Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-11 / 40. szám
316 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A kutya örvendezve csóválta a farkát, de nem mozdult. S indult a kocsi tovább. Ponci is fölvette szép óvatosan a foga közé a kölykét és futott ismét a kocsi után. Jól beestéledik, mikor hazaérkeznek. A kutya beviszi a kölykét az istálló mellé az udvarszögletbe, ahol némi alomszalmán heverni szokott. A menyecske még meg is nézte, hogy vájjon él e a kis kölyök? Élt az vigan. Nem látszott a nyakán semmi sérülés. Mindössze vizes volt a kutya nyálától. Éjfél felé fölkel a gazda s kinéz az istállóba. A holdvilág az udvarra süt. Akaratlanul is feltűnik neki, hogy a kutyája nem szaladgál, se nem csahitot az udvaron. No bizonyosan elfáradt, lefeküdt. Odapillant a kutya vackára, hát két kölykét lát ottan. S Ponci nincs sehol. Reggelre, mikor fölkeltek, ott látták a vacok- ban mind a négy kölykét. Ponci is ott hevert mel- lettök, — élettelenül. ISHEEETSKTÄEA. A fonás és szövés az ókorban. A fonás és szövés szálai a legrégibb időkbe nyúlnak vissza. A rávonatkozó első följegyzést a kínaiaknál találjuk. A kínai irodalom legrégibb emlékei szerint Sinong, Fohi császár utódja, a Krisztus előtti 3000-ik évben foglalkozott már a selyemtenyésztéssel. A selyemszál motollálását Sihungsi, Hoangti császár felesége találta föl, akit e miatt istenítettek. Utána minden uralkodó támogatta a selyemipart. Konfucius, Kina nagy bülcse és vallásalapitója említi, hogy azokat a terüléteket, miken eperfákat termeltek, gátakkal védték a Jao folyó áradásai ellen és hogy nagy selyemházakat építettek a gubók számára és a selyem motollálására. A selyemfestésről a kínai irók már Krisztus előtt 2200-ban tesznek említést. Mivel Kina más országoktól nagyon elzárkózott és féltékenyen őrizte a selyemtenyésztés titkát, a selyemipar három évezreden át monopóliuma maradt az országnak. Gsak Krisztus előtt kétszáz évvel jutott a selyemipar a szomszédos Koreába és Krisztus előtt száz évvel kínai kivándorlók utján Japánországba. Krisztus előtt 140-ben a Han-dinasztia egyik leánya nőül ment a mai Bokharában levő Kotan állam uralkodójához. Hogy kedves foglalkozását — a selyemhernyó-tenyésztést — uj otthonában se kelljen nélkülöznie, a szigorú kiviteli tilalmat úgy játszotta ki, hogy a selyemhernyó petéit és az eperfa magvát virágok kelyhébe rejtette és a határon átcsempészte. A selyemiparral egykorú, sőt talán korábbi eredetű — bár erre nézve történeti adataink nincsenek — a gyapjú és az állati szőr feldolgozása fonállá, szövetté. Hiszen a juh és a kecske ősidők óta az ember kedves háziállata volt, bizonyítják a régi mondák és a juháldozat általános szokása. Juhtenyésztéssel foglalkoztak a babilonok, az indusok, az egyiptomiak, az arabok, a kínaiak, a zsidók és a görögök. Egyiptomban a iegrégibb időkből talált múmiák, egész a tizenkettedik dinasztiáig, gyapjúszövetbe voltak burkolva. Valószínű, hogy a zsidók Egyiptomban ismerték meg a gyapjúszövést. Bölcs Salamon zsidó király nagyban előmozdította a mű' ipari, különösen a szőnyegszövést, templomaiban remek szőnyegek díszítették a falat és az oltárokat. A len őshazája valószínűen Egyiptom. A pamuttenyésztés és pamutipar őshazája valószínűen India. Manu szent törvénykönyveiben említik, amelyek részletesen leírják a pamutfonál készítését; a régi szertartás szerint a főbraminok homlokukra három szent szalla- got tettek, amelyek karpasi-ból, azaz pamutból készültek. Indiából a pamutipar Előázsiába, Iránba, Arábiába és Egyiptomba terjedt. Az ó-testamentom több helyen tesz emlitést a pamutról a szanszkrit karpasi név alatt. Keletfelé csak nagyon lassan terjedhetett a pamutipar, mert Marko Polo velencei kereskedő, aki a XII. században Kina nagy részét beutazta és aki elsőnek csempészte botjába rejtett selyemhernyópeték utján Európába a selyemtenyésztést, a pamutot csak Fokién tartományában látta. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a pamut- és gyapjuipar az őskorban csupán Ázsia népeire szorítkozott. A pamut- cserje vadon nő a forró földöv vidékein és igy más népek is rájöhettek a pamut földolgozására. Afrika bennszülöttei, Borneó, Jáva, Szumatra sziget lakói bizonyára régóta szőttek pamutot. Mikor a spanyolok Mexikót elfoglalták, virágzó pamutipart találtak ott, melynek ősrégi eredete lehetett, mert a mexikóiak ismerték az indigó és kosnill festőanyag használatát és gyönyörű mintás szöveteket tudtak készíteni. Az Európa északi részeiben lakó népek pedig bizonyára ismerték a gyapjúszövést; a kelták és germánok már a római hódítások előtt jártasak voltak benne. Aki a szemével hall és a fülével lát. Az olvasó azt gondolja, hogy megint valami amerikai szenzációról van szó; pedig amit el akarunk mondani, minden századik embernél tapasztalhatjuk. Vannak ugyanis emberek, akik bizonyos hangok hallásakor valamelyes szin- benyomást is nyernek és pedig ugyanannál a hangnál mindig ugyanazon szint. Viszont némely színek látásakor hangot vélnek hallani. Ezt a jelenséget hosszú ideig halluciná- ciónak tartották, de késóbb, alaposabb bonctani kutatások után arra a meggyőződésre jutottak, hogy e jelenség oka a látó és halló tere abnormális találkozása. Hogy nem csak a fülkagylón keresztül foghatjuk fel a hangot, azt minden ember önmagán is tapasztalhatja. Ha a hangvillát (különösen, ha a ( 7-villát) megütjük és gombos végét valamelyik felső szemfogunkhoz érintjük, tiszta g hangot hallhatunk. Ugyanezt tapasztaljuk, ha a megütött hangvillát a nyakszirt- csont mellsó párkányához érintjük; itt azonban a hang sokkal gyengébb és elmosódottabb lesz, mint a szemfognál. TANÁCSADÓ. Erdőöri és vadöri szakvizsgálatok. Az idei erdőőri szakvizsgálatok október hó 19-én és a rákövetkező napokon lesznek : Budapesten, Pozsonyban, Besztercebányán, Miskolcon, Kassán, Mára- marosszigeten, Kolozsvárt, Brassóban, Nagyszebenben, Temesvárott, Pécsett és Szombathelyen ; a vadőri vizsgálatok pedig ugyanakkor Budapesten, Pozsonyban, Szombathelyen és Kolozsvárt lesznek. A szakvizsgálatok mindenütt az illető vármegyeházán tartatnak. Akik ilyen vizsgálatokat letenni óhajtanak, nyújtsák be folyamodásukat ahhoz az erdőfelügyelőhöz, akinek, székhelyén vizsgálatot tenni kívánnak.
