Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-25 / 42. szám
330 MAGYAR FÖLDMIVELÖ oldal, nem tudja, hogy nekünk Bosznia elfoglalása kötelezettségünk volt. Nem akarja látni, hogy ezzel az elfoglalással neki teszünk jót, mert különben a fokozatos lázongás már felgyújtotta volna Törökországot. Az észak-amerikai Unió elnökválasztása. Nemsokára eldől a harc s a nagyvilág tudni fogja, kit emelt az amerikaiak bizalma az elnöki székbe: Taft Wiliam hadügyminisztert-e, a republikánus párt és Roosevelt jelöltjeit, vagy pedig Bryant, a demokraták e jeles tehetségű vezérét. Amerika a meglepetések és a reklámok, valamint a szélsőségek hazája. Aztán produkál is olyan szecessiókat, hogy a vén Európa szédül bele. Ilyen a most dúló elnökválasztási harc is, amelyben az állam feje: Roosevelt Tivadar elnök közönséges kortesnek csapott fel, hogy hűséges társát: Taft hadügyminisztert győzelemre segítse. Nemcsak hivatalos hatalmával, hanem egyéniségén súlyával is megtesz mindent, hogy a demokrata jelöltet megbuktassa. Ego őserdő. Neivyorkból borzalmas részleteket jelentenek arról a tüzkatasztrófáról, a mely Michigan államban pusztít, a hol óriási területen lángban áll az őserdő. A tüztenger körülveszi az őserdőben épült falvakat és farmokat, úgy hogy a lakosság nem tud menekülni. A tűz már két hét óta tart s a michigani félsziget nagyrésze egyetlen óriási tüztenger. A katasztrófát valószínűleg az erdőben tanyázó vadászok okozták s a nagy szélben rémes gyorsasággal terjedt tovább a tűz. A veszedelem helyéről külön vonatokon szállítják el a lakosságot, de ennek ellenére már eddig több száz emberélet pusztult el. Fokozza a veszedelmet, hogy a táviró-vezeték csaknem mindenütt megszakadt s igy a hatóság nem is tud tájékozódni a veszedelem nagyságáról. Tegnapelőtt eljutott a tűz egy Metz nevű városig; a lakosságot a legnagyobb veszedelem fenyegette s a vasút igazgatósága három személykocsiból s egy podgyászkocsiból álló vonatot küldött oda a veszedelemben forgó lakosság elszállítása végett. A nedves lepedőbe burkolt utasokkal egészen megtelt vonat éjfélkor indult el. A tűz ezalatt a vasútvonal mentén is pusztított s vonat csak a legnagyobb veszedelemmel tudott előre jutni. A lokomotivvezető és a fütő vizes lepedőbe burkolva állott a gép mögött; egyszerre azután a vonatvezető belátta, hogy lehetetlen előrejutni, ellengőzt adott s a legnagyobb gyorsasággal visszafelé sietett. Az utasokat leírhatatlan rémület fogta el. A vonat égő fák között és tüzes parázson ment tovább, de végre még igy sem tudta útját folytatni. Az amerikai Verhovay-egyesület. A nemrég meghalt Verhovay Gyula nevét idehaza, Magyar- országban, már meglehetősen elfelejtették, minthogy maga az egykor népszerű újságíró is teljesen elvonult a nyilvánosságból, ellenben Amerikában most is Őrzi nevét az a virágzó egyesület, mely a nyolcvanas években alakult. Az egyesület, melyet az amerikai magyarok röviden Verhovaynalc neveznek, 1886 február 21-én alakult Hazletunban, Pennszilvánia államban s jelenleg is ott van a főtisztikara. Az egyesület az elmúlt huszonkét évben fiókegyesületeivel szétbocsátotta szálait az Egyesült-Államok minden oly részébe, a hol magyarok csoportosan laknak, úgy, hogy jelenleg százkét önállóan működő fiókegyesület van 9850 taggal és százezer dollárnyi (mintegy félmillió magyar korona) készpénzzel. Egy minap érkezett levél, melyet Farhas Ferenc irt nekünk, nagyon melegen szól a Yerhovayról, melynek főtisztikara, mint mondja, a múlt hónapokban 14 917 dollárt, azaz 72.837 koronát fizetett ki tagjainak, az özvegyeknek és árváknak s ez az összeg csak negyedévi kiadása az egyesületnek. Az egyesület, a közlő szerint, vezeti az angol nyelvben és az amerikai viszonyokban járatlan magyar kivándorlót, megvédi a kizsákmányolástól és őrködik élete és vagyona biztonságán és hogy milyen a hazafias gondolkozása, bizonyítja, hogy domináló helyet foglal el a darabont világ idejében alakult Amerikai Magyar Szövetség kebelében. Lapja is van: a Magyar Hírmondó, mely hazaszeretetre és összetartásra buzdítja az amerikai magyarságot. A Verhovay-egyesület tagja havi egy dollár és huszonöt centet fizet s ezért kap heti öt dollár betegsegitő dijat, halál esetén az özvegy vagy törvényes örökös nyolcszáz dollárt, pénzünk szerint négyezer koronát. A nép hálája. Sokszor hallom én a panaszt, hogy a nép hálátlan. Hogy a vett jóért hálátlansággal fizet. Aki neki kenyeret ad, azt kővel dobálja. Nagy szó ez, ami itt mondva van. Mert úgy tudjuk meg, hogy a hálátlanság a legnagyobb szégyene, sőt bűnei közé tartozik valamely népnek. Akiről ugyanis elmondhatják: — Hálátlan ember, hálátlan nép . . . Arról elmondottak minden rosszat, amit emberről, népről csak elmondani lehet. Vájjon hálátlan nép e a magyar nép? Arra csattanósan és igazán fönségesen felelt az az ünnepség, mi közt a magyar szövetkezetek atyjának, gróf Károlyi Sándornak szobrát leleplezték. Ki volt gróf Károlyi Sándor? Nagy ur. Hatalmas, rengeteg birtokok ura. Gróf, four, akinek ősei messze visszaeresztik gyökérszálaikat a nemzet múltjába és történetébe. Azok közül volt tehát a leghatalmasabbak, a leggazdagabbak egyike, akik ellen ma a mi népünket izgatják. Akiket minden eszközzel népszerűtlenné igyekszenek tenni. De ki volt gróf Károlyi Sándor? A hazáért, a népért nem csak aggódó, de élő, tevékenykedő atya. Aki élhetett volna gond nélkül és mégis magára vette, vállaira emelte a legnagyobb gondot az országban. A nemzet gondját. A nemzet fenmaradhatá- sát. A nép megmentését, talpraállitását. A megmozdult, a megingott föld megtartását. Hogy maradjon és legyen ez a föld a magyaroké. Árpád, Szent István, Mátyás király földje, országa — maradjon a magyaroké.
