Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-13 / 36. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 1 285 rohan otthona felé. Az édes-minden, a kedves családi fészek veszedelemben van ! Egyszerre százan is, kiáltva kérdezik: — Hol a tűz ?... — Merre ég ? ... És hangzik a szomorú felelet: — A Kaszás Sándor istálója ég! — Már a házba is átcsapott ! — Siessünk emberek! Mentsük meg, amit lehet! —• kiáltott az öreg biró. És a nép mint katona vezére után, úgy ment az Ősz bíróval élén a veszedelem színhelyére. Kaszás Sándor háza és telke a falu szive közelében fekszik. Nem messze van tőle a templom és iskola. Hatalmas füstfelleg ereszkedett alá. Eltakarta a tiszta látást. Csak itt-ott csapott fel rémségesen egy-egy lángnyelv s recscsent iszonyatost egy-egy keresztül égett, lezuhanni készülő gerenda. A mentésre kivonult nép a legderekasabb, erő- feszitő munka dacára is csak nagy nehezen tudta megfékezni a kacérkodva röpködő veres-kakast. Estére hajlott már az idő, mikor a füstölgő romhalmaz előtt könnyes szemmel, kétségbeesve megállhattak a hajléktalan, szegénnyé lett családok. A legnagyobb csapást Kaszás gazda szenvedte. Sokat érő háza, istálója s telt csűrje földig égett. Nem maradt egyéb, mint hamu és üszők a reggel még tisztán s barátságosan tekintgető otthona helyén. Szomorú képet mutattak a többi leégett épületek is. Itt egy ház, amott egy istáló s csűr elégett üszkös gerendái meredeztek ijjesztően az estéli alkonyban. Mily szívfacsaró, lélekszomoritó látvány ... A tűzoltás nehéz, emberfeletti munkájában részt vett az öreg lelkész és a község ősz bírója. Mint két rettenthetlen hadvezér folyton bátorították, utasításokkal szolgálták a már-már lankadásra hajló, kétségbeesetten védekező népet. És az eredmény sem ma- tadt el. A tűzet óriási tusa után elfojtották. * # # Leszállt már az öreg este a rettenetes csapással sújtott községre, mikor a város tűzoltósága megérkezett. Oltásra már nem volt szükség. így a tűzoltók a veszedelemnek okát kutatták. De senki nem tudott felvilágosítást adni, mert csak azt látták, mikor a Kaszás istálója már égett. Egy lélek sem tudta, miként támadt a tűz. A hivatalos tűzoltók nem távozhattak a faluból addig, mig a tűzvész okát meg nem tudják. De éjszaka ez lehetetlen. Nyugalomra tértek és kora hajnalban megkezdték a vizsgálatot. Talpon volt a falu népe is. Sokan le sem feküdtek. Némelyek rettegtek, hogy a tűz ismét kiüthet és akkor Isten irgalmazzon, kegyelmezzen. Elég, elpusztul az egész falu. De a jó Isten kegyelme virrasztón a nép és a község felett. Az éjszaka békességben, csendességben telt el. Tűzi lárma nem zavarta meg az oltásban kifáradt s álomban elszenderedett népet. A kiállított őrök lelkiismeretesen vigyáztak. A tűzoltók az öreg lelkész és biró jelenlétében megejtették a vizsgálatot. Eredmény: semmi. Már távozni készültek, mikor egyik -r- a vizsgálatnál segédkező — gazda a Kaszás istálójának romjai között egy megszenesedett emberi holttestet talált. Alig lehetett ráismerni, úgy összeégett a szerencsétlen. De azért ráismertek. Szúnyog Péter volt az ösz- szeégett ember. Ott találták mellette a pipáját is. Nyilvánvaló tehát, hogy az ő gondatlansága okozta a tűzet. Ezt többen erősítették, mert vasárnap reggel látták Szúnyogot — aki igen részeges ember volt — a korcsmában iszogatni, miközben erősen füstölt pipájából. Némelyek azt is állították, hogy a korcsmában földig érő füstöt eresztett Szúnyog fedeleden pipájából. E vallomások után a biró nyomban kérdőre vonta a korcsmárost, aki a szemben történt bizonyságokra a valót le nem tagadhatta. Beismerte, hogy Szúnyog vasárnap reggel nála részegedett le és ittas állapotban távozott el korcsmájából a templomozás alatt. Néhány ember látta azt is, amint hazamenőben pipára gyújtott Szúnyog. Kaszásnál lakott, oda ment akkor is. A gazda és családja templomban volt s Ő égő pipával az istálóba lefeküdt. Kaszás négy éves kis fia látta, amint a részeg az istáló ajtajában égő pipáját zsebébe tette. A gyermek a kertben játszott s a tűzet csak akkor vette észre, mikor már az istáló teteje égett. Meg volt fejtve a talány. Tisztán, világosan látszott a tűz támadásának oka. A pálinka által elbuti- tott, elfeledkezett ember gondatlansága mivelte e nagy szerencsétlenséget. A pálinka okozta azt a sok keserűséget, kiheverhetlen kárt a gazdáknak. És állította koldusbotra a nem rég’ még jómódban élő, tisztességes családokat. A község népe a megszenesedett, romok közül előkerült ember holtteste köré csoportosult. A jó öreg lelkész szemében könyek csillogtak... Ki megtörve bár a község népét ért nagy csapás sulva érzetében, de szikla kemény hittel s lelke mély vallásos meggyőződésével, térdre ereszkedve, érces hangon imádkozik: — Mi Atyánk ! .. . A nép mély áhítattal s lelke rendületlen tűzével, Istenben vetett végtelen bizodalommal, hittel rebegi az ősz lelkész szavait: — Uram, ne vigy minket a kísérteibe !... Se. F. Szellemesen. Egy szeretetreméltó, hetven éves öreg ur találkozik egy bájos fiatal hölgygyei, a ki az egészsége felől tudakozódik, mire imigy felel meg az öreg ur: — Kisasszony! Még elég fiatal vagyok arra, hogy észrevegyem a kegyed szépségét és elég öreg arra, hogy azt a szemébe is megmondhassam. G A H S> ÜL. Segítség a kisgazdáknak. Az ország némely vidékén mutatkozó takarmányhiány enyhítése érdekében a minap jelent rrieg Darányi Ignác földmive- lésügyi miniszter részletes intézkedéseit tartalmazó miniszteri rendelkezés, melyet a sújtott vidékek gazdasági egyesületeihez intézett. A miniszteri leirat felhívja a gazdasági egyesületek vezetőit, hogy a teendők tekintetében tegyék meg javaslataikat s az elhatározott tennivalók igazságos és méltányos végrehajtását vállalják magukra. Megemlíti egyúttal, hogy olyan
