatott volna titokban. A jászberényi beszéd. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Jászberényben megjelent választói előtt és hatalmas beszámoló beszédet tartott. E beszédben világosságot gyújtott a politikai helyzetet illetőleg is; fölsorolja a mai kormány alkotásait; a népnevelés terén és társadalmi téren. Legközelebbi feladatául jelöli meg a választói jog kiterjesztését és pedig úgy, hogy az a magyar faj erősségét meg ne gyengítse ; a kongrua rendezését, a kath. autonómiát, az ev. ref. lelkészek illetményét, a zsidó hitközség rendezését. A beszéd az egész országban nagy hatást tett. Külföldön. A törökök haragszanak reánk. Hiába, a török csak nem tudja felejteni — Boszniát. Most, hogy Boszniát véglegesen Ausztria Magyarországhoz csatolták hivatalosan is, felujult a beheggedt seb és sajnos, mert hát gondolja a török, mégis csak a mienk volt az a Bosznia. De mit tehet ? Boykottálják az osztrák és kereskedelmi árukat. Ami anyit tesz, hogy nem veszik az Ausztria-Magyarországból érkező ipari termékeket. De a magyaroknak meg éppen szemrehányást tesznek azért, hogy ezt a csatolást nem ellenezték. A török újságok cikkeznek arról, hogy ime a velük rokon nép, a magyar Ausztriával tart, mikor Törökország megkárosításáról és megalázásáról van szó. Ezzel hálálja meg, hogy a számüzötteket a török csak nem rég vendégül fogadta és oltalomba részesítette. Szegény Török! Nem tudja, hogy a politikában nincs érzelmi
