Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-11 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 317 Tudnivalók az állatvédelem köréből. „Aki idegen ingó dolgot (tehén, ló, ökör, sertés, kutya stb.) szándékosan megrongál (megcsonkít, nyomorékká tesz) vagy megsemmisít (megöl): három évig terjedhető fogházzal és száz koronától kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.“ (Büntető- törvény 418. §.) „Aki nyilvánosan botrányt okozó módon állatokat kínoz vagy durván bántalmaz, úgyszintén aki az állatkínzás ellen kiadott rendeletet vagy szabályrendeletet megszegi: nyolc napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.“ Kihágási büntetőtörvény 86. §. „Aki éneklőmadarakra bármikor vadászik, aki a madarak fészkeit szándékosan érinti, megrongálja, tojásaikat elszedi, aki vadászati tilalom alatt a vadak fiait elfogja: két koronától húsz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.“ (Vadászati törvény 30. §.) „Száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : aki a hasznos madarakat pusztítja azoknak fészkeit, tojásait, fiait elszedi.“ (Mezőrendőri törv 95. §.) „Felmondás nélkül is jogosítva van a gazda rögtön elbocsátani a cselédet, ha a cseléd a gondozására bízott lábas jószágot figyelmeztetés dacára rosszul ápolja, vagy kínozza.“ (Cseléd törv. 52. §.) „Aki a denevért vagy szárnyas egeret, a vakondokot (a virágos, veteményes kerteken és csemeteültetvényeken kívül) a cickányt, sün vagy tövises disznót, tövises kutyát, továbbá a hasznos madarakat pusztítja: száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssé büntettetik.“ (Földmivelésügyi miniszter 1901. évi 24655. sz. rendelete.) GAZDA. Miként védekezzünk a takarmányhiány ellen ? II. Bortermő vidékeken továbbá nagy segítségünkre lehet a szőlővenyige, melyből a középnagy marha naponta nyolc kilogrammot is megeszik, ha felaprózva a szalmaszecskával füllesztve adjuk neki. Ezt szükség szerint a tőkékről vágjuk, hogy mindig friss venyigénk legyen. Tápértéke felülmúlja a szalma tápértékét, ezért is pl. Délfrancia- s Olaszországban gyakran használják a marha teleltetésére, de természetesen nem mint egyedüli, hanem csak mint segédtakarmányt. A meddig zöld szőlőlevelekre szert tehetünk, azokat is feletethetjük. 2. Nagyon jó segédtakarmány a répalevél, még pedig úgy a takarmány- és cukorrépa, valamint a sárgarápa s más zöldségfélének a levele is. Ezt máskor többnyire alászántják, vagy legfeljebb csak addig etetik, míg friss, pedig a répalevél mindig megérdemli a gondos összeszedést, mert tápértékben a legtöbb zöldtakarmánnyal versenyez s mindenesetre táplálóbb, mint pl. a csalamádé. A répalevél eltevési módja az, hogy két méter széles, ugyanolyan mély, de szükség szerinti hosszúságú árokszerü vermet ásunk s annak aljára rossz polyvát vagy falevelet hintve, a leveleket rétegenkint belerakjuk s az egyes rétegeket jól letiporjuk, a mi különösen a verem két hosszfaia mentén a sarkoknál történjék. így folytatjuk a rétegezést addig, mig a takarmány másfél vagy két méternyire a föld színe fölé emelkedik. Ekkor aztán a tetejét kissé elgöm- bölyitve s polyvával behintve, fél méternyi vastagon reá hányjuk azt a földet, mely a veremből kikerült. Később csak arra ügyelünk, hogy a levelek ülepedése folytán a földtakarón keletkező repedéseket betömjük. Ha aztan télen meg akarjuk kezdeni az elvermelt répalevél etetését akkor a verem egyik végéről körülbelül egy méternyire hányjuk le a földet s szükség szerint szedjük ki belőle a takarmányt. 3. A burgonyaszár is jó takarmány, de nem nyersen, hanem csak ha úgy szárítjuk, mint a szénát, vagy ha zsombolyázzuk, vagy végre, ha úgy vermeljük be, mint a répalevelet, a mellyel különben keverve is lehet a vermbe tenni. 4. Ugyancsak takarmányul használhatjuk azt a dudvát (gazt), mely árokpartokon, utszéleken s parlagon heverő földeken terem, mert ha a marha zölden nem is eszi, de mint zsombolyázott takarmányt rendszerint jóízűen elfogyasztja azt. Magba ment dudvát azonban ne etessünk, mert az efajta mag emésztetlenül kerülvén át az állat gyomrán, a trágyával a földbe kerül és azt elgazositja. Szintúgy szívesen eszi a marha a nedves helyeken termő békarokkás sásos jüvet is, ha zsombolyázva kapja, mig ellenben, ha szénát készítünk belőle, akkor legfeljebb csak a ló eszi meg. de a szarvasmarha nem. 5. A kukoricacsutkát rendszerint csak tüzelőül használjuk, más országokban azonban mint takarmányt is megbecsülik, mert a csutka fölér a közepes szalmával. Legjobb a csutkát darálva etetni, de a kis gazda a kinek darálója nincs, úgy segithet magán, hogy nagyjában felaprózva, hideg vízben áztatja vagy meleg vízzel leforrázza azt s szecskával keveri. 6. Az elhanyagolt földeken sok a tarack, mert nem mindenki szedi ki szántáskor a gyökerét. Az idén kettős hasznunk volna ennek irtásából, mert nemcsak, hogy földeink termőképességét fokoznánk, de nagyon jó takarmányt is nyernénk vele. Gazdáink többnyire elégetik a tarackgyökeret, részint mert nem ismerik a takarmányértékét, részint attól való fékükben, hogy az ürülékkel esetleg életképes gyökerek távolodnak el. Ez a félelem alaptalan. 7. A vadgesztenyére is kevés ember gondol, pedig a friss gesztenye kétszerte annyit ér, mint a burgonya, a szárított pedig kiállja a versenyt a gyengébb darafélékkel s igy abrak gyanánt etethető. Ezért gyűjtsük a vadgesztenyét, ahol csak lehet s ha annyit tudunk összeszedni, hogy a téli időre is teljék, akkor vagy vermeljük el úgy mint a burgonyát, mely életben egész télen friss gesztenyét etethetünk vagy terítsük el s szárítsuk a padláson úgy, mint a friss diót szokás szárítani. Utóbbi esetben kővel vagy mozsárral szétzúzva vagy géppel megdarálva etetjük a vadgesztenyét s ha kedveskedni akarunk az állatoknak, akkor etetés előtt 24 óráig vízben áztassuk ki. Így keserű izét elveszti s még a legkényesebb ló, marha is szívesen eszi, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá. 8. Bortermő vidékeken kitűnő segítségünkre lehet a szőlőtörköly is, kivált ha nagyjában kiszedjük belőle a kocsányokat, úgy hogy főleg csak a bogyóhéjak és szőlőmagvak alkossák a takarmányt. Feletetni pedig úgy a friss, valamint a pálinkafőzésre
