Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-04 / 39. szám
310 MAGYAR FÖLDMIVELŐ TANÁCSADÓ. Válasz. Ha a községben állomásozó csendőrség a laktanyából szolgálatra kivonul: a község tartozik-e laktanya felügyelőt adni ? — A csendőrség a mi életünket és vagyonúnkat védelmezi, azért teszi ki magát folytonos veszélynek, hogy mi biztonságban lehessünk, azért fárad, hogy mi nyugodtan pihenhessünk, s végezhessük dolgainkat. Épen azért nemcsak illő és igazságos dolog, hanem kötelesség is, hogy olyan esetben, midőn a csendőrök szolgálattételre mindnyájan kivonulnak a csendőrlaktanyából, az ne maradjon magában, hanem mi állítsunk őröket annak to,vajoktól és más rossz emberektől való megvédel- mezésére. De nemcsak ez, hanem a csendőrség részére kiadott szervezeti utasítás 177. §-a (régi 106. §.) nyíltan ki is mondja, hogy ha a csendőr nem marad otthon, a laktanya megőrzése a községi elöljáróságra bízandó. így kormányrendelet is lévén erre, kétségtelen, hogy mindannyiszor, a hányszor a csendőr-' laktanya parancsnoka erre a községi elöljáróságot felszólítja, a csendőrök távollétében a községi elöljáróság felelősség terhe alatt tartozik őriztetni a csendőrlaktanyát s e kötelességének elmulasztásából származó károkért felelős. Azért megbízható őrökkel kell őriztetni az üres laktanyát. GAZBA. Miként védekezzünk a takarmányhiány ellen ? I. Az idei nagy szárazság a takarmánynövényekre olyan káros hatással volt, hogy vidékenkint takarmányhiány állott be. Ez alkalomból a földmivelési. miniszter a takarmányhiányban szűkölködő gazdák fölvilágo- sitása végett egy füzetet bocsátott ki és terjeszt minél szélesebb körökben. E füzetből közöljük az alábbi részleteket. A takarmányszükségen a legtöbb gazda úgy vél segíteni, hogy csökkenti állatainak számát, ezzel azonban magának okoz kárt, mert az éveken át felszapo- ritott állomány kisebbítésével csökken a trágyameny- nviség és igy talajának termőereje, a takarmányszükség következtében pedig oly sok állat kerül a piacra, hogy az eladó állatokat olcsó áron kell elvesztegetni. Ezért nem az állatok számának csökkentésével kell a takarmánvszüUségen segíteni, hanem minden eszközt fel kell használni arra, hogy a mennyire az még a tél beálltáig lehetséges, biztosítsuk az állataink kitelelésére szükséges téii takarmányt, illetve rövidítsük meg a teleltetési időszakot. Hogy ezt tehessük, arra kell törekednünk, hogy: 1. a zöldtakarmányozás idejét őszszel minél hosszabb ideig kinyújtsuk és a téli takarmánykészletet növeljük; •2. olyan növényeket termeljünk, melyekkel lehetséges jövő év tavaszán a zöldtakarmányozást minél korábban megkezdeni és 3. a téli takarmányozás céljaira minden olyan anyagot melynek takarmányértéke van, felhasználjunk. Tekintettel arra, hogy az idén a zöldtakarmány- félék vetésének ideje már elmúlt, a takarmányszükség csökkentésének másik eszköze az, melyre most külö- nősebb gondot kell fordítani. Ugyanis őszszel olyan takarmánynövényeket kell vetni, melyekkel tavaszszal korán lehet megkezdeni a zöldtakarmányozást. Ezek a takarmánynövények: a takarmányrozs, biborhere, szöszösbükkönykeverék, őszi borsó és bükkönykeverék, keszthelyi keverék. Az idő előrehaladottságára való tekintettel most már az,-a legfontosabb kérdés, hogy mivel pótoljuk a takarmányban mutatkozó hiányt. A gazdaságben sok olyan anyag található, a mire máskor nem hederitünk, de amit az idén jól feltakar- mányozhatunk. Lássuk csak ezeket közelebbről. Ilyenek : i. A lombfák levelei, melyek zölden gyűjtve, akár azonnal feletethetők, akár pedig zsombolyai módon a téli időre tehetők el. Ezért nagyon ajánlatos, hogy a kinek fűz, szeder, akác, hars, kőris, éger, szil, bükk, tölgy stb. fái vagy erdeje van, gyűjtse a lombot mindaddig, mig a fagy el nem perzseli. A gyűjtés vagy a leveles gallyak lemetszése, vagy tisztán csak a levelek szedése utján történhetik. De szert tehet ily lombra az is, akinek erdeje nincs, de a kincstári erdő szomszédságában lakik, mert a kormány megengedte, hogy a reá szoruló kisgazdák ingyen szedhessenek azokból lombtakarmányt, azonban természetesen csak akkor, ha azt az illetékes erdőgondnokságnak bejelentik. A lombtakarmányt legjobb megszáritva a téli időre eltenni, de miután az idei esztendő előrehaladottsága már alig teszi a szárítást lehetségessé, zsombolyázni is lehet azt, még pedig egészen úgy, mint a hogy a csalamádét zsombolyázzuk. Ha ugyanis a fél centiméternél vékonyabb galyu nyers lombtakarmány-kévéket 4—8 méter széles és tetszés szerinti hosszúságú kazalba 4—6 méter magasan rakjuk, ez néhány nap alatt fölmelegszik és ennélfogva leülepedik. A midőn annyira föl melegedett, hogy kezünk a meleget már ki nem állja, 30—40 cm. földréteget rakunk a tetejére. A leföidelés olyan módon történhet, hogy a kazal mellé üres szekeret állítanak, erre deszkákat raknak és a földet egy munkás a bedeszkázott szekérre, egy másik pedig innen a kazalba dobja. Előbb a földnek felét rakjuk a kazalra és ha az néhány nap múlva leülepedett, felhányjuk reá a többi földet is úgy, hogy a teteje domború legyen és az esővíz könnyen lefolyhasson róla. A zsombolyai eljárással minden takarmányt eltehetünk télre, a melyet zölden már nem etethetünk fel és az őszi esőzések miatt szénává nem száríthattunk. Ha már elkéstünk volna a lombtakarmány szedésével, akkor a lombfák gallyait is érdemes mindazon esetekben gyűjteni, a mikor nagyon kevés a szálas takarmányunk, de különösen a mikor kevés a szalmánk; mert az állatok szívesen eszik a gallyakat is, a meddig még frissek, vagyis a meddig még nincsenek kiszáradva s ha azokat 1 — 2 cm.-re felaprózva szalmaszecskával füllesztjük úgy, mint azt később fogjuk elmondani. Az állat azonban csak a fél cm.-nél nem vastagabb gallyakat eszi s ezért hát ne metszünk ennél vastagabbat. A mi a gallyak takarmányértékét illeti, az megegyezik a tavaszi szalmáéval. Adjátok kézről-kézre ami újságunkat!
