Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-20 / 37. szám
294 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Ráskai Leo apáca leirta, a szenvedések megdöbbentő, véget nem érő láncolata. Ez a királyi szűz sírva panaszkodik Olympiadis asszonynak: „Én édes anyám, nagy tiszteletlenséget mondnak énnekem, azt mondják, hogy én király leánya vagyok“. Cl JL SS 3$ A. Szüreti tanácsok. Itt van a szüret ideje. Ahol a szőlők újra vannak telepítve, felhangzik az édes szüreti zaj a hegyoldalokon. Nem lehet' mondani, hogy valami bő termés biztatná a kisgazdákat, hanem a mi teremni fog, az jó minőségű lesz. Most van tehát az ideje, hogy a must és borkezelésre vonatkozó tanácsokat is megszívleljük, melyeket az ujmódi kezelést is értő gyakorlati szőlősgazda a következőkben köt a szivünkre: — Ne merjük a bornyomó-zsák alól a mustot azonnal a hordóba, hanem eresszük először egy nyílt kádba, hogy hadd verődjön le belőle a leülepedni való salak, amelynek a borban semmi helye sincs. A mustot mindig tiszta, kifogástalan hordóba eresszük; amely nem volt a szüretelés előtt való napokon kénezve. A friss kénezésü hordó ugyanis megakasztja a must erjedését. A mustot oly helyiségben állítsuk fel erjedés végett, melyek hőmérséki ingadozásoknak nincsenek alávetve. Ha nagyon hideg volna a helyiség, akkor azt fűteni kell, vagy a mustot a hordóban 16—18 R°-ra feimelegiteni szükséges, mit bizonyos mennyiségű mustnak felforralása és a hordóba öntése által köny- nyen eszközölhetünk. A hordók, melyekben a must erjed, minél nagyobbak legyenek, hogy az egész tömeg megtarsa a meleget. Midőn a bor fő- vagy zajos erjedésen keresztül ment, a hordók megtöltendők, s rövid idő (egy két hét) múlva az uj bor seprőjéről lefejtendő s azon esetben, ha a kamarában erjed ki, a pincébe helyezendő. Ha még édes maradt volna a bor, mi a must magas cukortartalma mellett előfordulhat, az esetben a bor annál inkább lefejtendő s a levegővel érintkezésbe hozandó, hogy az utóerjedésen is minél előbb keresztül menjen. Kierjedt bort a pincébe helyezni a nélkül, hogy seprőjéről lefejtettük nem szabad, mert a gurditás, hengergetés által a bor ismét felkavarodik. A borseprőt, ha egyszer leülepedett, mintegy magától kivált, fölösleges anyagnak kell tekintenünk s újra felzavarni nem szabad. Az uj bornál az első lefejtéssel soká várni nem tanácsos. Szükségtelen a bor teljes megderülését bevárni, hanem a mint az erjedés megszűnt s a seprő legnagyobb része már leülepedett s az ujbor még fehéres szint mutat, a bor már bátran lefejthető. Az ujbor korai és gyakori lefejtése által állapítjuk meg a bor tartósságát és egészségét. A második lefejtésnél, melynek december hó végével, vagy január hóban kell megtörténnie, a borokat keverhetjük, vagy hasíthatjuk, hogy lehetőségig egyenlő minőségű borunk nagyobb mennyiségben legyen készletben. így ha eladásra kerül a sor, a bornagykereskedő szívesebben fizet nagyobb árt, ha nagyobb mennyiségben lehető egyenlő bort vásárolhat. A korai és gyakori lefejtés által elejét vesszük azon igen gyakran előforduló betegségeknek, eshetőségeknek is, hogy a már megtisztult bor bizonyos idő múlva ismét megzavarodjék vagy színét veszítse. Ezt a jelenséget a borseprőnek kell tulajdonítani. Gyakran fordul elő, hogy a bor a pincében tiszta, de a palackban a világosságra hozva, rövid idő múlva megtörik és színét hagyja. Ezt a kok, piszkos seprőn való hosszas állás okozza. A must konzerválása. Sokáig édesen maradó mustot rendesen oly módon készítenek, hogy erősen megkénezett mustot palackokba fejtik, erősen ledugaszolják, lekötözik és hideg helyen tartják. Az ilyen must azonban élvezetre nem alkalmas, mert kénessav- tartalmánál fogva ártalmas. Idővel a hordóban ez a kénessav átalakul, s ha muston annak fojtó szaga már nem érezhető, akkor nem lehet kifogást tenni. A must erjedését szalicilsavval is szokták meggátolni, s állítólag hektoliterenként tiz-tizenkét gram tiszta szalicilsav a mustot hűvös pincében karácsonyig is édesen tartja. A szalicilsav alkalmazása azonban szintén közegészségügyi törvényekbe ütközik. Minthogy a must borrá változását az erjesztő gombák okozzák, a melyeknek spórái a szőlő héjáról kerülnek a mustba, az általánosan használt sterilizáló eljárásokkal lehet a mustot a kierjedéstől a legjobban megvédeni. Ezt egyszerűen úgy végezhetjük, hogy a mustot előbb fölforraljuk s azután azon forrón az előre elkészített tiszta palackokba töltjük, melyeknek száját azután tiszta vattából csinált dugóval zárjuk el. Nyolc nap múlva, vagy ha az erjedés jelei mutatkoznának, már előbb is, ugyanezeket a palackokat üstbe fölállítva, szalma közé rakjuk s azután az üstbe annyi vizet töltünk, hogy a palackokat nyakig ellepje; erre a vizet fölforraljuk, azután lassan lehűlni hagyjuk. Ez az eljárás már rendszerint elegendő a mustnak konzerválására, megesik azonban, hogy egy idő múlva a must ismét mozogni kezd, a mikor megint az üstbe tesszük s a leirt módon bánunk el vele. Ilyen módon a must változatlanul évekig is eltartható, hacsak a vattadugó nyitogatása révén újra spórák nem kerülnek hozzá, melyek ott elszaporodva, a mustot erjedésnek indíthatják. Az ismertetett eljárásnak egyedüli hátránya, hogy kissé hosszadalmas, továbbá hogy a must némileg főtt izt kap és igy nem olyan, mint friss must korában volt. miujsAd? Kath. Nagygyűlés. Mint jeleztük vasárnap tartották meg a katholi- kusok a fő- és székvárosban nagygyűlésüket. A városligeti iparcsarnokban több ezer ember gyűlt össze — az országnak úgyszólván minden részéből. A nagygyűlés sokaságát még az ellenséges lapok is bámulva és csudálkozva emlegetik. A megnyitó ülés fönséges képet mutatott. A kath. nagygyűlés vezérszónoka ez alkalommal gróf Mailáth József volt, ki „gondolatokban remek, pole-
