Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-10-04 / 39. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

311

MI ÚJSÁG?

Majd holnap!

Régi, de jó esete az egyszeri embernek, aki szegény volt. Pedig acél fogai voltak, jó étvágya, életereje és minden Isten adománya arra, hogy éljen. De nem volt miből élnie. Szegény volt, mint a templom egere. Egyszer aztán ő felé is sütni kezdett a nap. Yolt már hogy mit aprítson a táljába. Ennie lehetett volna, akár virradattól öreg estéig. De mit ért vele. Akkorára már nem voltak fogai. Hát derűs, de keserű, hangon kiáltott fel:

— Ilyen ez az élet. Mikor fogam volt, nem volt mogyoróm. Most van dulásig mogyoróm és — nincsenek fogaim.

Hát ennek az egyszeri embernek sorsán vannak most a szőllős gazdák.

— Nagy termés!

— Jó termés!

— Bő szüret. . .

Nosza, pazaroljuk el a régi borokat, azokat, melyeket szöszön-boron se tudtuk eladni. Mert lesz most elég eladni való. Van is. Csemege szőllő is van. Bornak való is lesz. De nincs vevő. Akarom mondani, nincs /o^-hatóság rá, hogy csak megközelítő méltányossággal is el lehetne adni. Potom áron kell vesztegetni.

Mert a magyar ember ma is magyar ember. Jöjjenek, aztán vegyék. Én bizony nem hívom őket. Azok az ők meg lesben várakoznak. Majd híttok ti minket. Akkor megyünk, de jó erős összebeszéléssel, kartellek Azaz, mi fogjuk meghatározni, hogy mennyiért kegyeskedünk átvenni. Ha nem veszitek, ti lássátok ! Ott rothad vagy be kell gurítani a hordókat pincétekbe. Majd mikor kezeltétek, kiforasztottátok, megtöltögettétek . . . mikor majd egy másik jó szüret integet felénk, akkor elmegyek utána. És megveszem, akár szüretkor.

Igen, ez a magyar szőllős gazdák sorsa. És az a legszebb, akarom mondani legcsudálatosabb, hogy ennek maguk a szőllősgazdák az okai. Ahányan csak vannak, annyifélekép gondolkoznak, annyifélekép tartják a bor árát. Teljesen készületlenül, tehetetlenül állanak a borkupecekkel szemben.

A magyar gazdák még ma sem ismerik az egyesülés, a szövetkezés erejét. Csak mikor veszik észre, hogy mily egyértelmű, leszorított árakat kínálnak a kupecek: akkor kapnak a fejükhöz:

— Lám, ezek véd- és dacszövetséget kötöttek.

— Nekünk is igy kellett volna tennünk!

— Most már késő. Oda kell adni. El kell vesztegetni. A szegény ember sorsa, komédiája.

És jön a másik év, jön a másik szüret. Éppen úgy, mint az előzője. Újra kezdődik:

•— Lám, ezek véd- és dacszövetséget kötöttek. Nekünk is igy kellett volna tenni. Most már késő. Majd holnap, majd jövőre.

A magyar gazdák mindig azt szokták mondani, mikor vásár után okoskodtak, megszállja az érzelem:

— Majd holnap . . . Punktum.

— Kisbirtokosok gyűlése, A Magyarországi Kis birtokosok Szövetsége szeptember 20-án szervezkedő nép- gyülést tartott Karcagon. Hungár László, a szövetség elnökigazgatója javaslatot terjesztett a gyűlés elé a földadó reformjáról, a kataszter revíziójáról, a választójogról, a bortörvényről, az uj ipartörvénytervezetről és a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslatról. A gyűlés helyesléssel fogadta az előterjesztést. Azután megalakították a karcagi helyi egyesületet.

— Csősz logika. Székesfehérvárról Írják: Éjnek idején a városon kívül eső réten kazal-tüz volt. Javában folyt a tűzoltók munkája, amikor valahonnan a rétekről előkerült Kálmán János városi csősz. Hosszú botjára támaszkodva megállt a közelben s egy darabig nézte a fel- fellobbanó lángokat, aztán kitört belőle a részvét szava:

— Ejnye . . . ejnye ... de kár ezér’ a sok szép jószágér’ ... /

Simon Sándor rendőrfőkapitány észre veszi az öreget, oda megy hozzá és megszólítja:

— Mondja csalt Kálmán, ki tehette ezt ? .. .

— Ezt, tekintetes ur ? — szólt kalapját illendően megemelve az öreg — ezt senki más nem tehette, mint a maj- mosok, de azok meg mostanában nem jártak erre .. .

— Halálos céllövés. Zsuzseszku Juon keszinci föld— míves huszonhárom éves fia a minap került haza a katonaságtól. A fiú tegnap azon vitatkozott az apjával, hogy melyikük tud jobban lőni. Hogy a fogadást eldöntsék, először az apa. aki nem volt katona, vette kezébe a vadászpuskát és célba akart lőni, hogy ügyességét bebizonyítsa. A golyó azonban célt tévesztett és a fiatal Zsuzseszku szivébe fúródott, aki holtan esett össze. Zsuzseszku Juont a csendőrök letartóztatták.

— Szállás-csinálás. A katona szemében nagy dolog a manőver, mert utána már csak igen kis napok vannak hátra s a harmadéves vén szentség hamarosan visszabujik a cibil gúnyába. Magának a manővernek a keretében egyike a legfontosabb munkáknak a szállás-csinálás, mert különben a szabad ég alatt hál a népség. Természetes, hogy az otthon maradt legénység az idén is nagy mohósággal falta a veszprémi gyakorlatokról szóló tudósításokat s jóllehet semmit sem értett meg a hadtestek mozgásának körülírásából, még kevésbbé azt, hogy ki győzött, ki nem ? — az nem tesz semmit. Hiszen nem értette meg azt más sem. Azonban beszélgetve eme dologról, azt kérdi a vén honvéd a fia- talabbtól:

— Tudod-e, hogyan megy végbe Veszprémben aszálláscsinálás? I

— Nem én.

— Akkor ide hallgass. Mén elül az a gróf Begbeg, vagy minek hijják, egy nagy fene sárgalábú német és viszi utána a honvéd a viaszkos vásznat. Ahogy elhaladnak a piacon, meglát egy szebb házat, meg is kérdi, hogy ki lakik itt bácsi?

— A veszprémi püspök, — feleli az ácsorgó magyar.

— No e’ jó hely lösz, — mondja a Begbeg — aztán a zsebibe nyúl, kiveszi a grétát és felírja a kapura:

»0 felsége a király, meg két lova«.

— Kolera Magyarországon. Az ázsiai kolera, mely most Oroszországban veszedelmesen pusztít, eljutott már Magyarországba is. Az első kolera-esetet, amely már halállal végződött, Máramarosszigetről Írják. Ott ugyanis meghalt Mészáros János szaploncai falapát-gyári munkás és az orvosok megállapították, hogy halálát az ázsiai kolera okozta. Kozma Sándor megyei főorvos az esetről azonnal jelentést tett a belügyminisztériumnak. A rárosban nagy riadalmat okozott a kolera megjelenése.

— Tűzvész egy faluban, Szepesszombat községben nagy tűzvész pusztított s elhamvasztott tizenkét lakóházat és tiz csűrt, a benne levő terméssel együtt. Leégett a városi vendéglő és a csendőrlaktanya is. A kár százezer korona,

— Hó a Kárpátok között. A hűvös időjárás a hegyes vidékeken meghozta a tél előhírnökét, a havat. Kőrösmezőn és a határszéli havasokon 26-án éjjel már havazott, mely hat centiméter vastagságban fedi a hegyeket.

— Egy falu pusztulása. A zólyommegyei Tajó községben e hó 23-án nagy tűz pusztított. 32 perc alatt 29 ház az összes melléképületekkel lángban állt. Az összes takarmány elégett. 40 munkás-család hajlék, élelem és ruházat nélkül maradt. A kár 82 ezer korona. Biztosítás utján megtérül 3 ezer korona. A nyomor igen nagy.

— Halál a síneken, Gyöngyösről Írják: Karácsond és Vámosgyörk között, az Atkár községi átjárónál a személy- vonat, amelyről eleinte azt hitték, hogy a bolgár fejedelem vonata, elgázolt egy kocsit, amelyen Tóth János, Fodor József és Fodor János gyöngyösoroszi lakosok Jászfényszaru községbe igyekeztek. Mindhárman a vonat kerekei alá kerültek és szörnyet haltak. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a sorompó korlátja rosszul működött és nem csapódott le idejekorán.

— A hajduszoboszlói vasúti szerencsétlenség.

A hajduszoboszlói vasúti katasztrófa ügyében pénteken tar